azaz: Anyák napjától gyermeknapig egy (két, há') szülinapon át.

Már nem is mentegetem magam, aki olvas(na)rendszeresen bizonyára látja, mennyire ritkán írok.

Most egy teljes hónap történései következnek.

Május 1: Szokásos, minden évben beszámolok róla, munkahelyi majális. Igen,egy kis kikapcsolódás, amikor munkatársakkal nem munkáról beszélgetünk, hanem minden egyébről ami nem fér be a napinyolcba, a gyerekek pedig közben ugrálóváraznak, immár hárman, vagyis a mi családunkból is hárman.

Aznap volt Anyák napja...Andorka iskolában készített ajándékát aznap kaptam meg, mivel nekik nem volt külön ünnepi műsoruk számunkra, viszont nagyon szép ajándékkal kedveskedtek nekünk.

Adrikáék osztályában volt ünnepség, műsor. nagyon szép, nagyon megható de erről többet nem írnék, nem csak emiatt sírtam végig (maradjon ennyi meg a rossz emlékekből, hogy kis barátnőjének az anyukája nem tudott ott lenni, kórházban volt).

És végül eljött Áronka első ovis szereplésének napja is.-) Nagyon kíváncsian vártam, és biztos voltam benne, hogy szerepelni nem fog, leginkább arra tippeltem, hogy az ölemben üli majd végig. Egy szerdai napra esett, ráadásul előtte két nappal belázasodott, majdnem két hónapi ovis élet után mondhatni épp ideje volt. De az óvó nénik azt mondták nem lesz félóránál hosszabb a műsor, és már lázas sem volt, így megpróbáltuk a lehetetlent. Nos, a megérkezéskor a szomszéd szobában gyülekeztek a gyerekek, amire Áronunk egyből sírással reagált. Mire a terembe bejöttek és a műsor kezdetét vette a sírás abbamaradt, az ölembe sem ült, viszont szó nélkül csinálta végig az egész műsort. Azaz meg sem szólalt.-) Majd megnyugtattam az óvó néniket, hogy otthon viszont hallottam már többször is minden verset, mondókát, dalocskát, hát csak itt nem sikerült. Sebaj, legalább nem sírt, nem ijedt meg. Csak hallgatott. És leginkább zsebredugott kézzel csinálta mindezt;)

Hónap utolsó napjaiban Apát ünnepeltük. Kerekedett:-)

Szülinap nem csak a családunkban volt, hanem a gyermekeink osztálytársai is öregedtek egy kicsit: mindkettőjüknek volt egy-egy meghívása. S ha már buli buli hátán: eljött  a gyermeknapi hétvége is: kívánság szerint Vidám park, állatkert, majd igazán csak pár percet élvezhettünk még a Simonyi Óbester napok programjából. (ha engem kérdeztek volna, itt lettünk volna egész nap, node az én gyermekkoromnak már rég vége).

S még hátravan egy nap ebből a hosszú hónapból, esemény még mára is volt. Eredetileg Andorral mentem zeneiskolába, felvételi meghallgatás volt. Vittem Adrikát is, (aki sikeresen két ötössel zárta első évvégi szolfézs vizsgáit), bár a hangszeres meghallgatás csak egy hét múlva lesz. Andorral még nem is gondolkoztunk hangszerben (illetve de: ő mindenképp zongorázni szeretett volna/szeretne), Adrika viszont a fuvolától úgy tűnik eltántoríthatatlan. ja, voltunk pár hete egy hangszerbemutató koncerten, ott sem érdekelte semmi más, csak a fuvola). Hát ma elmentünk a felvételire, ahol  - bár csak jövő héten lesz a hangszeres felvételi -  az egyik teremben hegedűre volt meghallgatás. Tettünk egy próbát...Úgy tűnik, mindkét gyermeknek sikerült, fel vannak véve (bár Andor szolfézs felvételijének sikeréről csak hetek múlva lesz visszajelzés). Én örülök, hogy sikerült nekik a hegedű, most azzal próbálkozok  - Adrika eléggé fuvolapárti, de oda állítólag irtó nagy a túljelentkezés - hogy ha nem tetszik neki a hegedű akkor egy év múlva vált. Kíváncsi leszek a kitartásukra. Megjegyzem, volt ott egy hegedűtanár, aki már telítve van, mert kicsi gyerekekkel foglalkozik, ovisokkal, azt mondta három éves a legkisebb tanítványa, akivel még csak 10 percig tart egy foglalkozás. Mire egyből bevillant, hogy van nekünk is egy 3 éves gyermekünk, aki valószínűleg szeretné majd kipróbálni a tesók hegedűjét, amin majd tanulni fognak. Szóval jeleztem, hogy van egy háromévesünk...Úgy tűnik, ő is be lesz iskolázva:D