Mindig csak ez a dal jut eszembe, és ez nem véletlen. Húsz év, az húsz év. Hisz akkor el sem hittük hogy ez egyszer eljön. Annyira távolinak tűnt. Most meg csak csodálkozunk, hogy semmi nem változott. Kicsit öregebbek lettünk, megdupláztuk (a súlyunkat) az akkori éveink számát, sőt, kicsit rá is tettünk.

Találkoztunk. Majdnem mindenki eljött. Szerencsére elvileg mindenki itt lehetett volna. 24-en érettségiztünk. Mivel szakközepesek voltunk, így eléggé egyfelé sodródtunk, két egyetem gyakorlatilag ugyanazon szakára mentünk. Ennek következménye talán, hogy elég jól megmaradtak a barátságok is, hisz 18 évesen a középiskolai padból kikerülve is sokakkal együtt folytatódott a tanulás. Így aztán többen most ugyanazon munkahely kollektiváját erősítik.

A nagy magyar statisztikát is hoztuk: elég sok válás volt az elmúlt években (egyik volt osztálytársam azt hallotta, hogy a 20 éves találkozók a válásokról szólnak, ez sajnos nálunk is igaz volt), többeket érint a svájci frank alapú lakáshitel gondja, a felnőttként család mellett is tanulni problémája, és vannak többen akik még életük párját keresik - ki az elsőt, ki gyerek mellett az igazit.

Azért abban egyetértettünk, hogy jól éreztük magunkat ma egy hete ismét együtt, 5 év után. És hogy így is maradjon, legközelebb ismét 5 év múlva találkozunk. Remélem mindannyian.