Kicsit megint lemaradtam a bejegyzéssel, de sebaj, most pótolom.
Kezdjük ott, hogy az előző bejegyzésem 24-én reggelre esett, addigra viszont nálunk már feldíszített karácsonyfa állt.
Ilyen:
Hiába, no, sok helyen kell fát díszíteni az angyalkáknak, így vannak otthonok ahol már 23-án éjjel elkezdi díszíteni. És nem szereti ha megzavarják, mert akkor esetleg nem hoz ajándékot a Jézuska, mint ahogy nálunk a nappali ajtón olvasható levélből kiderült...
Végül aztán csak eljött az este, de addig K.mamáéknál ünnepeltünk, ebédeltünk. Végre egy családi kép is összejött, rajta van mindenki, vállalható arccal.
Hogy nem készültem sokfogásos extra vacsorával ezúttal sem bántam meg. Mamáéknál úgy jóllaktunk délben, hogy a szentesti vacsora alatti húsfogyasztásunk nagyjából egy nagypéntekivel vetekedett. Ennek ellenére nekem sikerült a fél éjszakát epegörcsösen eltöltenem, több órán át mintegy 8-10 hányást produkálva. Szép karácsony éj.
De még nincs éjszaka, csak este, második nekifutásra megérkeztek otthonunkba is a Jézuska ajándékai. Első nekifutásra megijedtek az eleven gyerekektől, és futásnak eredtek, üres kézzel.
Ajándéklista ezúttal is telitalálat volt, bár szokás, hogy ez nem rögtön derül ki. Kell hozzá pár óra.
26-án útrakeltünk, G.mamához. Hosszú volt az út, mint mindig, de legalább megérkeztünk. Az út mentén árokba borult autók átványa különösen szívfájdító karácsony másnapján.
Persze mamánál ismét telitalálatos ajándékok, társasjátékok, amikkel lehetett éjfélig játszani. Majdnem minden este.
A karácsonyi ünnepeket még egy ünnep váltotta mamánál, mégpedig a dédi 80. születésnapjának nagycsaládi ünneplése. Isten éltesse sokáig!
Szilveszterre hazatértünk, szűk körben, ötösben vártuk az újévet, ami reméljük sokmindenben hasonló lesz a tavalyihoz (egészségre nem panaszkodhattunk), és reméljük sokmindenben jobb lesz mint a tavalyi.
Hétvégén még egy középiskolai barátnőmet is vendégül láttuk, aki még nálunk nem járt, de többször találkoztunk már vele. Jól telt így az első idei iskolai, munkanap előtti hétvége.
Csak a koránfekvést-koránkelést lesz nehéz megszokni.
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy minden kedves blogolvasó barátomnak, családjának, szeretteinek békés, boldog új esztendőt kívánjak!
Utolsó kommentek