Elhatároztam valamikor novemberben, hogy egy teljes posztot szentelek az Áronkával kapcsolatos dolgoknak, csak róla fogok írni, de aztán úgy adódott, hogy mire ezt eldöntöttem már mind a három gyerek körül történt valami.

Áronka körül leginkább az történik, ami engem is pörget - iskolaválasztás. vagyis amiről már írtam, nem iskola, az szerencsére már adva vagyon, hanem a pedagógus. Voltam én valamikor benn az iskolában,talán említettem is itt egykor, hogy majd megyek és próbálok elbeszélgetni illetékesekkel, hogy melyik leendő osztályba szeretnénk és miért Áront íratni. csak őszintén...pedig azt  a legnehezebb kimondani, ha azt mondjuk, hogy pedagógust akarunk választani, mert annak lehet oka,  hasonlóan a nagy választásokhoz - nem választunk, hanem valakit, valakiket köszike nem kérünk. Kemény, nehéz 1 óra volt amit benn töltöttem, régi tanítónőm, most igazgatóhelyettes, próbált lebeszélni a választott szakról, én meg próbáltam meggyőzni, hogy nem érdekel milyen jó tagozatai vannak a sulinak. Hát nem tagadom több eredményre számítottam, részemről, most semmivel nem vagyok előrébb, mint mondjuk 4 éve voltam. A legtöbb sorstárshoz hasonlóan úgy vagyok vele egyik pillanatban, hogy bármi lesz jó lesz, hisz túléltünk már 2-2 évet másokkal is, másik pillanatomban meg azt mondom, hogy jó-jó, de miért ne vennék fel, oda ahová szeretném, főleg így hogy még külön kértem is, nem csak a jelentkezési lapon látják. Azt hiszem szerencse, hogy nem akkor írom e sorokat mikor kijöttem az irodából, pedig annak már jópár hete, lassan egy hónapja, ritka csalódott voltam. Volt mondjuk azóta egy fogadóóra, igaz az odajáró gyerekeimnek, és akkor is próbáltam beszélni Áronka ügyében, most az igazgatónőt kaptam el a folyosón és pár szót váltottunk. Szerencsére a nevünket tudja, hátha emlékszik majd mikor egymaga dönt, hogy direkt kiemeltem melyik osztályt szeretnénk.

Bár kezdek beletörődő lenni. Azt hiszem Áron természete, tudása, egyéb tulajdonságai olyanok, hogy a kevésbé jó (nem szakmai értelemben) pedagógussal is ki fog jönni, anélkül, hogy sérülne a kis lelke. Reméljük.

Áronunk egyébként fantasztikus fejlődéseken megy keresztül mostanában. Már magabiztosan olvas (nem követelmény első előtt, nem is mi tanítjuk, de ha kérdez válaszolunk). A logopédiát cirka 8 alkalom után befejeztük, bár mint írtam ott is olyan feladatokat kapott, hogy komolyan aggódni kezdtem nem fog-e unatkozni ha iskolába kerül, mert emlékszem ezzel kezdődött az olvasás tanítás, elsőben, ilyen feladatokon amit logopédián háziként kapott.

Az angolt a matekkal kombinálja...A héten egyik nap oviba menet a következő összefüggést találta mondani: sixty és sixty az ugye one hundred and twenty? 

És mindeközben bejutott a tornaversenyre is, ahol az ovit 5 kisfiú és kislány képviselt. A városban harmadik helyen végeztek, és nagyon büszke voltam rá.

A hídon és a nagyterpeszen  kívül volt még egy párelemből álló talajgyakorlat és nyusziugrás, e négy gyakorlat összpontszáma alapján jött ki a végső helyezés. Az elmúlt péntekünk délutánunk ezzel telt, fárasztó volt, de megérte.

Adrikánál továbbra is a tanulmányi versenyek vannak a középpontban. A tavalyi matematika országos neki most nem sikerült az idén, de majdnem sikerült az irodalom ugyanennél a versenytípusnál, és most jelentkeztek szintén ezen verseny természetismeret versenyére is. Ez külön posztot megérne milyen nehezen sikerült elérnünk a tanárnéninél, hogy hadd jelentkezhessenek, de végül sikerült.

Továbbá sokat tanulunk, bár szerintem nem eleget. Igaz,nagyon zsúfoltak a délutánjaik, és ahogy én visszaemlékszem ezekre az éveimre sokkal kevesebb elfoglaltsággal sem voltam annyival  jobb tanuló, mint a mi gyerekeink most.

Le sem merem írni milyen hetünk következik, mennyire programdús.

És bizony ezen a héten sem pihentünk túl sokat. De szép és jó hét volt, mert Andorunk 10 éves lett és azért ilyenkor mikor szülinap van kicsit mindig megáll az idő, mindig eszünkbejut, hogy hogyan is történt akkor azon a nagy napon minden, és a megelőző napon, és persze az eddigi szülinapokat is felidézzük. Ma ünnepeltük, a tegnapi névnapjával együtt. Igazi nagyfiú szülinap volt, annyira aranyosak voltak mind a hárman. Hegedültek, énekeltek, most jöttünk Amerikábólt játszottunk (nagyszülőkkel!), aztán olyat hogy valaki elsúg egy mondatot egy másik ember fülébe, és így tovább az utolsó elmondja amit hallott. nyolc emberrel egész jó voplt ez már.

Bizony, ilyen szülinapjaink vannak már!

És még valami: nem csak a tortán égett a gyertya, hanem az adventi koszorún is az első.

Karácsony közeleg.