Igen, a suliból. Ennek megfelelően vagyunk kifáradva. Egy teljes hetet már végigcsináltunk órarend szerint, különórákkal tarkítva. Majdnem. Mert ahogy az előzőben írtam, hogy a hittan valamivel mindig egybeesik azzal sikerült is a gondolatok teremtő erejét előhívnom - az egyetlen sulis "különórával" a szolfézzsal esik majdnem egybe. Végülis rövidebb egyezkedés után épp befér a szolfézs elé, az ebéd után.  Mindkét gyermeknél.

A hegedű eddig egyszerű volt, mert a két gyerek együtt töltötte benn a 2*félórát. Most kell először hangszert vinni, és egymás után fognak következni, amíg az egyik benn van, addig a másikkal kinn várakozunk. Terveim szerint Andorral magyarozunk, Adrikával matekverseny feladatokat oldunk meg. Bolyait. Az lesz legközelebb. Eddig úgy tűnik a harmadikosat még meg tudom csinálni, nem csak a megyei döntős feladatokat hanem az országost is. Ez most nem tudom szégyen-e vagy sem, én azért örülök, hogy tudok még segíteni. Embert próbálóan nehéz feladatokat tesznek be. 

Pénteken volt az első úszásfoglalkozás. Majd egy óra mediterrán élményfürdőzés. Mert péntekente az is jár (egy kis játék) a foglalkozás után. Este senkit sem ringattunk.

Ez a hét is megkezdődött, igen, ma két szülői is volt, félóra különbséggel kezdve, így apa-anya délutáni programja kipipálva. Tavaly emlékszem összeírtam mibe se kerül a tanévkezdés, az idén sem olcsóbb ez, ma sikerült 16ezer forintot benn hagynom a két szülőin összesen, osztálypénz, fénymásolási hozzájárulás, színházbérlet, tűzzománcköltség és egy könyv miatt. Ja, és sulipólóra. Most nem  fogom összeszámolni, mert rosszul esne ha a tavalyi hatvanezret túllőnénk, de úgy tűnik sikerül.

Közben tovább szervezgetem az érettségi találkozónkat. Ma lelkes lettem, mert talán tényleg alig lesz hiányzó, sajnos minden egyes osztálytárs távolmaradását személyes kudarcként fogom fel. Akármennyire is fáraszt, nehéz, de szeretem összegyűjteni az elérhetőségeket, a találkozó előtt már beszélni egy-két szót, a biztosan megjelenők örömének örülni, lám, ők is várják, úgy mint én.

A munkahelyen el vagyunk eléggé kapva munkával, ez a hónap különösen nem a lazsálásról szólt. Pedig az itthoni-sulikezdési feladatok mellett jó lett volna ha egy megszokott rutinhónap elé nézünk, de nem így volt. Lassan hónap vége és tele vagyunk egyfajta elmaradással, amit nem vihetünk át másik hónapra.

És hát itthon sem egyszerű. Bár most kis szünet van de pár nap-hét és folytatódik megint (még mindig) a fürdőszoba felújítás. Még mindig nincs kész, le sem írom miért, anélkül is emlékezni fogunk rá. Csak már szeretnék rendet, tisztaságot, hogy szombatonként itthon legyünk és pihenni is tudjunk hétvégén. Apropó. Ma szülői értekezlet volt, idei tanév programjával találkoztam. A tavaszi szünet még rövidebb lesz egy nappal mint szokott. Ami azt jelenti, hogy húsvét előtti szerdán még suli, csütörtök-péntek szünet, majd utána kedden megint suli. Végülis kevesebb szabadnappal megússzuk, de hogy el se tudjunk szinte utazni vidéki nagymamához azt nem hittem volna. Jó, elutazunk, de megint csak egy nagy rohanás lesz az egész. De ez még a jövő év zenéje.