Ezúttal a blogé.

Mindössze 10 nappal Áronka születése után kezdtem írni, és tényleg magam sem hittem volna, hogy eljutok idáig. Az elmúlt egy évben nagyon keveset írtam, de azért nem hagytam abba. A napokban gondolkoztam egy költözésen, az még lehet létrejön, bár lehet hogy épp a kevés írás miatt nem érdemes.

Ha már szülinap, akkor ünneplünk is! Mégpedig fényképpel. E poszt megírása előtt töltöttem le a fényképezőnkről a képeket amiket november óta készítettem. 37 darab mindösszesen. Ebben benne van Andor szülinapja, a karácsony és Áronka szülinapja. Tehát látható, hogy nemcsak az írásban vagyok ellustulva, hanem máshol is.

Ünnepelhetünk gyerekszájjal is:-) Szerintem ez  a legnépszerűbb rovat, Adrika ezekért olvassa;)

A hosszú hétvégén természetesen G.mamához utaztunk. Imádtam a tavaszthozó férfiakat, a gyönyörű időben egész nap az udvaron, a szabadban játszottak a gyerekek. Többek közt került egy ping-pongasztal is. Az én gyerekkoromból kimaradt ez a játék, a "kötöttpálya" miatt, viszont rengeteget tollasoztam, teniszeztem (gyerekjáték, nem sport). Kicsit nehezen szoktam a pingpongütőt, de gyakorlással majd belejövök. Áron viszont erre is tett megjegyzést: Anya, jól tudsz pitypangozni!

Aki a csúnya beszédet nem szereti, főleg gyerekszájból nem, az most ugorjon egy bekezdésnyit. Andor az egyik járgányon hajtott, mikor leesett belőle egy alkatrész, amit Áron észrevett és oda akarta neki adni. Persze Andor is észrevette, és ő akarta előbb felvenni, aminek az lett az eredménye, hogy Áron amikor lehajolt érte a földre és Andor még hajtotta a járművét lett egy koccanás, Áron fogta a fejét, és sírt. A történetet teljesen nem láttam,, de összeállt bennem a kép miután mindkettőt kifaggattam na és ismerem a természetüket...Én is letoltam Andort, amiért nem állt meg a járgányával, nade Áron sem hagyta annyiban: De b...d+ nem tudsz lefékezni??? Megtanítsalak fékezni??? Bevallom elfordulva röhögtem...

Nem csak Andor kapta meg  a beosztását, hanem G.mama is amiért egyszer a cipőjét úgy kötötte meg Áronnak, hogy duplán kötözte meg a fűzőt. Amiért Áron rögtön perlekedett is, hogy be fog görcsölődni. És mikor vette le tényleg begörcsölődött. " ez mama miatt van, erről egyedül mama tehet".

A hazautunk megint hosszú volt, de a hosszú útnak vannak előnyei is. Lehet verset tanulni. Hétfőre mindkét iskolásnak volt egy feladva, így jópárszor végighallgattam Mátyás anyját és az Altatót. Természetesen Áron is tud már belőle részleteket, jó lenne ha nem felejtené el 4-5 év múlva sem.

Az óvónéni is mesélt tegnap reggel egy Áronszájat. Tegnapelőtt az egyik kisgyerek nem volt oviban, egy olyan aki elég zizegős, így hiányával egy elég nyugis napjuk volt a gyerekeknek. Kinn az udvaron Áronunk ült a padon, óvónéni mellett és így elmélkedett: De jó, hogy ma nincs itt S., nincs aki piszkálja  a sapkám bojtját!

A napi nehézségeink. Írtam már róla, de egyre jobban fenyeget Adrika kamaszkorának közeledése. És a rendetlensége. Múlt heti egyik történet, hogy kért tőlem egy kétszínű piros-kék ceruzát, mert amit szeptember óta használt elég kicsinyke volt már. Másnap reggel a táskájába nyúlva látom, hogy a ceruza csak úgy be van lökve. Kinyitottam a tolltartóját, de bár ne tettem volna. Ahány ceruza volt benne, mind ömlesztve! A táskája tartalmáról nem érdemes külön szólni. A gyerekszoba rendje siralmas, az ágy és a fal közötti rész teleszórva mindenfélével, íróasztal háta mögött kincsek elrejtve, ami egyszer a padlóra leesik ott is marad. Bevallom szokatlan, patikai rendhez szokott lelkemnek. A mai nap története, hogy reggel el van engedve normális ruhában, farmer, pulcsi, kabát, tavaszi cipő, stb. Délután találkozunk: farmer sehol, helyette fehér lábszárig érő nyári nadrág (biciklisnadrág), á, nem ám harisnyával, bokazoknival. Még jó, hogy nem hagyta el a farmert, de hogy mikor rejtette el a táskájában a nyári nadrágját??? Ezek az apró nüanszok, de tartok tőle lesz még ezeknek folytatása. A napi Oroszlánüvöltést pedig már megszoktuk...

Andor...hát rajta nem igazán a kamaszosodás tüneteit észlelem, nem ez a fő gondunk legalábbis, hanem a szokásos: nem tudunk semmit az iskolai dolgairól. Még úgysem ha tudunk. Szintén múltheti történet, barátnőm dicsekszik, hogy kislánya mennyire örült, hogy 5*-os lett a matek rutinja. Igen, Andor osztálytársáról van szó. Én (még mindig) naívan: Andor nem kapott jegyet. De még másnap sem. Faggatom a fiam. Kapott jegyet mindenki, csak ő nem. barátnőmnél rákérdeztettem, hogy a kislánya mondja már meg hanyast kapott Andor. Mert még úgy sem tudtuk meg, hogy szembesítettük, hogy mindenki kapott jegyet, nem hisszük el hogy ő nem. A jegy maga nem is érdekel, lehet felőlem egyes is, csak tudnánk róla. Végül kiderült a jegy is. De ugyanígy ettől a barátnőm kislányos osztálytárstól tudjuk meg, hogy melyik tantárgyból mit kell tanulni, pl környezetből. Amiből persze nincs házi, mert mint tudjuk házi feladat csak azt jelenti, amit írásban kell megcsinálni, legfeljebb a verstanulás tartozik még bele a körbe, de környezetből megtanulnivaló sosincs. Még szerencse, hogy rémlik régről kolleganőktől, ismerősöktől, bloggerináktól, hogy a fiúk végülis nem tanulni járnak az iskolába.

Más. Mai történet: hegedűórán voltunk ma. Most először Áronka is hazahozhatta a hegedűjét, hogy gyakoroljunk rajta. Áron megígérte, hogy mindennap fog. Óra végén összefutottam egy nagyon régi ismerősömmel, (ex-leendő sógornőmmel) akivel olyan jót beszélgettünk. Majdnem 16 év után találkoztunk, az ő akkori kisgyerekei közül a legnagyobbik már érettségire készül, rég volt olyan kicsi, mint most Áron. Sőt, kisebb.

Néhány kép a közelmúltból:

A  4 éves szülinapon készült a sünitörtával. 

Egy székenelalvós kép is előkerült a múltból.

Andornak is volt szülinapja - még novemberben...

Egy karácsonyi kedvencképes...

És a legújabb, az Áronszülinapos testvéres.