Az elmúlt héten nem írtam bejegyzést, inkább olvasó üzemmódban voltam, persze azért nem unatkoztunk, mindig történik valami kis házunk tájékán.

Talán mindenki meggyógyult, bár Áronka még köhög kicsikét. De Adrika elkezdte a héten az ovit, az elmúlt 3 hétben 4 napot volt csak. Holnap ovis szünnap, lassan tavaszi szünet az iskolákban, olyankor az ovikban összevont csoportok működnek, tehát valószínű megint itthon lesznek velem pár napot nagyjaim is.

Adrika ma megint fellépett az ovis énekkarral. Az óvodához nagyon közel lévő gyermekkönyvtárban szavalóverseny volt, ahová a csoportjukból is többen mentek fellépni. Adrika annyira nem szaval szépen, neki ez nem erőssége, viszont az ovis énekkar is fellépett és mivel ő is tagja, így mégiscsak szerepelt - nagyon szeret szerepelni:-) tavaszi dalokat énekeltek.

Még az elmúlt héten, mikor itthon volt, a leendő iskolájából mentek tanítónénik a csoportjukba- nagyon várta azt is, reménykedtünk, hogy találkozik a leendő tanítónőkkel - nyílt napon nem sikerült, mert ő egy pluszként indított osztályba került, amiről még a nyílt napon nem lehetett tudni, így az ő leendő tanítónőivel sem találkozott. Sajnos semmit nem tudunk, hogy végülis melyik tanítónők voltak és egyáltalán hogy zajlott az óvodai látogatás. 

Jövő hét szerdán viszont a szülőknek rendeznek nyílt napot szintén Adrika csoportjában. Ezt egyelőre még csak Adrikától hallottam, be lehet menni megnézni hogyan zajlanak a foglalkozások. Persze nagyon várom, csak nem értem eddig miért nem volt, április közepe lesz, 2 hónap és elballagnak iskolába...Vagy valamit félreértett a lányom és a leendő kiscsoportosok szüleinek tartanak nyílt napot?

Andorral is érdekes dolgok történnek. Tele van sérüléssel, sebesüléssel, horzsolással: igazi eleven kisfiú. Tegnap elég rossz híreket kaptunk az óvónőktől: nagyon rossz mostanában. Hát itthon sem szófogadó, az biztos...Na azért volt egy kis elbeszélgetés itthon, elég sok tiltással és felszólítással: kikkel ne barátkozzon lehetőleg (nem ismétlem magam, szegényke elég rossz összetételű csoportba jár, nézd meg az anyját vedd el a lányát elven gondolkozva terelgetem, hogy lehetőleg kiket kerüljön. Mert őt sem kell félteni, de hajlamos azokkal barátkozni, akik rossz példát mutatnak). Ma reggel úgy lett elengedve oviba, hogy odaáll az óvó néni elé, megmondja, megígéri, hogy ma jól fog viselkedni és be is tartja az ígéretét. Mondtam, hogy telefonálok az oviba, mire hazajön tudni fogom, hogy jó volt-e vagy rossz ;). Anyukámék hozták el az oviból, természetesen minden a legnagyobb rendben volt, bár mondták, hogy azt mondta az óvó néni, hogy reggel Andorka sírva ígérte meg, hogy jól fog viselkedni. Kis drága, megtette...És elhitte, hogy érdeklődtem (azzal fogadtam, hogy hallottam az óvó néniktől, hogy ma jó voltál)

Egyébként dícsérik, hogy nagyon értelmes, foglalkozásokon mindent tud, másoknak is segít. Bár csak mindig ilyen jó híreket hallanánk!

Logopédián is ügyes, figyel, verseket szépen tudja. Bár én úgy érzem a mindennapi beszédben sokszor kell javítgatnom, hogy jól mondja ki a szavakat, mert gyors beszédnél hajlamos elfelejteni, hogy helyesen ejtse a már "tanult" hangokat (l, s).

Áronunk külön posztot érdemelne...Ő is betegecske volt, szokatlan még nekem, hogy két hét különbséggel kétszer volt lázas, de most megint úgy döntöttem, hogy kerülöm az orvosi rendelőt - végülis a tanácsadás óta beteg. Kicsit még köhög, náthás, kúrálva babyluuffal, lándzsás útifű sziruppal, cebion cseppel.

Össze-vissza zajlanak a dolgok az elmúlt hetekben nálunk, felborult minden, étkezés, alvás, ami nem tudom, hogy most a betegséggel függ össze vagy "csak úgy...". Volt olyan nap a héten, hogy én hajnal 1/2 5-kor aludtam el. Mint látható a mostani időpontból is, hajlamos vagyok éjfél után ágyba kerülni. namármost ha Áron akkor kel, az elég rossz. Ha vissza sem alszik, még rosszabb. Betegség esetén magunk közé szoktam/szoktuk venni az ágyba, de ilyenkor mindenki éberebben alszik. Igaz reggel tovább alszunk,  -(nemmondommegmeddig, mert akkor már nem is fogok mártírnak tűnni;) - de a napirend teljesen felborult. Talán ez is hozta magával az étkezések összevisszaságát, ráadásul Áron alig eszik mostanában, egyfolytában csak cicit követel, nyilván, valahonnan pótolnia kell: nem tudom, hogy a betegség miatt, vagy válogatósabb lett, vagy én lettem lazább a szülinapja körül és gyakorlatlag mindent kóstoltatok vele, amit mi is eszünk (kivéve csoki) és az ízlése változott meg? Majd az idő eldönti. 

Persze megint lehet fejlődéssel is magyarázni, az legalább olyan jól hangzik. Tény, hogy szinte nem láttam a héten mászni, annyira megszokta a járást, bár ma próbáltam cipőben, utcán, és csak állt, illetve leült a betonra közelről megvizsgálni azt - marad tehát kinn a babakocsizás. Na de a fejlődésről volt szó: harmadik gyereknél harmadjára csodálkozunk rá, hogy mennyit képesek változni szinte naponta, hogyan lehetséges az, hogy egy alig egyéves gyerek szinte mindent ért a körülötte lévő dolgokból, összefüggéseket vesz észre, és a maga kis nyelvén tudatja ezt velünk.

Pl: a kis cipőjét magához veszi és a talpához teszi, tudja hogy oda kell tenni, ugyanez a zoknival (amit előszeretettel húzogat le nagyon régóta, így sokszor harisnya van rajta) vagy néhány napja a tesók néztek valamit a tévében, csillagok voltak benne és egyből rámutatott előbb a csillagokra majd a mennyezeten lévő világításra, hogy az ugyanaz. ha kutyaugatást hall már "ugat" ő is, de elég a kutya szót mondani és akkor is - tudja a kutyánk nevét is, bár "Tala" helyett tatát mond.

És amire még nagyon rákapott mostanában: ütögeti a saját fejét. Ez is olyan korral járó dolog, emlékszem mindegyik gyermeknél tapasztaltam, hogy kipróbálták mennyire bírják a falat,  az asztalt, stb, és az ütögetésre is emlékszem, de most ez nagyon jellemző Áronra.

És amit még nagyon szeret: flakonok. Különösen a 2 decis Jana baby flakon. Már az egyéves státuszvizsgálaton is kabalaként működött:-)

Enni is egyre önállóbban próbálna, járkálás közben az etetőszék lábtartó részére kell helyezni a falatokat, illetve a legnagyobb asztalra: a földre, ott elfogyasztva igazán finom...

A tegnap beköszönő jóidő örömére sétáltunk több mint 2 órát, közben bevásároltunk, képeslapot adtunk fel a postán. Nagyon jó volt. Délután tegnap is - ma is hazajöttek ovisaink az oviból, gyors átöltözés és irány az udvar, a kert. Nagyon vártuk a jóidőt!

Ez a kép ma készült, séta után, a kedvenc flakonnal.