Mikor egy kisbaba megszületik annyian mondják: napról napra ügyesedik.

Amit mostanában tapasztalok: teljesen alátámasztja ezt a mondást.

Valahogy Adrikánál és Andorkánál nem tűnt ez ennyire fel, lehet azért mert  ők később kezdtek forogni, felülni, mászni, felállni és időben jobban széthúzódtak ezek a dolgok - Áronkánál tényleg naponta tapasztalunk valamiféle fejlődést. Már egyre gyakoribb a felhúzódzkodás, felállás, ehhez én vagyok az esetek 90%-ban a támasz. Szép nagy terpeszben megáll, persze rongyláb még, egyik kezével kapaszkodik, a másikat meg lengeti, szabadon használja. Nem percekig, de azért elég sokáig megtartja magát.

Remélem nem kiabálom el, de remek  az étvágya. Akik ismerik Adrikát és  a siránkozásaimat, azok tudják mennyire megérdemeltem én ezt a jóétvágyú gyermeket és miért is örülök ennyire. Andorka étvágya is jobb mint az Adrikáé, de azért elég válogatós ő is. De nála legalább már tapasztaltam azt, hogy éhes...

És még mindig Áronka. Tegnap este nehezen aludt el. Muszáj volt felállnia. Az esti alvás szertartása: szopi előbb bal mellből, gyermek ölben, majd jobb mell, ekkor már mellettem fekszik. Na mikor ezen túl volt, akkor jött az, hogy bejárta az ágyat, és a lábamban felkapaszkodott (mármint itt az elalvás jönne, de tegnap nem ez volt). Közben csettintgetett a nyelvével (hogy megy a lovacska) és nem és nem akart elaludni. Beraktam az ágyába (más esetben az elalvás után szoktam), de a rácsok mögül vigyorgott rám ülve. Kimentem. Sírt. Apa maga mellé vette a franciaágyra és pár percen belül elaludt.

És....ma áttörte a hatodik foga is az ínyt.