Mostanában családi vacsora-hétvégi közös ebéd alatt szoktunk olyat játszani, hogy gondoltam egy számot. Nem én találtam ki, hanem az iskolásaink. 0-100 közötti szám. Persze Áron is figyel és ő is mondja, hogy gondolt egy számra. A játékba így őt is belevettük, 0-10 közötti számmal. Figyeli  a nagyok kérdéseit és ő is kérdez. Vagy ő gondol és mi kérdezünk. Ez előbbire egy aranyos példa máról:

É: Gondoltam egy számot

Á: 2-nél nagyobb?

É: Igen

Á: 5-nél kisebb?

É: igen.

Á: Kisebbnél nagyobb?

É: :D:D:D

Á: Nagyobbnál nagyobb?

Itt fejeztük be. A négyre gondoltam, mert hamarosan négy éves lesz és most ez nagyon foglalkoztatja. Tegnap pl azt kezdte el emlegetni, jobban mondva határozottan kijelenteni, hogy neki Thomasos tortája lesz! Ma reggelre meg azt mondta, hogy ő azt álmodta, hogy piros tortája volt, Roarys. Mostanában egyre többször elmondja, hogy éjjel mit álmodott. Aranyos nagyon:-)

Az álmaink...Bár nem szoktam januárban, szilveszterkor újévi fogadalmakat kötni (minek egy újabb stressz mert nem tartom be?), de most egy ki sem mondott fogadalmam mégis kezd megvalósulni. Nem kell nagy dolgokra gondolni: majdnem minden nap társasjátékozok a gyerekekkel! És jut rá idő! Igaz ennek reggel van ára, mikor hatkor csörög a vekker és az este 10 körüli elalvás (gyerekeknek) kicsit késői. Áronnal a Karácsonyra kapott memóriaforgónak a sima memóriajátéka a menő (12 pár megtalálása), iskolásainkkal Cluedozunk, nyomozunk ki ölt meg kit a luxusvilla valamelyik helyiségében? Imádjuk.

Közben persze a hétköznapok is telnek. Pénteken véget ért az első félév, bizonyítványt holnap kell várnunk, Adrikáék biztos meg is kapják. Andoréba nem vagyok biztos. Zeneiskolai vizsgájuk ma zajlott, nem tudjuk a jegyet, mint megérdeklődtem ma mentek a vizsgák, utána döntenek a jegyről a vizsgáztató zenetanárok, majd következő órán tudjuk meg hányast kaptak. Érdekes volt ez a szervezés. 4-kor kezdtek, fél négyre legyünk ott. Ehhez gyerekeket 3-kor elhoztuk a suliból, ehhez nekünk 1/2 3 körül indulni kell a munkahelyről. Többet vártunk, mint ameddig a vizsga tartott. Barátnőmék ugyanezt végigjátszották azzal a különbséggel, hogy 5-kor kezdődött a vizsgája a kislányának, de nem első vizsgázó volt, mint a mi gyerekeink, hanem a tizedik...

Itthon aztán újabb szórakozás kezdődött. Áronék óvó nénije ma adta ide átmásolásra a csoportról készült fényképeket, mikulásműsor, karácsony, advent, mézeskalács készítés...Kíváncsi voltam nagyon a képekre, na meg arra, hogy Áron hogy reagál majd rájuk, magára, és vártam, hogy végre megtudom a csoporttársai nevét. Hát, igen, harmadik gyerek, alig ismerek pár gyereket a csoportjukból, azoknak is csak a keresztnevét nem a teljes nevet. Na de most! Áron szépen sorolta a neveket, vezetéknévvel. És ha magát látta felkiáltott örömében: jaj, de cuki ("cuti") vagyok!

Apropó, k hang. Pár hete elcsíptem egy szónál hogy szépen ki tudta mondani, így mostanában gyakorolgatjuk. Nem minden hang mellett ejti ki, helyette t hangot mond, vannak szavak ahol nem megy még, de van ahol nagyon szépen ejti. Ráérünk még, de jó lenne ha ennyivel is kevesebb hang javítása várna majd a logopédusnőre.

Azért mégiscsak nehezen indult ez az év. Az első 10 nap majd mindegyikén volt valami negativum. Első nap azt mondtam, ez nem lehet hogy ennyire hisztisek lesznek egész évben...másnap Áronka volt beteg, még szerencse, hogy egyébként is szabadságon lettem volna itthon, majd a munkahelyen is nehezen indultak be a dolgok, Apának rögtön túlórás héttel, azaz minden nap volt túlórája, sőt már hétvégi munkanapja is. Ó,  a technika. Egyik általam olvasott blogban a napokban olvastam, hogy más sem szereti a folytonos változásokat. Nálunk (munkahelyen) most új a nyomtató és új lett a számítógépem, tudom ez másnak nem nagy dolog, de nekem szokni kell az új dolgokat. Pedig még azt sem mondanám, hogy régimódi vagyok, mert ez tényleg egyáltalán nem jellemző rám, meg a modern dolgokat is igazán szeretem, de ha a mindennapokban a megszokott rutinomban valami hátráltat, azt nem szeretem. De majd megszokom, csak közben értékes időm vész el.

Idő. Tegnap olvastam, hogy a gyerekek utáni pótszabadságot ettől az évtől mindkét szülő igénybe veheti. Annyira örültünk neki! 7-7 nap mindkettőnknek. Ma hallottam, hogy a közös munkahelyünkön már próbálják felülírni a munka törvénykönyvét...Gondolom nem tehetik meg, de addig sem felhőtlen az öröm.

Mai örömhír. Egyik nekem nem közvetlen munkatársam mesélte ma, hogy a férjem tegnap nagyon dicsért neki, most nem részletezem de egy 15 éves történetről van szó, amit elmondott annak a kollegának. Aki ma nekem ezt elmondta, hogy ott sem voltam de milyen szépen, lelkendezve mesélt rólam a férjem. Más kolleganőtől is hallottam már, hogy mielőtt visszajöttem dolgozni és tudták hogy ide kerülök, ahol most vagyok, már nagyon vártak, mert az én férjem mindig olyan szépeket mondott rólunk, a gyerekekről. Olyan jó volt hallani mástól is, ma is ezt:-). Házasságunk 14. évében.