Ma ismét gyertyagyújtás volt, hosszú hét előzte meg.

Apa majdnem minden nap, vagy talán mindennap kétszer ment dolgozni. Ugyanarra a munkahelyre. Mintha csak ő dolgozna az osztályukon, egyszerűen az összes téma ami az övé (az összes termék ami hozzá tartozik) erre az időszakra van beosztva gyártódni. Persze ott kell lenni mellette, hisz az ő témája, ha gubanc van, őt veszik elő. Egyre nehezebb ezt megemészteni, hisz nappalos műszakban dolgozunk, aszerint kapjuk a fizetésünket, nem három műszakban. Épp az én főnöknőm akadt ki a közvetlen felettesemre a héten, hogy nem szeretne miatta munkaügyi bíróságra járkálni - hát amennyit a férjem dolgozik az is lassan büntetendő...ha csak azt nézzük, hogy most egymás után a harmadik vasárnap dolgozott, és volt a héten olyan nap, mikor meghaladta a munkaideje a 16 órát. Szép kis adventi időszak, várakozunk  a jobbra.

Előrehaladottabb állapotban vannak viszont a faalávalóim. És remélhetőleg a harmadik gyertya előtt be is lesznek  a meglévők csomagolva. Az adventi zsákocskák viszont nem úgy telnek mint gondoltam. Ma kihagytam az édességet, lehetett választani tetszőleges társasjátékot, így háromfélével is játszottunk délután. A háromból kettőn jól is össze is vesztek, szép kis perpatvar kerekedett. Meghitt ünnepi hangulat jöjj el egyszer!

Tegnap munkahelyi Mikuláson voltunk. Hogy valami jót is említsünk a munkahelyről: mindig nagyon tartalmas a zsákocska, és mellette kedves a plüssjáték - jelen esetben rénszarvas illetve maci. Vannak azért itt is kifogásolnivalók, és ez most nem direkt kötözködés, egyre többen kifogásoljuk. Ugyanis a Mikulásünnepség egy zenés-mesejáték megnézése a színházban. amennyire tudjuk évente 700-800 csomagocskára van megrendelés, magyarul ennyi gyerek megnézi az előadást. Hozzá lehet számolni legkevesebb fele-harmadennyi szülőt. A színház kapacitása tuti ettől kevesebb. A másfél órás előadás után majd 50 perccel jutottunk el addig, hogy a csomagot átvegyük, igaz, nem az elsők voltunk, hanem jó 20 percig még ültünk a páholyban látván, hogy fogy a tömeg, majd akkor indultunk el, mikor kilencévesünk megijedt, hogy neki már nem jut rénszarvas csak maci (kedélyek megnyugtatására: jutott)...Ekkor még azért préselődtünk. Nos, ha nem a gyerekekről szólna, akkor bizony többször nem mennénk. Az előadás sem annyira tetszett, de szerencsére a gyerekeknek igen (Benedek Elek: Többsincs királyfi), és végülis az számít - bár Áronunk kb negyedóra után hátradőlt az apja ölében, lábát hanyag eleganciával feldobta a páholy szélére és közölte a maga legtermészetesebb hangján: hát én ezt nem bírom ki! (épp akkor kezdtem én is unni, de azért később volt érdekesebb is). Aztán az előadás  végéig még jópárszor kérdezte meddig tart. Na de lehet csak az én fiam műveletlen, meg az a pár csecsemő, aki végigsírta (igen vannak szülők akik ekkora gyereket hoztak, a csecsemő szó igaz, nem túlzás). Nos, én javaslatom lenne két előadás, egy délelőtti és egy délutáni, akkor talán nem kellene a nyolcévest másfél órán keresztül ölben fogni - igen a helyhiány; és utána nem tartana még újabb egyórába a távozás. Apa szerint nem kellene mikuláscsomag, csak az előadás, nyugodjak meg, kevesebben mennének el:-) Majd javasoljuk mindkettőt:D

És ez a szép adventi hét arról is szólt, hogy végre meggyógyuljunk. Én például erre várakoztam egész héten. Most hétvégére kicsit megjavultam, Áronunk viszont mintha újra köhögne.

Sikerült viszont kimennünk a Piac utcai Adventi vásárra. Nem családostul, csak én a sulisokkal hegedűóra után. A hangulatát nagyon szeretem! Tetszik a díszkivilágított főutca, az ezüstfa, az egyforma pavilonok, annyira debreceni, annyira illik ez a városhoz!

Magyar embernek a gyomra számít, itt is leginkább enni lehet nagyokat, de azt mindenfélét:-) Munkatársnőm mondta először, talán ezért is tűnt fel jobban, hogy a legtöbb bodega valamilyen étellel kapcsolatos. Tényleg vicces, hogy párszáz méterrel odébb a nagy bevásárlóközpont alján is van karácsonyi kipakolás, és majdnem ugyanazokat be lehet szerezni. Amik a kedvenceim, csak rá kellene szánni sok-sok pénzt: csupa termésekből összeállított karácsonyfára való díszek, kis jászol,  kis betlehem...egy belőle elvész a fán, több pedig igencsak pénztárcanyitogató, de annyira szép! Jövőre, talán.

 

Szerző: gneke  2011.12.04. 21:53 2 komment

Címkék: munka ünnep mikulás advent

A bejegyzés trackback címe:

https://gaaa.blog.hu/api/trackback/id/tr183437573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2011.12.08. 12:29:28

Én a gyertyaárusokat szeretem a legjobban:)
Vegyél minden évben 1 valamit, és akkor néhány év múlva teli lesz vele a fa.

gneke 2011.12.11. 18:20:10

@PBea: Megpróbálom ezt az elvet követni. És hangoztatni mi tetszik;)
Most gyertyaárusból viszonylag kevesebbet láttam, mint az elmúlt években, nem volt annyira feltűnő az arányuk. Az egyik bevásárlóközpontban szokott lenni egy hatalmas területen gyertyás, ott tényleg szebbnél szebbek vannak, nehéz választani. Bár én nem vagyok gyertyafüggő, tetszik, de nem gyűjtöm. Viszont az adventi koszorún szeretem a különlegesebb darabokat belőlük:-)
süti beállítások módosítása