Az első adventi gyertyát szűk családi körben ötösben gyújtottuk meg. Áronunknak nem volt emléke még arról, hogy nálunk hogyan is zajlik ez a szokás. Nem értette miért kapcsoljuk le a villanyt és csak a gyertya fénye világít. A sötétet űjabban nem szereti. Majdnem minden este elhangzik a kérdés, miért van sötét? Nagyon egyszerűen elmagyarázzuk azzal, hogy napocska elment aludni, a hold pedig felkelt.

Szombaton munkahelyi mikulásünnepségre mentünk, szokásos hely, színház. Mikor pár éve először mentünk Andor még csak 2 éves volt, Adrika 3. Nagyon szépen végignézték a műsort, kevés járkálással megúsztuk. Hát ez most nem így ment. Mire összeszedtük magunkat már elég késő volt az induláshoz, gyanús volt, hogy nem igazán lesz 5 ülőhely egymás mellett, vagyis ennyire eddig sem volt szükség, mert eddig még Áront nem vittük és elég volt 2 ülőhely mindig. Gyanú beigazolódott, iskolásaink az első emeleti egyik páholyban ültek, mi apával, Áronnal a karzaton. És lőn sötétség, és Áronunk kérdése egyből el is hangzott, hogy miért van sötét? A következő másfél órán át hiperaktív volt (csakúgy mint előző este Andor szülinapján, ahol teljesen jogosan meg is jegyezte az egyik szülőpár, hogy bizony eleven a gyermek). Az előadást így végülis csak Adrika és Andor élvezte, igaz ők tegnap az osztályaikkal újranézték, bérletes előadás keretében. A műsor végén volt természetesen a mikulás által átadott csomag. Itt viszont Áron mégiscsak jobban viselkedett, mint egykor Adrika, aki évekig félt a Mikulástól, míg Áronnak ez eszébe sem jutott. A csomag mellé kapott plüssmacinak hatalmas sikere volt, és nem csak a gyerekek körében, hanem  a színházból kifelé jövet a járókelők közül is többen megszólítottak, hogy honnan vannak ezek a macik, mert mindenki ezzel jön velük szembe. (persze mert mindenki ugyanott parkolt és a színházból a parkoló felé vette mndenki az irányt). Tényleg érdekes lehetett többszáz macival összefutni:-). Csak hogy megmaradjon az utókornak a Csizmás Kandúr című előadást néztük. (évek múlva ne kelljen gondolkoznunk, hogy melyik évben mit láttunk...)

Délután aztán szülinap, majd séta a Piac utcán keresztül. Ami ugye a belvárosunk és tényleg nagyon szép megint. Pár hete még kivilágítatlan volt mikor arra jártam, most már javában tartott az adventi vásár. A gyerekek megint kértek mézeskalácsot, jobban mondva mézesbábot, a mézeskalácsot én vettem hozzá  a város leghíresebb mézeskalács sütőjétől, és természetesen a kürtös kalács sem maradhatott el.

Vasárnap meggyújtottuk a második adventi gyertyát is, ezúttal nem öten, hanem kilencen ültük körbe.

Közben nem csak lélekben készülünk a karácsonyra. Gyakorlatban részemről szinte minden be van csomagolva, jólelrejtve. Az évek óta szokásos általam készített adventi naptárban minden nap valami csokiféleség van, (minden zsákban 3,)  tudom nem így kellene, de bevallom, hogy így van, pedig voltak ám más terveim. A mi mézeskalácsunk szombaton fog sülni előreláthatóan, 3 kiskorú segítségével.

Pénteken az iskolában lesz adventi műsor, ahol Adrikáék osztálya is előad egy színdarabot, és persze nagyon várjuk. Ott a helyünk!

 

 

Szerző: gneke  2010.12.08. 23:28 Szólj hozzá!

Címkék: család ünnep advent andor áron adrienn

A bejegyzés trackback címe:

https://gaaa.blog.hu/api/trackback/id/tr602503399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása