Írni kellene valamit, de nem nagyon jönnek a szavak...Már két éve, hogy megszületett, olyan kicsi még és olyan nagy már. Miről írjak? Majdnem mindent leírtam már itt, akkor amikor épp aktuális volt, az első lépéseket, az első szavakat, az első falat gyümölcspürét, , az első szülinapot...és ahogy született. Írtam arról, hogy mennyire szeretjük ezt a kis Mütyürt, aki a születése előtti órákban a Nyuszifül névre hallgatott, választott szülésznőm jóvoltából.
A második év is eltelt. Rosszul indult, épp beteg volt egy éve és így is végződött, tegnapra gyógyult meg. Viszont közben csak egyszer betegeskedett, igaz épp Karácsonykor, de már mit számít...Ezek voltak a legrosszabb percek, de ezekből volt kevesebb.
Mi történt az elmúlt egy évben?
Sok-sok játék, az első mesék, az első igazi szavak, mondatok, huncutságok, önállóság, sok-sok szeretet részéről és részére.
Kérdeztem a testvéreit, emlékeznek-e milyen volt az első találkozás, mikor először látták. Adrika arra emlékszik, hogy aludt Áronka és ahogy tartotta a kezeit, hogy nagyon kicsi volt és neki nagyon nem tetszett, hogy olyan piros a bőre (emlékszem is hogy akkor kérdezte miért ilyen színű).
Örülnek nagyon, hogy van egy ilyen kicsi testvérük is.
Nem is tudok többet írni én sem. Örülünk, hogy velünk van. Imádjuk.
Isten éltessen sokáig Áronka!
Utolsó kommentek