Alig várjuk, hogy legyen végre egy olyan hónap ebben az évben, amiben nincs kudarc. Bevezetésképp.

Csütörtökön, elsején a már szokásos munkahelyi majálist választottuk. Én már kihagynám, de ez a nap nem rólam szól. Adrika miatt mentünk elsősorban, hogy Anna barátnőjével találkozzon. Hiába vannak a suliban egész nap együtt, ez mégiscsak más, lehet együtt fagyizni, frizurát készíttetni, ugrálóvárazni - bár ez utóbbin talán már nem voltak. Egyébként arra számítottak, hogy karaokezni fognak, de az idén nem volt ez a program, pedig készültek rá, hamarabb megtanultak pár slágert, mint a Családi kört. Kisebb agybajt akkor akartam kapni, mikor délelőtt fél 10-kor még a barátnője nem volt ott és a másikat akkor, mikor alig két óra múlva már tovább is álltak én meg úgy éreztem, hogy az egész napunk emiatt elcsesződött. Én ugyanis kirándulni akartam, ráadásul úgy, hogy ottalvósra, ne csak egy egész napos autózás legyen a program, de ez le lett fújva apa által.

Előrerohantam

A majális végül azért nem volt annyira rossz, tekintve, hogy nem kellett sorban állni olyan sokszor olyan sok helyen - pl Áron előtt ketten lettek volna arcfestésnél, de annyira nem érdekelte a dolog, így feltettem a kérdést, hogy biztos szeretne-e arcfestést, mert ha igen, most érdemes várni (csak ketten vannak előttünk!!!),  mivel eléggé kínlódott és láttam, hogy nem akarja igazán ezért mertem a kérdést feltenni. A válasza eléggé kedvező volt, így azt hiszem lassan ez a fejezet is véget ér, befejeződik az arcfestős korszak.

Sorban álltunk viszont portréfestésre, de itt is elég hamar kiderült, hogy fel lehet iratkozni, és ezt is tettem, így nem kellett annyiszor kb húsz percig állnom, míg minden előttünk lévő sorra került. Én pl  a hetedik voltam a felírottak közt, de többen voltak akik kettesével számítottak, mint ahogy mi is. Hát elég durva lett volna három órán át sorba állnom...Végülis  a portré elkészült - Rólam, majd Adrikáról,. majd Andorról.

Sorban álltunk még a lovaglásnál, Áronnal, és a virsli-üdítő-sörért. Amikor Andor portréja elkészült, akkorra kezdett annyira esni az eső, hogy nem vártuk meg míg eláll, elindultunk. Ekkor már délután 3 óra volt.

Amit kihagytunk: a stadionavató. Megnyílt az nélkülünk is. És a fellépők közt volt aki a mi majálisunkon is énekelt, pl a Bikini énekese, épp addig a félóráig míg az én portrémat festették. Kösz, jól vagyok.

Este szalonnát sütöttünk a kertben, Áronka kívánsága volt, előző nap direkt csak szalonnát venni indultunk a boltba, mert már annyira emlegette a szalonnasütést. Jó is az:-)

Pénteken pedig kirándultunk. Igaz, mikor reggel felkeltünk én sírvafakadtam az óra láttán. Félreértés ne essék jólesett kialudni magam, csak annyi volt az idő, hogy ehhez hozzáadtam a tervezett célig mennyi idő az út és akkor ott borult a bili. Szegény Adrikával veszekedtem, aki persze abszolut kamasz és NEM AKART VELÜNK JÖNNI, hogy én bezzeg előző nap mekkora áldozatot hoztam a munkahelyi majálison, már csak azzal is hogy egyáltalán elmentünk. Megfelelő hangulatban délelőtt 11 óra után pár perccel indultunk el Lillafüredre. Az kb a legközelebbi olyan cél, ahol már nem alföld van, látnivalóban bővelkedik, ahová érdemes n+1-jére is elmenni. Pláne, hogy még ötösben ott nem is jártunk. Áronka még a Bükkben is csak egyszer volt, mikor Szilvásváradra mentünk, de azt még mindig emlegeti, pedig 3 és fél évesen voltunk ott vele! Megérkeztünk a célhoz. A hosszú hétvége és a jó idő hozadéka, hogy alig tudtunk parkolni. Csodás dolog ám megérkezni valahová (ilyen előzmények után) és úgy érezni, hogy forduljunk vissza I(menjünk innen a picsába). Aztán csak sikerült leparkolni. Kis kínlódás következett, mert persze ekkor már javában ebédidő volt, sőt azon is túl, de hát ne azzal kezdjünk már, hogy megérkezünk és büfézünk. Szóval séta. A szálló mögötti-alatti függőkertekhez mentünk, megcsodáltuk a vízesést  - közben eszünkbe jutott, hogy legutóbb olyan 2000 táján jártunk arra a két nagymamával és nagypapával, akik akkor még nem voltak nagymamák és nagypapa és akkor annyira esős időt fogtunk ki, hogy senki nem járt arra rajtunk kívül. Tehát jót sétáltunk, persze következett az éhesek vagyunk és pisilni kell kettőse, így mégiscsak ennivaló után néztünk. A következő agybajt itt akartam kapni, sorban álltunk vagy 3/4 órán át, amit akkora időpocséklásnak érzek ilyenkor. Végül nem is kisvasutaztunk, és a cseppkőbarlang sem jött össze - újítás...Lillafüredről aztán Diósgyőrbe mentünk át. A vár bár látogatható lett volna, de a felújítás ott is az utolsó lépésnél tart. Ekkor viszont Adrika tényleg nem jött velünk, a kocsiban maradt így a várat ismét kívülről csodálhattuk meg. Számításaim szerint én negyedjére láttam, ebből első alkalom volt az, amikor belülről is, általános iskola harmadik osztályában, osztálykirándulás alkalmával. Nekem az volt az első igazi nagy várélményem, a mai napig úgy látom, hogy az olyan igazi vár alakú vár.

Még egy tervezett sétám lett volna Miskolctapolcán, viszont amint a kocsiba beszálltunk és ezt megemlítettem már mindenki leszavazta. Főleg Áron. Ő fáradt volt. Mentségére legyen mondva, hogy 5 percen belül bealudt a kocsiban és egész hazáig aludt is.

Gondoltam este még frissen áttöltöm a két nap képeit sőt még Áron márciusi szülinapi képeit is a számítógépre. Na, ezt nem sikerült. Valamiért nem sikerült. A fényképezőgépet sem ismerte fel a gépünk. Ilyen még nem volt. Hol lehet a hiba? Át tudom majd valaha is tölteni a számítógépre? Ráadásul jövő héten is olyan esemény lesz amit nagyon szeretnék saját géppel megörökíteni. Meg akartam mutatni a rólunk készült portrékat is, a kirándulás képeit is, olyan rég tettem már fel ide képeket rólunk.

És ha most visszanézünk a poszt elejére...mikor lesz már egy jó hónapunk?