Még mindig ott tartok, hogy nehezen adok címet a mondanivalómnak, pedig lassan négy éves lesz Áronukkal együtt a blog is.

Kezdésnek kétfélét terveztem.

Az első válasz egy kommentre: megígértem, hogy beszámolok ha biztosat tudunk arról, hogy mennyi pótszabit kapunk  a gyerekek után. Ma töltöttem ki a papírt, úgy tűnik mindkettőnknek jár. Az idénre biztosan...

A másik amit kezdésnek gondoltam szintén egy Áron bemondás. Még péntekről.

Adrika matekversenyre ment. Reggel a suli előtt elhangzottak a következő szavak, mondatok, mint ne izgulj, szorítunk neked, lassan, ügyes vagy. Szurkolunk! (erről meg egy régi szakállas vicc jut eszembe, mármint a jó reggelt jó szurkolásról...). Áronkát is kérdi Adrika, hogy szurkol-e neki. Persze Adrikacica, szurkolok!

Ahogy elhagyjuk az iskolakaput és apával és Áronnal hármasban maradunk, bandukolunk az ovi felé Áron első kérdése: miért fog Adrika fellépni az x-faktorban????

Hát igen. Azoknak szurkoltunk...

Ha már így megemlítettem a versenyt, nem sikerült túl fényesre és a szívem szakadt meg ahogy néztem a feladatokat és láttam a megoldásait és tudtam, hogy ez sem jó meg az sem jó...két feladatnál előbb bekarikázva a jó megoldás majd mégiscsak beírva egy másik megoldás, ami rossz...Nem gond, hogy nem úgy sikerült, mint vártuk, de ő sokat várt ettől. És amit kezdek észrevenni, hogy nem önmagával versenyzik hanem másokkal. Csak az érdekli, hogy xy-t legyőzze, mert csak akkor mehet egy másik versenyre.

Közben még a múlt héten lezajlottak a szülői értekezletek az iskolában. Adrikáék osztálya elindult a kamaszosodás útján, mint előző posztomban írtam én is tapasztalom ezt a lánykánál (és a nagyfiúnál is...). Andoréknál még nem lett ez megemlítve. Közben Adrika hiányzott pár napot betegség miatt, szerencsére pótolnivaló alig volt, vagyis ami engem érintett, nem igazán kellett mellette lenni, hogy tanuljon, szépen magának pótolta amit a többiek a suliban tanultak.

A következő program a pénteki farsang lesz. Mondhatnám, hogy a gyerekek mellett mi is felöltözünk mégpedig karácsonyfának, merthogy természetesen egy napon lesz mind a háromnak. Látom magunkat előre, ahogy fel leszünk cuccolva jelmezzel, üdítővel, süti, rágcsálnivaló mindenhová.

Közben hétvégén meglepetésként meglátogatott bennünket G.mama. Áronka leendő negyedik szülinapjára úgy tűnik nem tud eljönni és ezért jött most köszönteni - tortát és ajándékot hozott  - a torta kissé össze is zavarta Áront. Ugyanis hetek óta tudja, hogy a születésnapja vasárnap lesz (idén vasárnapra esik) és mama épp vasárnap látogatott meg minket:D

És ez a majdnem négyéves kisfiú megint rendkívül nagy fejlődési ugrásban van (de rég használtam ezt a kifejezést!). Rengeteg dolgot elles, megtanul a testvéreitől -Andorék környezetből most tanulták az érzékszerveket, hallom ám egyszer, hogy Áronunk magában mondogatja, " a fül a hallás,  az orr a szaglás..." és így tovább...20-ig simán megszámol tárgyakat, tisztába van a bal-jobb fogalmával  - nem csak a saját magán találja el, hogy hol van mondjuk a bal keze, hanem velünk szembefordulva rajtunk is jól megnevezve mondja. Bátor, talpraesett kisgyerek.