posztot 3 éve írtam meg. Akkor viszont még nem sejtettem, hogy eljutok odáig, hogy beszámolok majd Áronka első ovis napjáról.

Az elmaradásom okán viszont már 4 első napjáról is beszámolhatok.

Szerdán reggel vittük először, apával. A helyszínről annyi ismerete volt, hogy előző héten mama volt már benn vele az oviban, de csak kétszer egy-egy órát, míg mama kinn várta az öltözőben. Akkor sem volt gond, azóta sem. Eddig gyakorlatilag egy könnycsepp nélkül zajlott az ovibajárás, legalábbis Áronka részéről,  pár cseppet én ejtettem még az első nap, mikor otthagytam... Szerdán még néhányszor telefonáltam délelőtt az óvó néninek, de minden rendben volt. Reggelizett, ebédelt, játszott, kirakózott. WC-re úgy ment, hogy kérdezték nem kell-e pisilnie - baleset nélkül megúsztuk az első napot. Csütörtökön korán keltünk, mert apának el kellett utaznia és ő vitt be minket, így a korábbi ébredés miatt már délelőtt az óvó néni ölében elaludt - miközben az esős időre való tekintettel dvd nézés volt és a Kisvakond nadrágját nézték, ezt már Áronkától tudtam meg. Rövidke alvása volt, mert mire elkészítették volna a kiságyát, felébredt és utána egész délután nem lehetett elaltatni. Pénteken délután már mondogatta, mutatgatta otthon, mamáéknál a Borsót főztem, jól megsóztam című dalocskát, amit ott tanult már az oviban.

Egyelőre félnapos, mivel még nem volt közösségben, viszont nagyon jól viseli az első napokat. Nagyon ügyes, meg vannak vele elégedve az óvónénik és nagyon szeretik:-), ő  a legkisebb, mindenki 2007-es születésű, csak ő 2008-as az elvileg homogén csoportban. Ma már kezdett önállóbb lenni, nem csak az óvónőkkel lenni, mert eddig "láb alatt volt" de ezt tényleg csak időzőjelben kell érteni.

Ha kérdezzük mesél, jó volt oviban lenni kérdésre az  a válasz, hogy igen. Én egyelőre el sem hiszem, hogy ilyen simán mennek a dolgok.

A kép oviba indulás előtt készült.