A május sokmindenről szól - ünnepek, mint Anyák napja, gyermeknap, majális, kirándulások - iskolai, családi, évvégi hajrá a suliban.

Nekünk most volt egy ünnepi vasárnapunk, mégpedig két gyermekünknek is ünnep volt: Adrika és Andor is elsőáldozott.

Mindketten ovis koruk óta tanulnak hittant, alig egy hónaposan lettek keresztelve és nem volt kérdés, hogy ha érdekli őket akkor elsőáldoznak, majd bérmálnak is. Kicsi megingása talán tavaly volt Adrikának, amikor az iskolai hittan nem nagyon jött össze - olyan időpontban volt amikor a versenyekre is készültek. Viszont negyedik végén mikor dönteni kellett, hogy hittan vagy erkölcstan, akkor már egyértelműen emellett döntött és most sem akart változtatni.

Andornál jobban tartottunk, hogy nem fogja érdekelni a hit világa, de épp ő az, aki most kettőjük közül sokkal inkább fogékony ezekre a dolgokra. Rendszeresen megy apával templomba, és kb szeptember-október óta ministránsként működik közre a miséken.

Izgatottan vártuk a múlt vasárnapot.  kicsit rossz volt az időzítés amiatt, mert előző nap munkanap volt, hosszú hétvége, ráadásul pénteken is kirándultak, szombaton is kirándultak (koránkelés: reggel ötkor, lefekvés késő este), félő volt hogy összeesnek a fáradtságtól az oltárnál. (kirándulásokról külön posztot tervezek).

A pénteki gyónás után már tényleg csak a szombati kirándulásról kellett épségben hazaérkezni. Este megérkeztek mamáék is, Adrika keresztapukája és az unokatesójuk. Mire ők megérkeztek, a mi három gyerekünk már rég aludt.

Maga az elsőáldozás. A Szent Anna Székesegyházban volt, ahol lassan 16 éve a mi esküvőnk is és mindhárom gyerek keresztelője is volt. Kis műsorral is készültek, próbáltak előtte két hétvégén is, és nagyon szépen sikerült az előadás.

Az elsőáldozás után volt egy közös reggeli, kakaót és kalácsot kaptak és egy csokit is:-) Mindenkiról rengeteg kép készült. Néhányat itt bemutatok.

Az eseményen a nagyszülők és a keresztszülők is jelen voltak. Mise után étteremben ebédeltünk, beszélgettünk és jól éreztük együtt magunkat. Sajnos a rövid hétvége miatt mindenki sietett haza, másnap iskola, Dunántúlra hosszú az út. Ennyi volt a kellemetlensége a napnak, hogy nem tudtak a vendégek túl sokáig maradni és az előző napi kirándulások, munka miatt mindannyian fáradtak voltunk.

Reméljük Áron elsőáldozására is sor kerül pár év múlva és akkor szerencsésebb időpontban kerül sor rá.

És akkor pár kép: