A képekhez és a videóhoz én már semmit nem tudok hozzátenni pluszban. Teljesüljenek a dalban elmondott kívánságok, de legfőképp jó egészséget kívánok minden kedves olvasónknak!

Már ami a készülést illeti.

Az egy dolog,. hogy szeptember-október táján már tökideg vagyok, hogy nincs még ötletem sem ajándékra, nemhogy minden becsomagolva (volt már rá példa, 10 éve, október végégre minden be volt csomagolva), aztán persze minden kialakult. ajándéktéren, legalábbis.

Következő nagy projekt a mit főzzünk, mi legyen a menü esete. Itt is volt pár év, mikor olyan menüt rittyentettem, hogy ihaj, aztán nem győztem fagyasztani, nomeg a kutyának is kutyajó dolga volt nálunk, nomeg három gyerekünkből kettő válogatós, a harmadiknak is csak egy gyomra van, meg nekünk is, így aztán a menü enyhe túlzással majdnem a zacskósleves szintjére csökkent. Na, marhahúsleves, majd a hús sütve, töltött káposzta és sült kacsa - mindez három napra elosztva, vagyis három napja tart. Sütemény legegyszerűsítve a mézeskalács szintjére, igen, csak egyféle süti van, az is most készült el vasárnap.

Karácsonyi nagytakarítás? A hétvégi is néha több, nem nézzük...

Családtagokkal egyeztetve...anyukám most először nem süt bejglit. 46. év házasság alatt egyszer előfordulhat, nem? Anyósom...azt mondja szombaton, hogy ilyenkorra máskor már minden süti szinte kész, most meg...idézi a zacskósleveses hasonlatomat.

Holnap anyukáméknál leszünk, holnapután utazunk anyósomhoz.

A fa díszítéséről még nem is szóltam. Mióta az eszem tudom, de legalábbis mióta gyerekeim vannak  - vagy épp azóta nem vagyok észnél? mindegy - szóval 23-án éjjel szoktunk fát díszíteni. Adrika két éve csatlakozott először, Andor tavaly. Mikor Áron egyszer csak lebandukolt és észrevette ezt a műveletet és pár napja mondta is, hogy ő látta tavaly, hogy mi díszítjük a fát. Szóval az idén, először, mindenki részt vett benne, nem csak a fadíszek készítésével, hanem a fára feltevésével is. Ma délelőtt. Igen, tegnap moziban voltunk, előtte gyermekorvosnál, előtte betlehemes játék főpróbán, Jégvarázst néztünk, együtt, így sötétben hazaérve apa a fafarigcsálással már nem boldogult  - fa a kerítésünk elől lett egyébként - így mára maradt ez a koprodukció.

Ma este meg ünneplünk, hamarosan kezdjük. 2013. karácsonya eljött.

Mindenkinek kellemes ünneplést, boldog együttlétet kívánok!

Természetesen a mi családunknál, gyerekeinknél is a mikulásról szólt az elmúlt hét. Jött is több helyről, két nagyszülőtől, tőlünk, az iskolából (osztálytárshúzás), oviból - kettő is, mert a hagyományos ovison kívül Áronék csoportja valami rajzpályázaton nyert, így az egyik élelmiszerlánc mikulása is meglátogatta őket, az én munkahelyi kis csoportom is ajándékozott (szintén az egymásthúzós módszer), valamint a vállalati mikulás a szokásos nagyszínházas előadással. Az idén a darab három ismert mese eljátszásából állt, nagyon rövid és nagyon jó volt.

A színházon kívül szombaton volt egy jó délutáni programunk, mégpedig az iskola rendezett alapítványi estet, ami nem a báli ruhás szülőknek szóló verzió volt, hanem az adventi családi délutánhoz hasonló - díszítettünk mézeskalácsot, a fiúk farigcsáltak fadobozt, készítettünk tobozmanót, angyalkát, részt vettünk könyvesházi játékokon, népitáncos műsort néztünk, teaházban teázgattunk, sütiztünk, disznótorost ettünk, mikulással fényképezkedtünk, tanárokkal-tanítónőkkel beszélgettünk és végig nagyon jól éreztük magunkat.

A hét legkevésbé sikeres programja ezúttal a hegedűhangverseny volt. Nem tudom érdemes-e okokat keresgetni, hogy miért, de sokan eltévesztették a darabjukat, két-háromszor újrakezdték, köztük Adrika is, aki le is jött a színpadról, majd kis kihagyás után (közben kb három gyerek szerepelt) ment fel újra lejátszani a tanult Mozart-dalocskát.

Mindeközben a vállalatunknál lezajlott egy sikeres audit, a gyerekeknek egyre több a tanulnivaló, félév vége előtti hajrá, rengeteg dolgozat.

Itthon ráhangolódás az ünnepre, még nincs becsomagolva semmilyen ajándék, tudom, van még idő (örüljek, hogy egyáltalán majdnem minden meg van véve), de ilyen velem még nem fordult elő sosem - a mikuláscsomagokat alig tudtam összeállítani anélkül, hogy Áron meg ne tudja, észre ne vegye, le ne lepleződjön a csoda.

Két hét múlva Szenteste. Nagyon várom, nagyon várjuk.

Elhatároztam valamikor novemberben, hogy egy teljes posztot szentelek az Áronkával kapcsolatos dolgoknak, csak róla fogok írni, de aztán úgy adódott, hogy mire ezt eldöntöttem már mind a három gyerek körül történt valami.

Áronka körül leginkább az történik, ami engem is pörget - iskolaválasztás. vagyis amiről már írtam, nem iskola, az szerencsére már adva vagyon, hanem a pedagógus. Voltam én valamikor benn az iskolában,talán említettem is itt egykor, hogy majd megyek és próbálok elbeszélgetni illetékesekkel, hogy melyik leendő osztályba szeretnénk és miért Áront íratni. csak őszintén...pedig azt  a legnehezebb kimondani, ha azt mondjuk, hogy pedagógust akarunk választani, mert annak lehet oka,  hasonlóan a nagy választásokhoz - nem választunk, hanem valakit, valakiket köszike nem kérünk. Kemény, nehéz 1 óra volt amit benn töltöttem, régi tanítónőm, most igazgatóhelyettes, próbált lebeszélni a választott szakról, én meg próbáltam meggyőzni, hogy nem érdekel milyen jó tagozatai vannak a sulinak. Hát nem tagadom több eredményre számítottam, részemről, most semmivel nem vagyok előrébb, mint mondjuk 4 éve voltam. A legtöbb sorstárshoz hasonlóan úgy vagyok vele egyik pillanatban, hogy bármi lesz jó lesz, hisz túléltünk már 2-2 évet másokkal is, másik pillanatomban meg azt mondom, hogy jó-jó, de miért ne vennék fel, oda ahová szeretném, főleg így hogy még külön kértem is, nem csak a jelentkezési lapon látják. Azt hiszem szerencse, hogy nem akkor írom e sorokat mikor kijöttem az irodából, pedig annak már jópár hete, lassan egy hónapja, ritka csalódott voltam. Volt mondjuk azóta egy fogadóóra, igaz az odajáró gyerekeimnek, és akkor is próbáltam beszélni Áronka ügyében, most az igazgatónőt kaptam el a folyosón és pár szót váltottunk. Szerencsére a nevünket tudja, hátha emlékszik majd mikor egymaga dönt, hogy direkt kiemeltem melyik osztályt szeretnénk.

Bár kezdek beletörődő lenni. Azt hiszem Áron természete, tudása, egyéb tulajdonságai olyanok, hogy a kevésbé jó (nem szakmai értelemben) pedagógussal is ki fog jönni, anélkül, hogy sérülne a kis lelke. Reméljük.

Áronunk egyébként fantasztikus fejlődéseken megy keresztül mostanában. Már magabiztosan olvas (nem követelmény első előtt, nem is mi tanítjuk, de ha kérdez válaszolunk). A logopédiát cirka 8 alkalom után befejeztük, bár mint írtam ott is olyan feladatokat kapott, hogy komolyan aggódni kezdtem nem fog-e unatkozni ha iskolába kerül, mert emlékszem ezzel kezdődött az olvasás tanítás, elsőben, ilyen feladatokon amit logopédián háziként kapott.

Az angolt a matekkal kombinálja...A héten egyik nap oviba menet a következő összefüggést találta mondani: sixty és sixty az ugye one hundred and twenty? 

És mindeközben bejutott a tornaversenyre is, ahol az ovit 5 kisfiú és kislány képviselt. A városban harmadik helyen végeztek, és nagyon büszke voltam rá.

A hídon és a nagyterpeszen  kívül volt még egy párelemből álló talajgyakorlat és nyusziugrás, e négy gyakorlat összpontszáma alapján jött ki a végső helyezés. Az elmúlt péntekünk délutánunk ezzel telt, fárasztó volt, de megérte.

Adrikánál továbbra is a tanulmányi versenyek vannak a középpontban. A tavalyi matematika országos neki most nem sikerült az idén, de majdnem sikerült az irodalom ugyanennél a versenytípusnál, és most jelentkeztek szintén ezen verseny természetismeret versenyére is. Ez külön posztot megérne milyen nehezen sikerült elérnünk a tanárnéninél, hogy hadd jelentkezhessenek, de végül sikerült.

Továbbá sokat tanulunk, bár szerintem nem eleget. Igaz,nagyon zsúfoltak a délutánjaik, és ahogy én visszaemlékszem ezekre az éveimre sokkal kevesebb elfoglaltsággal sem voltam annyival  jobb tanuló, mint a mi gyerekeink most.

Le sem merem írni milyen hetünk következik, mennyire programdús.

És bizony ezen a héten sem pihentünk túl sokat. De szép és jó hét volt, mert Andorunk 10 éves lett és azért ilyenkor mikor szülinap van kicsit mindig megáll az idő, mindig eszünkbejut, hogy hogyan is történt akkor azon a nagy napon minden, és a megelőző napon, és persze az eddigi szülinapokat is felidézzük. Ma ünnepeltük, a tegnapi névnapjával együtt. Igazi nagyfiú szülinap volt, annyira aranyosak voltak mind a hárman. Hegedültek, énekeltek, most jöttünk Amerikábólt játszottunk (nagyszülőkkel!), aztán olyat hogy valaki elsúg egy mondatot egy másik ember fülébe, és így tovább az utolsó elmondja amit hallott. nyolc emberrel egész jó voplt ez már.

Bizony, ilyen szülinapjaink vannak már!

És még valami: nem csak a tortán égett a gyertya, hanem az adventi koszorún is az első.

Karácsony közeleg.

Évfordulós nap a mai: 10 éves lett Andor!

Így ma többször is nosztalgiáztunk, én épp elcsíptem a monitoron a 8.20-at és ugrottam egyet örömömben ahelyett hogy felvisítottam volna, reggel-délben-este arra gondoltam, hogy milyen nagyon szép őszi nap volt, mikor megszületett. Milyen kár, hogy nem lehet ilyenkor az egész napot együtt tölteni és csak este tudunk kicsit ünnepelni a szigorúan a szülinapján megvágott tortával. Tegnap doktor néninél voltunk, aki megmérte - 141 cm és 34 kg - mikor is lett ekkora???. Édes, szeretnivaló, jólelkű komoly nagyfiú! A második x-be lépett.

Még nagyon-nagyon sok boldog szülinapot kívánunk Neked! És legyen a 10-ből legalább 100!

Kb két hete tette fel egyik ismerősöm a fb-ra és azóta szinte mindig ezt dúdolom.

A héten pedig 17 éves évfordulót is ünnepeltünk, így különösen aktuálisnak éreztem ezt a dalt.

Áronunk aztán belejött az r hang és a nyelve pörgetésébe, de olyannyira, hogy egész nap csak berregett itthon. A következő, második foglalkozásra már ragyogóan tudta a pergő r-t ejteni. Azóta is volt egyébként foglalkozása, míg Andorral annak idején rengeteg verset, mondókát kellett tanulni, Áronnal színezgetős feladatok vannak, összekötős, mintha egy iskola előkészítőre járna. A kedvencem volt, mikor házi feladatnak kapott olyat, hogy rajzoljon r betűs szavakat, egy előz házi szavaival mondatokat kellett mondani és ÍRJA IS LE. Hát...nagycsoportosként ez még nagyon nem neki való feladat, de pl amiket rajzolt mindegyik mellé odaírta a nevét. Segítséggel és nem mindegyiket jól (pl a róka szót így írta roka, az embert pedig ahogy betűztük az lett belőle, hogy embr), de direkt nem javítottam ki, annyira tetszett :-).

Tehát ilyen gyakorlatokat csinálgat.

Még egy plusz feladata lett az oviban, bevallom erre sose gondoltam volna, hogy épp Áron lesz az, akit lehet hogy tornaversenyre visznek. Mindig a leendő iskolások korosztályából választanak ki erre is 6-6 gyereket, fit és lányt. A lányokat könnyebb, de a fiúk nehezen választódnak ki. Annak idején - már megint az összehasonlítás - Andort pl a magatartása miatt nem választotta be az óvó néni (épp az ő óvó nénijük az ovis "tornatanár") azért egy versenyen figyelni is kell ezeket a gyerekeket, és tényleg emlékszem Andor nem volt könnyű eset. Áron is hajlamos a rosszalkodásra, de lényegesen könnyebben kezelhető. Tehát 6-6 gyerek tanulja a feladatokat, 5-5 megy majd versenyre - ovisverseny, városi szint, nem nagy dolog. A feladatok közt van bukfencezés, gyertya, híd...nagyterpesz, törzs jó mélyen előrehajol. Szóval gyakorlunk erre is :D

Hegedű...Mind a hárman nagyon ügyesek, de ha már Áront említettem az előbb megint vele folytatom. Imádom. A tanárnénije ahogy tanítja a dalt (polkát tanul) közben mondja a szolmizációs hangot is. Persze hogy Áron is megtanulta így is hogy A-A-H-Cisz-Cisz-D-Cisz-Cisz-D -H-Á-Á-Á..

És még mindig Áron. Szünet után megyek be a suliba és próbálom intézni a leendő tanító néniket. Azokat akiket szeretnénk. Már vagy 4 éve, mióta Andor iskolás lett. Fogalmazok magamban, hogy mit mondjak, de praktikusan az igazat fogom, a színtiszta igazat ha kérdik s remélem ez bejön.

Három hónap és kiderül...

Hegedű. Keserű emlék a legutóbbi óra. Nem a hegedű miatt. A zeneiskola a nagy bevásárlóközpont a Fórum mellett van. Mindig ott parkolunk, ki nem, (aki nem megy fel a magasparkolóba, mert nem olyan jól vezet, mint ahogy én sem, de hát erre tartjuk apát), két óra ingyenes, 800 férőhelyes parkoló (vagy csak hatszáz?) és kb 5 perc alatt lehet a kocsiból a teremig érni. Így csináltuk ezt a legutolsó órán is, kicsit korábban értünk a parkolóba, a félhatos óra kezdésig volt még idő, alig múlt 5 óra. De hát bevásárlóközpont ott el lehet tölteni az időt. Adrika épp jelezte, hogy a mobilján hmmm az egyenlege 100 ft alá csökkent...feltöltöttük tehát és mentünk is órára. Mind az öten, három gyerek, két hegedű. Majd Apa és Áron szinte rögtön fordultak is vissza a kocsihoz, Áronnak nem volt órája, ott akartak a kocsiban zenét hallgatni, gyümölcsöt enni, ami apa táskájában volt. alig értek vissza csörög a mobilom: feltörték a kocsinkat, Apa táskáját elvitték belőle. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem volt benne az irattartója, azt mindig magával viszi, de a táskát benne szokta hagyni a kocsiban. Sajnos benne volt viszont a lakáskulcsa és pár papír is ami épp tartalmazta  a lakcímünket. Persze este rögtön zárcsere, másnap mentünk jelenteni a rendőrségen. Tudni kell, hogy farral áll be, háta mögött épp annyi hely van, hogy fel tudja nyitni a csomagtartót, abból kiveszi a hegedűket. A táskát még a munkahelyi  - ott is a kamerával őrzött parkolót használjuk - parkolóban beteszi a csomagtartóban és azt senki sem láthatta hogy van nála a Fórumban. Szerencsére semmi máshoz nem nyúltak, a gyerekek iskolatáskája is hiánytalanul ott maradt  - mondjuk amilyen nehéz ember legyen a talpán aki lopni meri - de a kocsi zárja is tönkrement. Központi zár. 16 éves autó, nem egy hivalkodó példány. Gondolom kifigyeltek minket, három gyerek, hegedű, nem 5 percre fogunk távol lenni, elég nekünk magunkra figyelni, valamit biztos hagytunk a kocsiban is. Tanulság nincs. Mindez délután 5 óra után pár perccel történt, amikor parkoltunk, és 3/4 6-kor telefonált apa hogy mi történt. Alig fél óra. Egy olyan forgalmas helyen, ahol azt sem tudjuk hogy fogjuk a gyereket, el ne üsse egy autó és ahol a négy parkolószint közül az elsőn már hely sincs a másodikon alig, sokszor a harmadikig kell menni hogy parkolni tudjunk...Sok bíztatót nem várunk, bár a rendőrségen azt mondták mostanában mi a harmadikok vagyunk, akik ugyanott károsultunk, tehát ráállnak erre a parkolóra...

Továbbra is heti kétszer ott fogunk megállni. Nem tudom milyen gyomorral fogjuk mindezt tenni.

Az őszi szünetünk nekünk is szünet volt. Egész héten szabin voltunk és ennek megfelelően utazással kezdtünk, természetesen mamához mentünk. Gyönyörű őszi idő volt végig, a gyerekek egész nap kinn  voltak az udvaron, egy nap kirándulás is belefért mégpedig a Balatonra. Furcsa, kihalt ilyenkor, alig találtunk egy éttermet ahová be tudtunk volna ülni, lángost enni meg ilyenkor nem is lehet ott :-) De azt meg sütött mama:-)

És persze tanulva   a tavalyi esetből a faragnivaló tököt rég megvettük, nem 31-én rohangáltunk utána, így végül nem is egy tök volt, hanem több kicsi is társult hozzá és 4 gyerek segítségével rajzoltunk-festettünk-farigcsáltunk több-kevesebb kisebb-nagyobb töklámpásokat.

A hét meglepetése volt, mikor hétfőn délután az oviból úgy engedték el Áront, hogy másnapra vinni kell egy csomag zizit, egy  füzetet - ami nem kockás - és egy csomag zsebkendőt. Logopédiára. Ez minket annyira meglepett, mármint a logopédia, mint ahogy a szüleimet is és másnap reggel kiderült áron óvónőit is. Milyen hanggal lehet itt a probléma? Szerencsére másnap kedden a logopédus néni szépen beírt mindent a füzetbe, mit gyakoroljunk és hogy mivel van a gond. Bizony nem berreg a r betű! Bár önmagában a "br" "tr" betűkapcsolattal semmi gond, de hogy hogy megy a kisautó? kérdésre hát bizony nem pörög a nyelv. Szóval ez a kisautó nem megy :-), nem mondja hogy brrrrr.

A füzet elején más hangot nem láttam beírva, reméljük ez azt jelenti, hogy tényleg csak ennyi a probléma. A gyakorlás rendszeres, mindennap ismételgetjük amit kell, erre elég a reggel vagy délután az ovi, iskola és a lakhely közt megtett út.

Érdekes egyébként az élet, épp attól kezdtem el félni, hogy milyen lesz jövőre ha három gyerekkel kell tanulni, mert most Áronkára sokszor alig van idő, szégyenletesen keveset játszok vele. Talán ez kell hozzá, hogy ő is foglalkoztatva legyen és üljek le mellé, mert bizony egy kifestős foglalatosság mellé sem kellek én, mesét is tudnak olvasni a tesók neki. Az autózásról és egyéb fiús dolgokról nem is beszélve. Na de ez a beszédgyakorlás bizony már azt jelenti, hogy VELE is foglalkozni kell.

A másik furcsa véletlen ezzel kapcsolatban tegnap ért. Sorban álltunk a pénztárnál, mikor a mögöttünk álló hölgy megkért, hogy vigyáznék - e a kosarára, mert valamit elfelejtett venni de mindjárt jön. Jött is, és mire sorra kerültünk a pénztárnál - nem tudom miért, az intersparban mindig a sorbanállás a hosszú - addigra megbeszéltük ki mivel foglalkozik és kiderült, hogy logopédus. És rögtön adott tanácsot (és egy névjegykártyát is) hogy mit gyakoroljunk, mi a leghatékonyabb módja a pergő nyelvnek. Fura véletlen.

Tegnap délután egyébként az oviban telt a napom. Őszi nap volt. Régen erre szombat délelőttönként került sor, akkortájt még egy fürt szőlő volt a belépő, aztán daráltuk, préseltük, ittuk a mustot. Évek óta viszont péntek délután van az őszi nap. És épp azon gondolkoztam, hogy Áronkával még nem is voltam. Mindig mamáék mentek vele. Most elhatároztam hogy a pluszóráimból - amik a munkahelyen gyűltek - kicsit tudok áldozni és korábban eljövök, hogy ott lehessek vele az őszi délutánon. Főleg, hogy ilyen kérés előzte meg csütörtökön: "anya, az lenne a legboldogabb napom, ha ott lennél velem az őszi napon". Így aztán ott is voltam, voltunk, mert mamáékat is hívtuk. Kezdődött egy kis vidám műsorral, ahol a gyerekek énekelgettek is, majd sorban álltunk az arcfestésnél - félelmetes pókember lett Áronunkból, majd három ugrálóvárban volt lehetősége ugrálni, póniciklin lovagolni, (ez nagyon jól ment neki), voltak csodakutyák, tűzoltóautó, kézművesasztalok - itt addigra Adrikát is elhoztuk az iskolából és vele ügyeskedtünk miközben a volt óvónénijeivel beszélgettünk. Éhen-szomjan nem maradtunk, volt hot-dog, sült kukorica, gofri, tea. És az idő is kegyes volt hozzánk, a héten volt már annyiszor rossz idő, de tegnap délutánra még a nap is kisütött. Nem kellett dideregnünk. Brrrr

Szépen eltelt ez a hónap, szinte bejegyzések nélkül.

Mi történt?

Megkezdődött a tanév, arról írtam is. Viszonylag problémamentes volt, hamar összeállt az órarend az egyéb különórákkal együtt, ami nálunk egyrészt a hangszer másrészt pedig a tesióra kiváltása, harmadrészt a versenyekre felkészítő különórák beiktatása. Annak ellenére, hogy hamar összeállt az órarend az idén először döntöttem úgy, hogy szeretném leírni mindkét órarendet, lássam itthon is melyik nap délutánján, estéjén, éjszakáján mire tudunk készülni.

És mikor azt írom, hogy este, éjszaka nem is túlzok.

Ugyanis előfordult ebben a hónapban, hogy Adrika éjjel 3/4 11-kor jött hozzám, hogy akkor felmondná az angolszavakat.

Nagyjából itt akadtam ki először.

Nézzük szépen sorrendben.

Első tanítási héten már fel lettünk készítve, hogy bizony felsőben van felelés is. Ez nem is volt újdonság, azt viszont már én mondtam Adrikának, hogy mivel lehet az első felelésekre önként jelentkezni próbálja meg. Egyrészt, mert túl lesz rajta, másrészt, mert nem veszik olyan szigorúan, harmadrészt pedig jó benyomást kelt.

Az első sokk aztán ott ért, mikor megpróbálta és nem kapott jegyet, de sírásba fulladt a felelése annyira stresszelt:-) Hát bizony ezt is meg kell tanulni, hogy más a szóbeli felelet és más az írásbeli. Az első stressz másnapra ijesztő köhögésbe ment át, amivel még egy hétig húztuk, aztán harmadik hét hétfőjére csak eljutottunk az orvosig vele. Egész hét suli nélkül. Bravó. Megírtak ezalatt pár röpdogát, előző évi anyagból év eleji felmérőt, mindből kimaradt és persze vették a napi tananyagot, mindenből. Felső tagozat miatt senki elérhetőségét nem tudtam, mármint osztályfőnök, szaktanárok, a szülői csak a héten volt. Mire már mentünk suliba.

Na, ez a betegség sem hiányzott, elég volt mindent pótolni. Szerencsére magyarból viszont túl van egy szép nyári olvasmányélményes beszámolón, elsőként az osztályból, legalább nem kell erre sem már készülnie ebben a félévben. Ugyanis a határidő első félév vége volt, tehát jobb volt ezen is túllenni, úgyis még friss az olvasmányélmény.

A szülői értekezletük a héten volt. Egy dolog döbbentett le, ami nem változott alsó óta: a napközi. Amiben a tanulóidő még mindig egy óra, előtte viszont két óra játékidő van. Na kb itt lettem ideges, és kértem, hogy nem lehetne-e kicsit hosszabb a tanulóidő és kevesebb a játékidő, nem elsősök ők, és mozognak is épp eleget (heti 5 tesióra, ugye...). Aztán nem tudom, hogy hányan mondtak, kértek hasonlót, de már a héten félórával lerövidült a játékidő (Adrika mondta: szülői kérésre) és lett hosszabb a tanulóidő. Így talán nem csak az írásbelire jut idejük, hanem kicsit tudnak elméletre, szóbelire is készülni, nem pedig éjjel kell átvennünk az anyagot. Együtt. Ráadásul heti két szolfézs - ami miatt így is hála, hogy helyben a suliban van, de teljes egészében egybeesett a tanulóidővel. Így este 8 után kezdtünk írásbeli és szóbeli anyagot tanulni, leckét írni.

Így negyedik hét végére azt hiszem rendben is lettünk, sőt pótoltuk a kimaradt 4 napot amíg beteg volt. És még a tavalyi anyagból pótolta a nyelvtandogát, aminek a jegyét kérte. 97%-kal lett ötös.

Andor élete sem egyszerűbb, mert bár negyedikes neki is heti 5 tesióra van beiktatva. Viszont neki végre sikerült az iskolai focira beiratkoznia, sőt jövő héttől vívni is fog, szintén a suliban. Ez utóbbinak azért örülünk nagyon, mert még nagycsoportos volt mikor eldöntöttük, hogy vívni visszük, mert annyira tetszett neki ez a sport, de ez is annyira kiesik  nekünk mind a lakhelytől, mind a sulitól elég távol van - most ha helyben lesz és megtetszik neki, esetleg sikerei is lesznek, akkor megoldjuk valahogy ha később nem  a suliba lennének az edzések. A foci pedig régi vágya volt, igaz tőlünk mi sem esik távolabb, mint a foci, de tavaly azt mondtuk, hogy oké legyen foci, de akkor a jegyei kicsit javulhatnának. Eddig erre sincs panasz, Andor gyermekünk jelenleg színkitünő (na jó, van egy négyese nyelvtanból, de abból ugye hármas volt, hát sátoros ünnep ez nálunk!)

Áronunk is nagycsoportos lett, az ő szülőijén arról volt szó, hogy lehet választani melyik "szakkörre" járjon.  Ezek ingyenes, de kötelező foglalkozások az ovis napok délelőttjein, minden leendő iskolásnak valamelyikre járni kell. Ilyenek, mint foci, mazsorett, zeneovi, mesekuckó, sakk. És van egy fizetős is, az angol. Erre a tesók is jártak nagycsoportosként, nem mondom, hogy mennyire hasznos, de ártani nem árt, kedve van hozzá, tehát menni fog. A kötelezők közül pedig eddig a zeneovi az amire beosztották, és amihez neki is kedve van. Még a sakk lenne az, ami szóba jöhetne, azt néha Andorral gyakorolja.

Szeptember nálunk, Apa két szombaton dolgozott, a harmadikon nekem volt munkahelyi kirándulás - ezt nagyon imádtam, előtte kedden ovis szülői, Adrika aznaptól volt beteg, én szombaton kirándulok (ráadásul alig egy hónapja voltunk családostul ott a Tisza-tavi ököcentrumban), majd hétfőn-kedden szintén szülőin ültem este hétig...Tegnap,  a negyedik szombaton pedig Apának volt munkahelyi kirándulás.

Most, ma délutánra azt hiszem nagyjából utolértem magam.

Nyári képek jönnek.

Az első képünk a nyaralásról, természetesen a gyerekekről készült. Budapest, Szentháromság szobor a Mátyás-templom mellett.

Kilátás a Halászbástyáról. A Dunát aztán nemcsak Budáról csodáltuk meg.

A Mátyás-templom csodaszép ablaka. És még nagyon szép katolikus templomokat nézünk meg a nyár folyamán, ez az első.

A lipóti szállásunk parkjának részlete

És a híres lipóti parasztkenyér. Finom is! A szállodából távozáskor kaptuk, de addig még sok helyen jártunk.

Pl. A Futura Élményközpontban, Mosonmagyaróváron. Áronka itt a súlytalansággal próbálkozik. Nekem nagyobb kihívás lett volna.

Egyik kedvenc nyári képünkön Andor van felszolgálva. (most Debrecenben a Fórumban hasonló kiállítás van és mindenki itt fényképezkedik)

Schönbrunn parkjában a család.

A fiúk és egy kicsi Adrikából is látszik :-) Háttérben a kastély

A kastély szemből

A dunaremetei Dodó vadfarmján

Minden gyereknek mindig kedvenc ha lehet állatokat  simogatni, vagy csak úgy az állatok kicsinyét nézegetni. Kép nem készült, de láttunk háromnapos csüngőhasú malackákat, na azokért odáig voltak:-)

Ez itt a Szigetköz, a Mosoni-Duna

Szintén

Ez a kép egy szlovákiai kisvárosban, Szencen készült.

Pannonhalmai pihenő Lipótról a Balaton felé tartva

A cseszneki várat távolról láttuk

Tihanynál is megálltunk egy kis sétára, az Apátságba is bementünk.

Balaton a kompról.

Csukás István bábfigurái is a Balatonon nyaraltak

Kedvenc balatoni időtöltés. Nem a strandolás, hanem a gokart.

Szegeden vagyunk, háttérben az az épület ahol Apa tanulta a szakmát ;)

Az Árkádok alatt

A szegedi Dóm.

A szóke Tisza

Ópusztaszer

A Tisza-tavi Ököcentrumban , testvérek-unokatestvérek

Egy tutajban eveznek?

Ez is a Tisza-tó. Ki gondolná?

Testvérek, unokatestvérek, keresztapák, keresztanyák...

Pécs, háttérben a híres "négytornyú" templom

Pécs főtere

És egy kis retro. Szintén Pécs.

Ennyi volt a nyár. Erőt ad az elkövetkezendő 40 hétre:-)

A 11/11-nek vége lett. És jobb lett volna legalább egy nappal korábban leírnom mindezt, mert ma már az első nap eseményeinek fényében-sötétjében nehéz leírni a nyarat, összefoglalni a szabadságot.

Tegnap volt egy gyerekünk aki nagyon várta a tanévet, ez volt Adrika. Volt egy, aki délután megsúgta nekem, hogy azért kicsit fél - mire én rámondtam, hogy van is mitől. Hát, ő volt Andor. És van egy emberünk, aki rácsodálkozott, hogy jé holnap ovi. Igen, Áronunk.

Ma aztán felkerekedtünk, a megszokottól sokkal kevesebb cókmókkal és elindultunk az iskolába-oviba. Ez utóbbival kezdtünk.  Túlzás lenne azt írni, hogy simán ment, miután Áron kb 2 perc múlva már sírt...ugyanis áttették egy másik öltözőbe, és így nem a kis barátjával kapott egy szekrényt, akivel két és fél éve vannak együtt, hanem egy másik kislányhoz tették. Hát, mert így nem olyan zsúfolt az öltözőtér. Szétnéztem, mindegy ki mellett lesz második (van ahol egy gyerek-egy szekrény) és ezek után szóltam, hogy van elég változás az életünkben mától ne kelljen már minden nap sírva oviba jönnünk, így nagycsoport idején. Át is lett vagyis vissza is lett pakolva napközben Áronunk a régi helyére.

Aztán jött az iskola. Mondtam kivárjuk a 3/4 8-as "évnyitót", itt csak ennyi van, nem is kiöltözős ünneplős, és épp csak a legfontosabb változásokat említik meg. Na, az most nem is olyan kevés, de még így is végetért 8-ra. Annyi dolog érdekelt, hogy az Adrika új osztályfőnökének bemutatkozzunk, ami szerencsére sikerült is, nekem még kérdésem sem volt, de sok anyukának igen. Ötödik osztály, millió változással jár. És nem elsősorban azért, mert felsős lett, hanem a többi egyéb, országos, központi szirszarok miatt.

A munkahelyemen egész nap nyugi volt, volt időnk kiheverni pár változást ami szerdán ért, pl hogy új főnökünk van mától...és egyéb hasonló nyalánkságok - ez derült égből villámcsapás volt mikor szerdán bejelentették a csoportban, tekintve, hogy a főnök nem a csoportból került ki, hanem máshonnan jött. Tudtam, hogy valami hiányzik még a szeptember másodikából, hát így lett teljes a káosz.

Mindezeket leszámítva véget ért a mai munkanap is, kezdődött a délutáni műszak. Mint például elérni a gyerekekért, majd menni a bankba, intézni az ebédpénzátutalást. Több mint félórát álltunk, Áron már kivolt, rá is szóltak, mikor valamelyik szekrényt készült kipakolni, ott ahol bankolunk. .Az 5-ig nyitvatartó bankba sikerült ügyintézőhöz kerülnünk negyed hat előtt....Közben intéztünk egy patikát, egy zeneiskolai időpontfoglalást, majd újra bementünk a suliba, mert Andor csak egy dolgot hagyott benn így első nap a padban, de az az üzenője volt és az a papír ami a bankba kellett, szerencsére Adrika papírja elég volt az ügyintézéshez, és persze a portás nagy úr, közölte, hogy ezt négy órakor kellett volna hazavinni. Kisebb szóváltást kezdeményeztem, miszerint igen, de otthon vettük észre és dejó, hogy emiatt jöttünk vissza xy-ból és csak egy emelet választ el a boldogságtól. Szóval felment Andorral a terembe, és lehozták a füzetet.

Itthon ezután tankönyvfedés. Néhány helyen a nevem, cím, gyerek neve és egyéb adatok kitöltése.1000 ft előszedése a legközelebbi matekversenyre:-) (ja és 20ezer forintot már apa kifizetett a zeneiskolában) És bosszankodás. Mert persze Andorék osztályában nyáron is volt egy kavar, egy kis" mi is lesz a kötelező olvasmány?" - mert mindaddig egyértelmű volt, míg a tanévnek vége nem lett, de aztán július 30-án egyik hülyepicsa anyuka (ezt másképp nem tudom jellemezni) bekavart, majd rövid egyezkedés után úgy döntöttünk mi szülők, hogy az lesz a kötelező amiről év végén szó volt. És tényleg. Csakhogy kedvenc tanítónénink már ma beszólt a gyerekemnek, hogy nem az ő anyukája volt az aki nem tudta mi a kötelező???? No, erre mondta apa, hogy küldjem el neki a nyári levelezésünket. Hát nem tettem. Ezt a 179 napot valahogy kibírjuk...

Mindeközben Adrika is nagyon csalódott volt.  Csoportbontásban tanulnak egy csomó tárgyat, pl heti négy angol, egy informatika, egy technika, egy matek és nem névsor szerint vannak szétosztva mint eddig voltak (angolból, infóból), hanem az alapján, hogy kik jártak matekversenyre és kik nem. Így került ő az erősebb csapatba, a barátnője meg nem. Ráadásul a barátnője napközis sem lesz (ezt egyelőre nem értem hogy mehet haza 4 előtt...), így aztán alig vannak együtt. Egy-két tanárnője is más lesz, mint akire számított, így aztán kicsit csalódott lett  ő is. Nem ilyenre számított.

A G.család számára így kezdődött a 2013/2014-es tanév.

Vagyis eltelt a két hét szabadság, amelyet ismét a dolgos hétköznapok követtek, szerencsére nem sokáig. Egy hétig, mert jött az ünnepi hosszú hétvége, amit még egy nappal megtoldottunk, amikor végre elutaztunk G. mamához. Ahogy az már lenni szokott az ember a szűkebb lakóhelyéhez közel lévő helyekre nehezebben látogat el, mindig távolabbi célt választ nyaralása helyszínéül, így aztán mi is mikor eljutunk mamához az ottani "közeli helyekre" nem jutunk el.  Nem mintha nem lettünk volna számtalanszor Pécsett, a gyerekek születése előtt rengetegszer Kaposvárott, sőt gyerekekkel még mikor papa is élt voltunk Villányban, Pécsváradon, de például velük még nem voltunk sem Siklóson, sem Szigetváron.  A rengeteg somogyi látnivalót nem is említem, de mintha azt olvastam volna valahol - valamikor, hogy ott található hazánkban  a legtöbb kastély. De persze az is öröm, ha eljutunk mamához figyelembevéve a távolságot, hogy két iskolásunk van és egyébként is jó ha megérkezünk és legalább ott is vagyunk - mégis vágytunk  egy kis kirándulásra.

Hát a jó hosszú bevezető után leírom, hogy bár számtalanszor voltunk már Pécs városában, de még úgy ötösben, olyan kirándulósan, turistásan még sosem. A gyereke egész egyszerűen állították, hogy még nem voltak ott (pedig dehogynem). Tehát elmentünk 19-én. Természetesen a belvárost, a Dzsámi környékét, a sétálóutcát, a híres négytornyú templomot néztük meg és mint turista betértünk a város legjobb fagyizójába - cukrászdájába és abszolut kihagytuk a híres múzeumokat. Így is eltöltöttünk kb 4 órát sétálással, és még a Zsolnay negyedre el sem jutottunk. Rokonlátogatásról nem is beszélve, pedig de terveztem azt is.

A mi dolgos hétköznapjainkon gyermekeink mamáéknál voltak, tulajdonképpen ezen a nyáron igazán először, mert eddig még csak Áronka nyaralt náluk, mikor a nagyok táboroztak, ő meg nem.

A hátralévő egy hetet ismét ott töltik, vagyis csak három napot, mert iskola előkészítésként csütörtökön-pénteken ismét szabadságon leszünk. A 11/11 véget ér.

Tavaly már bejött ez a fajta szabimegosztás, hogy egy kicsit szabadságon vagyunk, majd egy kicsit dolgozunk, majd újabb szabadság - a kötelező a nyári munkahelyi leállás miatt. Ami szokás szerint tartalmazta Adrika szülinapját és mivel egybeesik a mi esküvőnk napjával, így a házassági évfordulónkat is. Adrika 11 éves lett, mi pedig 15 éve vagyunk  boldog házasok.

A gyerekek tehát épp akkorra lettek hazahozva, mire mi is újra itthon lettünk. Illetve most voltunk igazán otthon, mert az első szabadságos másfél hetünk volt az "igazi" nyaralós, ez pedig az itthonpihenős. A gyerekeknek  - igazi itthonpihenés felállítva a kerti medence és abban hűsölnek, esténként, mikor már a nap sem annyira káros...Ha már Adrikának napallergiája lett.

Apa szokás szerint egy kis ház körüli "építési" munkát végez. Miközben a kert javait tesszük el télire. Ha már itthon vagyunk én ilyenkor szeretem összeállítani az iskolatáskába valókat is, szerencsére mindkét gyereknek megérkezett a lista, miből mit kell venni, nagyjából a bevásárlással is kész lettünk tehát. Ami marad az majd szeptember elején derül ki, pl Adrikáéknak rajzfelszerelést, technikát majd az első órán mondják el, hogy pont mi kell. Egy kis nagyon lightos tanulás is belefért ebbe a két hétbe, kötelezők elolvasása, hegedűre gyakorlás. Tényleg nem sok.

De azért csak nem itthon ültünk, mégiscsak menni kellene valahová. Így aztán mentünk is.

Évek óta tervezem, hogy Ópusztaszerre eljussunk. Közben Adrikáéknak kétszer lett lefújva oda az osztálykirándulásuk: először tavaly, mikor az osztály választhatott, hogy egy kétnapos kirándulásra mennek Szeged-Ópusztaszer vagy két egynaposra mennek és az utóbbit választották.  Az idén ment volna az egész iskola egynaposra Ópusztaszerre, amivel nagyon sok szülő nem értett egyet ( többek közt én sem - egy nap alatt a következő lett volna a program: Debrecenből különvonat visz egy szerdai napon egy egész sulit Szegedig, onnan busz viszi át őket Ópusztaszerre, ott egész nap elvannak majd vissza ugyanez: busz Szegedig majd vonat Debrecenig, másnap iskola). Így utólag, hogy bejártuk az egész parkot sem értem, hogy ezt mégis hogy gondolta aki kitalálta?

Mi tehát Adrikáék tavalyi programjának megfelelően jártunk el, elmentünk Szegedre, nagyot sétáltunk, ehhez kitűnő idegenvezetőnk volt apa személyében, aki ott volt 5 évig egyetemista csupa szép emlékkel  a városról (bár mint előtte mondta az nem egy családbarát program amire ő emlékszik, ha az alapján járjuk a várost majd...). Szerencsére a szállásunk, egy kis barátságos panzióban nagyon jó helyen volt, tényleg szinte 5 percre a városközponttól, sétálóutcától, Dómtól - Andor meg csak vigyorgott, mikor a panzióból kilépve azzal épp szemben egy Janikovszky Éva emléktábla fogadott: ott született az írónő...

Szeged egyébként tényleg nagyon szép. Én eddig mindig csak ilyen rövidke időt töltöttem ott, kétszer egy-egy napot, egyszer apával voltam még az ötéves egyetemista találkozóján, egyszer pedig talán 3 napot kiküldetésben, de annak is már több mint 12 éve. A város igazi hangulata talán most ragadott meg legjobban, nagyon szívesen maradtam volna még és remélem jövőre legközelebb megint megyünk, abban bízva hogy apa ismét egyetemi találkozón vesz részt, mi meg elkísérjük. Ő bulizik, mi a várost járjuk:-)

Ha már Szeged. Lipóton nyaraltunk, a pékújságban olvastuk, hogy a legnagyobb üzletük épp Szegeden van. Már éreztük a szánkban a frissen sült parasztkenyér ízét és elképzeltük milyen finom péksütiket veszünk az útra...Hát nagy csalódás volt. A bolt kongott az ürességtől, kenyér szinte nem volt a polcon. Üres kézzel fordultunk ki.-(

Folytattuk az utunkat, hogy megnézzük a Feszty-körképet. Újabb csalódással folytatódott a napunk. A hét talán legmelegebb napján mentünk, persze mire a kasszához értünk 11 óra elmúlt. Egy(!!!) pénztár működött, kánikulai hőségben,  a tűző napon álltunk sorban (álltam, mert a többieknek jutott egy árnyékot adó fa alatt hely) háromnegyed órán át, mire sorra kerültem és fél perc alatt vettem meg a családi belépőt.

Maga az Emlékpark viszont nagy élmény volt. Se túl sok, se túl kevés, mindenből épp annyit láthattunk, amennyit kellett. Bár a jurtaszerű építmények nagy része épp átalakítás miatt zárva volt, de így is eltöltöttünk ott egy teljes napot, zárásig maradtunk. És este 1/2 10 után értünk haza, iszonyú fáradtan.

Ezzel a heti programoknak még nem lett vége. Tavaly elkezdtünk egy hagyományt, reméljük az lesz, unokatestvéremék családjával, hogy egy napot valahol együtt eltöltünk. Tavaly a nyíregyházi állatkertben voltunk, idén, ma pedig a Tisza-tónál, Poroszlón, az ököcentrumban. Egy "mindent bele" csomagot választottunk, amiben volt szabadtéri állatkerti séta, állatsimogatás, 3d-s filmvetítés a Tisza-tó élővilágáról, séta a tó mentén ahová motorcsónak vitt át, vidra látványetetés, akvárium, terrárium megtekintése, evezés...tényleg minden belefért - szintén záróráig maradtunk - csak ne lett volna olyan meleg! Közben terveztük, hogy jövőre hová menjünk, és hát mondanom sem kell várjuk a jövő nyarat :-)

Az idei szünidőből pedig 8 hét telt el. A 11-ből.

Mielőtt elkezdem le kell írjam, hogy megizzadtam, mire eljutottam idáig, hogy bejegyzést tudjak írni.

Tehát elindultunk a hotelből  a balatoni nyaralóba. Az út kb 2 - 2 és fél órás, nekünk volt vagy 5. Mivel nem siettünk, több helyen is megálltunk, bár így is kevesebbszer mint eredetileg terveztem.

Az első megállónk Pannonhalmán volt, ahol mi már Attilával voltunk kettesben, mégpedig lassan 15 éve, a nászútunk alatt. Most csak körbesétáltuk az épületeket, gyönyörködtünk a kilátásban, nem mentünk be. Pedig de szép, ahogy visszaemlékszem, a könyvtára nyűgözött le minket mikor láttuk. De most ennyi kisgyerekkel nem lett volna értelme, nem élvezték volna, így maradt csak a félórányi séta.

Aztán folytattuk utunkat és hamarosan újra megálltunk, mégpedig a cseszneki vár aljánál, ami egyáltalán nem volt betervezve, még megnézésre sem, főleg nem megmászásra, de egy kis sétát tettünk ott is, bár Adrika maradt a kocsiban, ami ugye tele volt a cuccunkkal...többek közt Áron előző nap kiesett foga is ott volt amit egy bonbonos dobozkában őrizgettünk. Már két foga esett ki.

Tovább folytattuk utunkat és bár én szívesen megálltam volna egy sétára Veszprémben is (várnézésre, szintén, pár éve az állatkertben már voltunk ott), és Balatonfüreden is gondoltam egy kis sétára, de végül továbbhajtottunk és Tihanyban már valóban megálltunk. Az apátság felé vettük az irányt, majd a belépőt és megnéztük a templombelsőt és a kiállítást. Hát a gyerekek is becsülettel végignézték, de azért őket még nem kötik le a kiállítások, főleg Áront nem, de ez érthető is.

A következő élmény a kompozás volt, két éve szakadó esőben használtuk, most ragyogó napsütésben élveztük.-) Pár perc múlva megérkeztünk a célhoz.

Mama már várt minket, egy kis kipakolás után közösen lementünk a partra és lángosozással kezdtünk. A balatoni hangulat egyből ránkragadt:-) itt pedig a következő napokban igyekeztünk pihenni, lehetőleg nem menni sehová, csak fürdeni, napozni, lazsálni.

A fürdésnek-napozásnak aztán voltak buktatói. Például az, hogy nem volt olyan igazi meleg, kb 26 fok, a víz még annyi sem, így abból kijőve konkrétan dideregtünk Áronnal. Én végül a négy nap alatt egyszer voltam vízben kb negyedórányi ideig. A strandoláson kívül volt más szórakozás is. Gokart. Hát igen, kétfiús szülőként hogyne. Sőt a leányzó sem akart lemaradni, így külön élmény volt, mikor mindhárman külön gokartban ültek és a bicikliút melletti járdán próbálkoztunk menni. Huh. Nem volt egy romantikus esti séta, de fogyókúrának megtette...

ha már Andor hányással kezdte a nyaralást, hát a két tesó sem "akart" lemaradni. Második éjjelünket töltöttük majdnem végig  ébren, mert már világosodni kezdett reggel mikor Adrika még nem aludt, Áron meg egyszercsak felébredt és onnantól kezdve ő meg már nem aludt. hasfájás, hasmenés, hányás. Mindemelett Adrika is és én is szép pöttyösek voltunk, olyan kellemesen viszketős - Adrikáról később kiderült, mikor már mi hazajöttünk és mama maradt velük, hogy napallergia, rólam a munkatársaim ugyanezt állapították meg. De ez még odébb van, még csak mi vagyunk a balatonon, a szűk család, éjjel hallgatjuk a soundról odahallatszó dübögést, alszunk, napközben sétálunk, tv-t nézzük és mi pancserek beugrunk a balatoni nyár műsorában hirdetett klassz programnak, amit Krokodilzoonak hívnak és a szomszéd községben van, kocsival 5 percre tőlünk...Szóval ne menjen senki, lehúzás magyar módra, de mikor odaérünk már tudjuk, de a gyerekeknek megígértük és tetszettek is nekik a tévében látott krokodilok, és teknősök...Igen, kb annyit láttunk élőben is mint a tévében, én majdnem sírtam mert a félórás programért olyan összeget fizettünk ki amellyel mondjuk a nyíregyházi vadasparkban egy teljes napig elvagyunk. Minden kedves ismerősömet megkérem, ne menjen arra!

Áron nem múló hasmenése miatt még ügyeletes orvosnál is voltunk. Azért nem volt annyira rossz a helyzet, Normaflor mellett pláne nem. Így mikor mama átvette a nyaraltatásukat, mert nekünk jönni kellett haza - szabi vége - Áront is otthagytuk. Most először nyaral tőlünk ennyire távol, a helyi nagyszülőket nem számítjuk, hisz helyben vannak, bármikor érte lehetne menni, ha úgy kívánná. itt a helyzet kicsit a távolság miatt neccesebb, de úgy gondoltuk, megpróbáljuk. a másfél, közel két hét hamarosan letelik és jönnek haza és alig várjuk, hogy lássuk őket.

Sajnos Adrika nyarát a napallergia kissé tönkretette, többnyire a hűvös szobában tölti idejét, bár állítólag már nem látszanak a pöttyök, de a legdurvább időszakban szinte egybefolytak annyi volt neki. magamról tudom, ha nekem is az volt egyáltalán, hogy rettentően kellemetlen ahogy viszket, ekcémához hasonló foltos vörös volt a bőröm. Még szerencse, hogy benn a szobában is jól elvolt Adrika is, rengeteget olvas, kikapcsolódik.

Olvasásról még egy szó: átragasztotta rám a SZJG mániát, a nyaralás alatt két másik könyv mellett belekezdtem és kiolvastam az első kötetét, azóta további 5 kötet követte.

A nyári szünetből pedig most telik le a hatodik hét. Aznap jönnek haza a mamás nyaralásból:-)

Megérkeztünk tehát Lipótra, elég késő, hisz az országot is átutaztuk és két helyen is elidőztünk.

Mire bejelentkeztünk a recepción, Apa bepakolta a számtalan bőröndöt, utazótáskát, hátizsákot, hűtőtáskákat, én közben folyamatosan kipakoltam a tartalmukat annyira késő lett, hogy a vacsoraidőből kb félóra volt hátra.

Mentünk hát vacsorázni.

Ami nem ment simán. Még a vacsora hagyján, de a vége...Andor jelentette, hogy neki hányingere van és tényleg csak félemeletnyi lépcsősor választotta el attól, hogy eljusson a mosdóig...így indítottunk - na, ez is jól kezdődik, a mi nyaralásunk után még a gyerekek mamánál is lennének nélkülünk, de ha már első este beteg, mi és hogy lesz ezután?

Szerencsére az eset nem ismétlődött meg, ott és akkor a személyzettel együtt megállapítottuk, hogy az utazás, az izgalom, a hirtelen evés, a szénsavas üdítő hozhatta ezt ki. És itt örültem, hogy de szerencse, hogy már csak mi voltunk az étteremben...

A szállodai személyzetre egyébként egy rossz szavunk sem lehet. Kedvesek, segítőkészek voltak, barátságosak, csupa pozitivumot tudok csak mondani. És a hotelre is igaz volt minden amit írnak róla. A recepción becsekkoláskor megkaptuk a foglaláskor a csomaghoz járó kedvezményeket (belépők, üdvözlőital).

Az egyik "belépőt" másnap használtuk fel, mégpedig a Futura Élményközpontba mentünk, Mosonmagyaróvárra.

Amit eddig olvastam róla az alapján azt vártam, hogy olyasmi lesz mint a Csodák palotája, ahol családilag 3 éve voltunk, de tavaly Adrika volt ott osztálykiránduláson is, illetve ősszel Békéscsabán a Kolbászfesztiválon is találkoztunk egy-két "játékukkal". A Futuráról végül a család véleménye megoszlott, Apa szerint több dolog volt, mint a Csodák palotájában, Adrika és szerintem kevesebb. Ami nem tetszett, hogy viszonylag sok dolog nem működött (apróságok, de alig egy-két éve nyitott meg, akkor miért nem?), vagy kellett hozzá az animátorok segítségét kérni, akikből egy emeletre egy ember néha így kevésnek bizonyult. ja,  az emeletek. Négy szint van, víz, föld, tűz, levegő. Nem tudnék választani melyik volt a kedvencem - mert egyébként nagyon tetszett, jó volt ott lenni. és ha már külön megemlítettem mi nem tetszett, akkor azt is elmondom, hogy nagyon jók voltak a bemutatók - villámot állítottak elő, volt kb félórás fizikai kísérletek bemutató, csillagászati bemutató. Örülök, hogy elmentünk - igaz az egész család reál beálítottságú, csoda lenne ha nem tetszett volna.

Másnap használtunk ki egy másik "belépőt". Szomszéd falu, vadfarm. nagyon édes kisállatok voltak, de semmi egyéb különlegesség, ha csak a háromnapos csüngőhasú malackákat nem vesszük annak.-) Kb negyedóra-félóra alatt bejárható lett volna, szerencsére volt állatsimogató, egy kis játszótér, és pár faház, ahol jól lehetett hűsölni. ott töltöttünk el egy csomó időt, beszélgetéssel, semmittevéssel.

Délután lovaskocsikázni voltunk a Szigetközben. Nem tudom hogy itt mindig ennyi szúnyog van-e vagy az árvíz utóhatása miatt volt-e extramennyiségű belőlük, de majdnem élvezhetetlenné tették ezt a szép programot. Áronról, aki persze bealudt a szekéren, nem győztük elhessegetni őket.

És amiért személyit csináltattunk a gyerekeknek - irány Bécs! Persze mire a bőséges reggeli után elindultunk, és odaértünk a Schönbrunnhoz bizony nem volt már annyira korai az időpont. Így Bécsből tényleg csak Schönbrunnt láttuk. Ott hezitáltunk kicsit, hogy melyik tipusú jegyet vegyük, végül egy olyan kombináció mellett döntöttünk, ami tartalmazta a kastély 40 termének megnézését, a Gloriuettet, a labirintusokat és a Koronakertet. Ezt 4-5 órás programnak hirdette és valóban kb annyi időt töltöttünk ott.

Persze nekünk innen is vannak érdekességeink, miért is ne velünk történt volna ez meg?

A kastélyban felvettük a magyar nyelvű audioguide-okat, persze Adrikáé nem működött, cseréljük ki. Ez simán ment. És milyen szerencse, hogy mind az ötönknek kértünk ki, legalább Áront is lekötötte minden terem előtt a használata. Persze majdnem mindig elírta a számot és segíteni kellett neki, de annyira élvezte:D És ahogy felismerte miről szól az előadás, és amit hallott rö9gtön közölte is velünk, így mindig tudtam ő épp melyik részt hallgatja éppen.-) No de, nem is ez volt az érdekes. Adrikát szólította a természet. Persze hogy a kastélytúra közepén.  A leányzó, aki naponta kb háromszor pisil alig egy órája volt és általában felszólításra megy most annyira  kellett neki, hogy sírt. A teremőr kísérte ki a wc-re...

Akkor viszont elvették tőle a hallókészüléket, sőt Andortól is,aki vele ment, így utána  amaradék termekre három készülékünk volt ötönknek, így érdekessé vált a túra.

Nem itt értek véget a kalandjaink.

A labirintusok. Amik sövényből vannak, tehát természetes dolog és nagyon izgi. Meg a hozzátartozó játszóterek is. Bementünk, és előbb a játszótér részével kezdtünk, ahol Áronnak megtetszett valami. Majd labirintusoztunk. De azoknál is voltak játékok, Áron az egyiket ki is akarta próbálni, de két nagyobb gyerek is ott játszortt, nem engedték oda, erre Áron aki elég kicsi volt ahhoz, hogy ne szabályosan jöjjön ki a labirintusból, hanem átfért a drótok alatt - már ott sem volt. Kerestük nem kevés ideig mind a négyen, sőt én Adrikával egy másik labirintusba is bementem aminek a közepén volt egy kilátó hátha onnan meglátom. Na, persze azért labirintus, hogy ne találd meg elsőre a be - és kijáratot, persze nem jutottunk el a kilátóig...Már majdnem sírtam, hogy fogjuk ezt előadni (milyen nyelven,?) és milyen  röhej lesz, hogy a gyermek eltűnt a labirintusban. Végül Apának jutott eszébe, hogy a játszótéri részen nagyon tetszett neki az egyik játék, hátha ott van. Igen, ott volt és nem tudott róla, hogy őt keressük...

Lipót Szlovákiához is közel van, oda is átmentünk utolsó nap. Ott egy Pozsony közeli kisvárosba mentünk és ennek igazán Attila számára volt jelentősége, mert a nagymamája még ott született, ott élt 17 éves koráig. Nem túl romantikus és nyári élmény, de Attila a temetőben töltötte az időt, sírokat keresgetve, és azt hiszem sikerrel is járt, az ő ükszüleinek (? így mondjuk?) sírját találta talán meg.

Még egy kicsit a lipóti napokról. Vízicsibe gyerekeimmel egyszer voltunk a hotel medencéjében. Elég melegnek találtuk a vizet, kinn elviselhetőbb volt  - ráadásul éreztük a finom, friss péksütik illatá a szomszédban lévő sütödébőlt! - de mégiscsak egyszer próbáltuk ki.

A pékárukról. Lipót - lipóti pékség. A hotel és a pékség tulajdonosa egy és ugyanaz a személy. Szerintem nagyon jól csinálja az üzletet, a hotelben minden délután péksütizés volt, mellé tea, szörp, kávé. Jólesett délutánonként. A reggelikhez is finomabbnál finomabb sütik, pogácsák, kenyerek voltak felszolgálva és a távozáshoz ígért parasztkenyeret is megkaptuk - 3 kilósat és isteni finomat!

Esténként csokibonbonokat kaptunk, ami a szobaajtó mellett volt megtalálható és a gyerekek alig várták, hogy este mikor teszik ki és végre megegyék:)

Jó volt ott lenni. Nagyon. De a nyaralásunk még nem ért ott véget, Balatonon folytatódik utunk. Ott persze újabb kalandok várnak ránk...

És közben eltelt a szünet negyedik hete is.

Hát igen.

A tervtől jól elmaradtam, miszerint hetente beszámolok a nyári szünetben történtekről. 

De azért megpróbálom.

2/11

Ez volt az a hét, amikor mind a három gyerkőc úszótáborban volt. Áron első tábori élménye, teljesen jól sikerült. Mondjuk így könnyű, hogy két tesó is ugyanott volt, és szerencsére ez egy jól szervezett tábor volt, még az sem zavarta meg a tábort, hogy épp ott rendezték három napig az úszó OB-t. A napi programok voltak átszervezve, addig az úszás reggel volt, az OB idején pedig du. Az öröm, hogy látták Gyurta Danit úgy tűnik feledhetetlen:-) Áronnak azt ígértük előtte, hogy ha tetszik mneki a tábor, még egy hétre befizetjük. Első nap azzal jött haza, hogy tetszik neki, jövő héten is menni akar.

Végül nem irattuk mégsem be, mivel a következő héten Andor másik táborba ment és amíg Áron is úszótáborban volt, addig azért Andor elég nagy segítséget jelentett az átöltözésnél. És elég is volt kezdetnek ennyi, majd jövőre is lesz nyár, lesznek táborok, mehet még.

A harmadik szünetes héten (3/11) Andor megint sakktáborban volt, mint ahogy tavaly is, Adrika pedig folytatta az úszást. Kicsit félve kezdte a harmadik hetet, mivel nem tudta lesz-e ismerőse, de lett:d nem is akárki. Á,  az osztálytárs, a szerelem:-) Akinek persze a húga is ott volt, így az utolsó táboros hét is nagyon jólt telt neki. Andornak szintén, ő is azt mondta jövőre ismét menne sakktáborba.

A táborok után nyaralni mentünk. A szállásunk a Szigetköz egy kis falujában Lipóton volt. Na de odáig még el kellett jutni:-)

Útközben először szép fővárosunkban álltunk meg, mégpedig a Halászbástya és a Mátyástemplom megnézését tűztük ki célul, valamint terveztük a Budavári palotát is, de végül arra mégsem került sor. Majd a Szigetköz egy másik kis falujába mentünk, ahol unokatestvéreméknél töltöttük a délutánt és kb 20 perc múlva érkeztünk meg a szállásunkra.

És ekkor kezdődött a tíznapos nyaralásunk.

1/11. A nyári szünet első hete, hétfő, reggel, sporttáborral kezdődött.

Azon belül is főleg úszás, atlétika, játszótér, ma volt állatkerti séta a meleg mellé. Napközis tábor, nem ottalvós, egyelőre csak Áron alszik máshol, mégpedig mamáéknál, hogy ne kelljen reggel korán kelnie. Jövő héten pedig ő is kipróbálhatja majd a táborozást.

Ami egyébként nekem így négy nap után nagyon tetszik, szervezett, hétfőn reggel kezembe nyomták a napi programot, félórára lebontva mikor mit csinálnak, mit kell vinni, napi háromszori étkezés is van, nem támogatják a büfézést...Tehát nem kerül többe mint amennyit előre kifizettünk érte. Kivéve a mai nap, mert az állatkerti belépő nem volt az árban.

Kedden volt az évzáró. Nagyon vártuk már, nekem nem péntekkel fejeződött be a tanév, sőt nem is két héttel ezelőtt mikor már alig volt tanulnivaló, hanem az évzárót tekintem annak a programnak, ami lezárja az évet.

A kánikula úgy tűnik az évzáró részévé vált, szinte az ájulás szélén voltam, mikor végre véget ért az udvari beszéd és lehetett menni a biziért. Mondjuk az ünnepi beszéd is ér pár szót, megint Adrika osztályát lehetne említeni, akik ahány díjat lehetett elhoztak, nem az osztály, hanem több gyerek ért el megyei, országos versenyeken olyan helyezést amiért jutalom járt. És persze imádott tanítónénjük lett az idén a legsikeresebb pedagógus is, legeredményesebb ami azok után nem is csoda, hogy mennyi díjazott gyerek került ki akezei közül.

És jöjjön a dicsekednivaló. Lehet nem szép dolog, hogy évenként beszámolok róla, de nagyon büszke vagyok rájuk! Miért is?

Ezért: Adrika bizonyítványa:

Magatartás: példás, Szorgalom: példás, Magyar nyelv: jeles, Irodalom: kitűnő, Angol: jeles, Matematika: kitűnő, Környezetismeret: kitűnő, Ének-zene: jeles, Rajz - és vizuális kultúra: kitűnő, Technika és életvitel: jeles, Testnevelés és sport: jeles, Informatika: kitűnő

A kitűnő a dicséretes ötös másik neve. És végre negyedikre elértük, hogy ezek a jegyek beírásra kerültek nem pedig külön mellékletként vannak behajtogatva a bizonyítvány hátuljában lévő tartóba. Nem is fért volna bele még egy...

Andor bizonyítványa:

Magatartás: példás, Szorgalom: jó, Magyar nyelv: közepes, Irodalom: jó, Angol: jeles, Matematika: jeles, Környezetismeret: jó, Ének-zene: jeles, Rajz - és vizuális kultúra: jeles, Technika és életvitel: jeles, Testnevelés és sport: jeles, 

Adrika nagyon örült az 5 dicséretének, Andor pedig annak, hogy az utolsó matekdolgozata, amit az egész évi anyagból írtak és a biziosztáskor a teremben kapták kézhez - mit kell tanulni a nyáron - 100%-osra írta, több soron keresztül olvastuk a dicséretet és persze, hogy jövőre csupa ilyet várnak el tőle:-). Én mindkettővel elégedett vagyok, naná, Andornak is egész szép lett, sajnos a nyelvtanjegye nem olyan szép, de hát ez van, sok bíztatót mondjuk nem tudok mondani, csak azt, hogy ami tőlem telik megteszek érte. De neki is több az ötös, mint a többi jegye, és egy matematika-angol tagozatos osztályban külön öröm ezekből a tárgyakból ötösnek lenni.

Adrikáéknál persze nagyon megható volt a biziosztás, még egy utolsó kedves szó mindenkihez, mikor kézhez kapta az okmányt, kölcsönös köszönetek tanítótól-szülőktől, hogy milyen szép és jó négy év is volt ez.

Ajándékötletként írom le, hogy az egyik tanítónénijük digitális fényképezőgépet kapott az osztálytól,  a másik tabletet. Mindketten kaptak még egy-egy vázát, amin volt egy tábla, arra pedig minden tanítvány neve gravírozva. És persze egy-egy csokor virág is került bele.-) Sőt..nem is egy...

A vidám biziosztás után egy kis fagyizás következett. Fél kilenckor este már otthon is voltunk. 

Vagyis az utolsó hét.

Andornak mint írtam erdei iskolában volt. És szuperül sikerült minden. Bejárták az állatkertet, délelőtt és délután is jó foglalkozásaik voltak, még meg is dicsérték őket, hogy ilyen tájékozott osztály még nem volt náluk.-)

Szerda délután jött haza, és nagyon büszke vagyok rá. Mondtam az apjának is, hogy dicsérje meg: mindent hazahozott (még a hétfőn elkészített szendvics szalvétáját is), szépen különválogatva a szennyesek és a tiszta ruhák, ahhoz képest, hogy először volt tőlünk távol éjszaka - nem nagyszülőnél- én elégedett vagyok.

Mint ahogy a zeneiskolai bizijükkel is, négy-négy darab jeles gyerekenként:-)

És eljött a csütörtök is, Andoréknak lett feladva nyár végégre egy kis házi, nyelvtankönyv végén az összefoglaló-ismétlő feladatokat kell megcsinálni, és egy kis verstanulás - Szózat - és az évzárón tudjuk meg, hogy matekból lesz-e valami feladva. Múlt pénteken írtak éves anyagból és az alapján lesz egyénileg kinek mit kell gyakorolni. De ezzel sosem foglalkozunk augusztus közepétől korábban. A kötelező olvasmánynak már nekikezdett. 

Adrikáéknál nagyjából tudjuk ki mit fog nekik tanítani. Az osztályfőnök a biztos, a többi majd kiderül reméljük az évzárón, ha ott nem majd szeptemberben.

Kedden bizonyítványosztás. Évzáró. Búcsú az alsó tagozattól. Sírás. És öröm.

Holnap táborozni kezdünk.

Vidáman telnek napjaink, tudván, hogy itt a vég:-)

Például szülinapi buli lett hirtelen, nem is akárki hívta meg Adrkát - hát persze, hogy Á. Volt ám nagy boldogság, az ajándékba vett focilabda becsben tartva, a szombati napra pedig igen nagyon várva. el is jött a szombat és Áron hegedűs fellépése után, ahol egyébként most először vonóval és nem pengetve játszotta le a fecskét látok című dalocska mind a 14 hangját, szóval ezután mentünk szülinapi bulizni. Hogy azért ne legyen felhőtlen a boldogság, persze össze kellett veszni Andorral, aki szintén menni akart szülinapozni és emlékeztette Adrikát, hogy ő sem tudott nyugodtan szülinapozni két héttel előtte amikor őt hívták,mert az öccsére kellett vigyázni (Áron ugyanilyen ad hoc módon maradt ott), meg egyszer már Adri is volt ott olyan buliban, ahová őt hívták.

Adrika persze hallani nem akart róla, hogy az ő nagy napját így elrontsa két öccse. Viszont a megérkezésünkkor derült ki, hogy nemhogy a két öcsit, de minket is várnak, merthogy mindenkit családostól hívtak...No, mi meg épp akkorra terveztük a nagybevásárlást, lévén Andor ma indult három teljes napos osztálykirándulásra, Áronnak is volt ma egy, mindjárt írom hová, és végülis mégis csak otthagytuk a fiúkat is. És bevásároltunk, majd mentünk vissza, ahol persze minden a legnagyobb rendben volt. 

Osztálykirándulások...lehet írtam is már. Tehát Andorék most a nyíregyházi vadasparkban vannak, erdei iskola program. e poszt előtt jött az első élménybeszámolós levél, szmsz anyukáéktól, akik elkísérték őket, készítettek pár képet a gyerekekről, az ágyneműhúzásról és a napi menüt is megosztották velünk. Persze jól érzik magukat és ott az eső sem esett, nem úgy mint itt alig 50 km-re. Ha csak ott sem kezdett el azóta esni.

Andor tehát Nyíregyházán. No de hol volt ma Áron ovis kiránduláson? Busszal. Szintén Nyíregyháza, Állatkert. 

És hogyan maradtunk le majdnem minderről?

Úgy, hogy reggel, miután Adrikát vittük volna 3/4 8-ra legkésőbb suliba, Áront legkésőbb 8-ra az oviba, mert akkor indult a busz, és Andort szintén 8-ra az állomásra, mert akkorra volt megbeszélve - a totál hétfő reggeli zűrzavar tetőzéseként nem indult az autónk. Hát szerencsére van kettő, de a másik épp két hete sincs, hogy ugyanezt előadta - szerencsére az ma beindult. Nem is tudom, ez az izgalom már nagyon hiányzott ma reggelre az életünkből. 

Adrika ma Debrecenben ázott el, utolsó hét, minden napra van valami kikapcsolódó program, ma például játszótér, persze nem a szomszédban, hanem a Nagyerdőn. Odafelé hétágra sütő nap, visszafelé szép nagy eső.

Pénteken végre be lett mutatva nekik a leendő felsős osztályfőnök. vagyis inkább ők lettek bemutatva. Jelenlegi nagyon kedves tanítónénijük mondott mindenkiről az osztályban pár csuda jó szót - Adrikáról pl, hogy biztos ötös, hogy országos döntős is volt, egyedül Róla és a barátnőjéről lett megemlítve, hogy első óta elválaszthatatlan barátnők és annyi "negatív" dolog, hogy érzékeny (magyarul mindenért sír, mindennap van valami, viszont rosszat senkiről nem mondtak, így itt is finoman fejezte ki magát a tanító nénije). Milyen jó is volt hétvégén a szülinap örömére pár szót váltani osztálytársanyukákkal, legalább kiderült még egy-két leendő pedagógus neve. Bár itt ötödik előtt már sok mindent befolyásolni nem lehet, csak reménykedni...

Még három nap a suli, pénteken  már nincs, se ovi, de Andornak csak a csütörtök marad, persze tanulás már nem lesz. Adrika még ma írt két évvégi dogát angolból és nyelvtanból. ezzel vége. Házit is szerdán kapnak utoljára:D

Biztos nem vagyok egyedül azzal, hogy mire eljutok idáig, hogy írjak, sokszor összegyűlik annyi minden, hogy néha el is felejtek mindenről beszámolni, így aztán cetlire gyűjtöm, címszavakban miről is szeretnék írni.

Így ez a mai is elég vegyes lesz.

Régóta szeretnék beszámolni pl arról, hogy mennyire örülök annak, hogy Adrika szeret olvasni. Igaz, ehhez sikerkönyvek is kellenek. Emlékszem jópár éve mikor a Harry Potter könyvek jöttek divatba, akkor még nekem gyerekem sem volt csak hallottam néhány anyukát aki örült, hogy végre olvas a gyereke! na, most én jártam hasonlóan, másodikban a Geronimo Stilton könyvek mentek, kivette az iskolai könyvtárból és egy héten belül kerültek is vissza. 

A legújabb kedvencről szerintem sokan hallottak. Szent Johanna Gimi. Az első kötetét karácsonyra kapta, és azonnal kedvenc lett!

A második kötetre már nem emlékszem hogy mikorra kapta meg (nőnap?), de azt tudom, hogy a harmadikat és a negyediket húsvétra vettük G.mamával. A második kötet végét olvasta mikor utaztunk mamához, a harmadiknak kezdett neki, majd mamától a negyedik kötetet megkapta és mire jöttünk haza nem volt mit olvasnia, mert a tavaszi szünetben kivégezte:) aztán ezeket kezdte előlről. Az ötödik kötetet gyermeknapra kapta meg, illetve odaadtam valami miatt egy héttel korábban és egy nap alatt el is olvasta. Több mint 400 oldal. Igazából kicsit nagyobbaknak szól, mint ő, hisz gimisekről szól, de naplószerű, olvastatja magát. Örülök, hogy szereti.

Andor még mindig Janikovszky Éva kedvelő, ő mindig ezt pakolja be a kocsiba, ha utazunk valahová. Adrika viszont most annyira megszerette ezt a könyvet, hogy reggel az iskolába menet is ezt olvassa a kocsiban. 

Voltunk hétfőn a nevelésiben apával. Azt hiszem megint az történt, hogy paraanya végre jót hallott, és a gyereknek ez már jött tett, de főleg nekem. Ahogy ezt mindenki előre borítékolta az égvilágon semmi gond nincs Andorral, semmi ami miatt fejlesztésre szorulna. Minden téren meghaladja a korosztálya átlagát, hibátlan matekfeladatlapot, olvasás feladatlapot láttunk, a szövegértésnél voltak gyengeségek, és pár hiba a helyesírásnál. az évvégi jegyekre rákérdezett a fejlesztőpedagógus, és a leendő nyelvtan hármason akadt ki, hogy az hogyan lehetséges?

Amit tudni kell, hogy érzékeny, nem az a fajta kisfiú aki el tudja magát adni mindig minden helyzetben. Minden gyereknek szüksége van a dicséretekre, a bíztatásra, a pozitív visszacsatolásra, hogy jól dolgoztál, ügyes voltál - de nála ez létfontosságú. Stresszeli és nem a jót hozza ki belőle az, hogy meg akar felelni, magának, nekem, a pedagógusnak. egy jó szó neki szárnyakat ad. Öröm volt vele dolgozni és látszik, hogy nem nyűg neki a feladatmegoldás.

A tanárokat sajnos nem lehet lecserélni. 

Ezek után mentünk a gyerekekért és kérdeztük Andort mi újság a suliban. Másnapra verset kellett tanulni, amiért ötöst szoktak kapni. na, mivel most nem kellett az egész vers csak két versszak a Himnuszból) így mondta a tanítónő, hogy nem kapnak ötöst, csak aki nem tudja az egyest (vivát ösztönzés). Pár nap múlva csütörtökön nyelvtandolgozatot írtak, tollbamondást. Előző nap tanítónő Andorhoz: Andor, ha egy tulajdonnevet kisbetűvel írsz egyest kapsz! Vissza a kezdetekhez. Kedden irodalomból írtak, úgynevezett ötkérdésest, aki kisbetűvel írt tulajdonnevet az gyorsan be is szerzett egy egyest is. Szerencsére Andor nem...

Ez a fejlesztőpedagógus mesélte hogy a lányának aki három éve ballagott, vagyis épp 8 évvel Andor előtt végzett itt ugyanilyen tagozatos osztályban nagyon jó volt a felsős osztályfőnöke. Hát hurrá, 8 év az kétszer négy, épp Andor megkaphatja...Csakhogy egyszer szerencséje legyen. Hát nem. Pénteken tudtuk meg, hogy Adrika kapja.-) Meg sem lepődtem Adrika szerencséjén...ezek szerint három éve volt utoljára osztályfőnök, azóta nem volt osztálya hát megvárta Adrikáékat. Vajon Andor jövőre kit fog ki????

Egyébként ha már ott voltunk a nevelésiben kértünk Áronnak is egy felmérésre lehetőséget, majd ősszel végeznek vele is képességfelmérőt. Csak hogy legyen min aggódnom még...

Áronnal is nagy dolgok történnek manapság: el kezdett mozogni a foga, az első ami kibújt alig négy hónapos korában.-) De annyira, hogy már mögötte teljesen látszik az új fogacska. emlegeti is a fogtündért, de mondtam, hogy én sosem találkoztam vele...valahogy ez a fogtündér dolog nagyon idegesít engem, nem vagyok hajlandó erre pénzt áldozni 3 gyerek hatvan fogának cseréje esetén.

Rég írtam gyerekszáj történeteket, pedig áron folyamatosan gondoskodik a családunk szórakoztatásáról. Most egy olyan mondat jön, ami szintén nagyon jellemzi, mennyire tud hízelegni, hogy mennyire el tudja magát adni (nem Andor, teljesen más).

Múlt héten történt. hogy epret vettem, lecsumáztam, de még nem volt megmosva, egy tálban várta sorát. Jön Áron, kérdi vehet-e belőle, Mondom neki, hogy még nem, mert az még nincs megmosva, de felajánlottam, hogy egy szemet gyorsan megmosok neki, hogy megegye. Mosom az epret a csapnál, egy szemet, áron jön, megsimogatja a lábam és azt mondja:  - anya, nagyon ügyesen mosod az epret.-) (apa szerint a második szemet is nagyon ügyesen mostam volna...).  De áruházakban is kioktat - rágót szeretett volna, de az Aldiban nem árulnak azt a fajtát, amit szeret. Pénztárosnőnek panaszkodik, hogy nincs narancssárga orbit. "pedig tisztítja a fogakat" -  megnevettet, elég egy piros lámpánál várakozni a mellettünk lévő buszban, kocsiban már mindenkinek integet, haver mindenki...

Szerdán levizsgáztak a nagytesók hegedűből, majd végre sikerült eljutnunk hogy legyen személyijük. Hetek óta aggódok miatta, hogy nem lesz, mire kellene. Itt ebben a nagyvárosban vagy június végére kaptak volna időpontot, vagy napközben olyan időpontokban amikor nem tudtunk volna ott lenni mellettük, vagy de 11 óra amikor iskolában vannak, mi meg ugye dolgozunk... Így fogtuk magunkat és elmentünk a legközelebbi kisvárosig, ahol rögtön sorra kerültünk és el is készült, már csak azt kell megvárni, hogy kipostázzák - 20 napon belül. Mivel az első személyi ingyen van, így döntöttünk emellett, nem az útlevél mellett. De ez is elég lesz (reméljük), ha nyáron átugranánk a Szigetközből, ahol nyaralni fogunk Ausztriába vagy Szlovákiába.  Áron büszkén mondta az oviban, hogy lesz személyije.-)

Akartam írni, hogy kikapcsolódunk, de azért ez nem mindig igaz. Csak majdnem.

Volt egyszer egy hegedű fellépés, két gyerek, majd volt látogatóba G.mama nálunk, és véget ért a nevelési, már csak apa és én megyünk hogy elmondják mi történt a pár alkalommal, mit szűrtek le. 

Volt két osztálykirándulás. 

Andoréké Egerben, ahová vonattal mentek, Adrikáéké Hollókőn, ahová busszal mentek. Tanulságos volt mindkettő. Andor most először ült vonaton, úgymint MÁV, mert kisvasúton ült már többször is, pl a Szalajka-völgy felé, a Mátrában Gyöngyös és talán Mátraháza közt, és a fővárosban, a gyermekvasúton. Mivel most átszállás is volt benne, este boldogan mondta, hogy már négyszer ült vonaton:-) Azt hiszem azt  a részét sikerült túlparáznom, hogy mi lesz vele, mégiscsak jobb lett volna busszal és áldoztunk volna rá több pénzt, csak vigye őket oda ahová kell - ráadásul Debrecenben aznap szakadt az eső szinte egész nap - nem úgy Egerben, illetve Hollókőn. Mindkét gyerek saját bevallása szerint kb,. 5 perces eső volt. 

Andorék egész napos menetelésének  az eredménye később jelentkezett. Vízhólyag a talpon, kínzó hátfájás. Kényelmes cipőben. A hátizsák lehet, hogy tényleg nagyon tele volt, de egész napos hideg élelem, innivaló, ruha, esőkabát kellett bele. Viszont az élmény hatalmas volt - bizony utoljára 8 éve, másfél éves korában volt Egerben, alig két éve átutazóban Szilvásvárad felé. Sőt, ők még fagyizni is tudtak, erre mi aznap Debrecenben gondolni sem mertünk. A vár igazi fiús dolog, a Minaretet csak megnézték, nem mentek fel rá, de a varázstorony is nagyon tetszett neki. 

Adrikáék Hollókőn jártak. Ott is velük még csak "beugróban" voltunk, és a várat meg sem néztük (én háromszor voltam Hollókőn, közben több napot is, de egyszer sem mentem még fel a várhoz, talán egyszer le is volt zárva). Adrikáék pedig a legtöbb időt ott töltötték. Talán két órát voltak  a faluban. Megnéztek egy tájházat, a babamúzeumot és még valamit említett. Napsütéses melegben lett volna igazán jó, mert emlékszem az osztályfőnökök terveztek valami játékot a várban is. (tavaly számháborúztak is). Mondanom sem kell, hogy este mindketten 7 órára érkeztek meg, egyikhez a sulihoz, másikhoz az állomásra kellett megérkezni. A nagyállomás pedig most megközelíthetetlen, persze hogy a villamospálya építés miatt...épp aznap lett lezárva a pályaudvar előtti tér. 

És volt a héten még egy évzáró is, Áronkáéknak. évzáró és 12 gyereknek ballagás is. Szép volt, jó volt, elmentünk, megnéztük, jövőre lesz igazán izgalmas. Bár érdekes volt azért, mert 3 éve az egyik óvó néni volt Andoré és teljesen más műsort adtak most elő, ez számomra mindig megnyugtató, hogy vannak ötletek, új  dolgok. Ugyanis mióta oviba járunk láttam már pár ballagást, Adrikáéknál is kettőt, Andornál is kettőt és Áronkáé jövőre így  a hatodik lesz...

Végképp kialakulni látszik a nyarunk. Munkahelyen is meghirdették a nyári táborokat, azzal kezdünk. Három hétre írattuk be őket, Áronkát egy hétre, együtt lesz a tesókkal. Majd beszámolok róla, ha már járnak, hogy mit választottak és miért. Mi pedig a 21 nap szabadságot szépen elosztottunk másfél hónapra, és egy hosszú hétvége is lesz, tehát remélem kipihenten kezdjük a szeptembert.

Most pedig ünneplés következik, apa szülinapos. A gyerekek készültek. Adrika összehozott egy power point-os bemutatót, fényképekkel, és saját költésű verssel, Andor rajzolt, Áronkával megígértettük, hogy ma nagyon jó kisfiú lesz:-)

És még gyermeknap is van. Lennének jó programok a falunkban is, de az időjárás nem a legmegfelelőbb. Marad a társasozás.

Bevezetésképp csak annyit írok, hogy ilyen többet nem lesz és soha nem is volt, hogy mindhárom gyermekemnek anyák napi ünnepségére kell mennem.

Kicsit most is sántít a dolog, mert Áronkáéknál nem műsor volt  hanem a szemtől-szembe köszöntés, Andoréknak mióta iskolás most először és utoljára volt műsor, Adrika pedig negyedikesként szintén utoljára köszöntött iskolai műsor keretében. Sőt, ez nem is csak anyák napja volt, hanem olyan mint egy ballagás, búcsúztattuk az elmúlt négy évet. Ahogy barátnőm másnap kérdezte: elég volt a százas zsebkendő? - hármat használtam el a műsor alatt, egyet ma reggel mikor visszagondoltam a tegnapi napra, a maradékot pedig elteszem az évzáróra...

Többször is el lett mondva, hogy a kisiskolásokból kiskamaszok lettek és most mindenkit köszöntenek, akik részt vettek ebben, segítették a gyerekeket idáig eljutni: anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák.

Először is az anyukákat ünnepelték, egy-egy verssel, ajándékkal. Nekem  nagyon tetszett, hogy aki a verset mondta pár lépést előrelépett a félkörből és afelé fordult akinek mondta, nem középen a "tömeghez" szólt. (tömeg volt, tényleg mint egy ballagáskor).. Ez így volt az apukák, nagymamák, nagypapák köszöntésénél is. Közben kezükben tartották az aktuális elkészített ajándékot - készült mindenkinek.

Az anyukák köszöntése után következtek az apukák, majd  a mamák, majd a papák köszöntése. A "műsorszámok" közt zene szólt, fényképek vetítése. Külön köszönet Adrika egyik tanítónénijénekl aki többezer képet készített évente az osztályról.. Persze   zeneszámok is könnycseppeket előhozók voltak. Az anyák köszöntése után pl ezt hallgattuk:

A nagymamák köszöntése után fényképek következtek, igazi meglepetés volt, mert minden gyerekről kiskori képeket vetítettek - mondanom sem kell, semmit nem tudtam róla, titokban vittek be fényképeket, szóval igazi meglepi volt. Mialatt fényképeket nézegettünk, az osztály énekelt, mégpedig:

És a köszöntések után jött a műsor második fele. Kisiskolásokból kiskamaszok.

Előadtak egy jelenetet, amiről semmit nem találok a neten, a címe kamasz panasz. Viszont az összeválogatás Janikovszky Éva  (nagy kedvenc nálunk) ismert könyveinek ismert részleteiből volt. (pl Kire ütött ez a gyerek). Nagy derülések voltak. Majd megint nagy sírások, elérzékenyülés, mert ismét fényképek következtek - ilyenek voltunk, ilyenek lettünk, amiben voltak csoportképek is, három-négy évvel ezelőttről mellette maiak, de a legjobb része az volt, mikor mindenkiről készült a napokban a padban ülve kép és mellé volt téve a híres első osztályos kép az olvasás-írás-matematikakönyves. Teljesen meghatódtam, hogy ezt is megszervezték, hogy be kellett vinni, vagy anno beszkennelte a tanító néni. Persze közben zene ment, ezúttal a Kócos kis ördögök voltunk. Én részemről szétsírtam magam.

Nagyon ízléses, összehangolt ajándékokat kaptunk, mindenki egy-egy papírtekercset, benne az odaillő idézet anyukáról, apukáról, mamáról, papáról és egy-egy ajándék, anyukáknak egy kartonon papírpillangók, apukáknak nyakkendő, nagymamáknak szivecske kosár, nagypapáknak ingnyakkendő. Minden ppírból .És az ajándékszatyor is sajátfestés volt.

A dekoráció mindenkiről egy virágban fotó volt, ami ismét a ballagást juttatta eszembe, mert Adrikáéknak az oviban is ilyen volt a ballagáskor.

Balra anya jobbra apa ajándék, középen a szatyor Adrika festése. És a két papirusz, amiben az idézet van, persze szépen kifestve az is.

Mama kosara, szívből.

Kisvirágszál

És végül a fiúk ajándékai:

Balra: Andorka ajándéka, egy dobozka, aminek a tetejére virágot festettek ( és amit leosztályoztak, és ezen mi anyukák kiakadtunk,  egy nappal anyák napja előtt be volt írva a jegy, persze megnevezve a dolog, így a jegyet ami egyébként 5// volt csak anyák napi műsor után írtam alá.), benne idézet, jobbra Áronka ajándéka amihez valószínűleg jókora segítséget kaphatott az óvó nénitől.

Majálissal kezdtük ezt a hónapot, mint a legtöbb évben - munkahelyi ezúttal hot-dog - sör-üdítő - icetea variácóval, csúszdával, pónilóval, arcfestéssel, kánikulával egybekötve. Megjegyzem ha február lett volna,  farsang ideje, utólag kivitelezhető lett volna, hogy Adrika és barátnője két Lotti legyen, ugyanis előre megbeszélték, hogy az egyforma pólójukat, nadrágjukat cipőjüket veszik fel (ez utóbbi végül nem jött össze, mert a magassarkú nem illett volna a helyszínhez), ott pedig a hajukba egyforma fonat került és a sminkelős hölgy egyformára festette ki őket.

És beindultak az anyák napi ünnepségek is. Áronkáéknak nem volt külön műsor, hanem mint évekkel ezelőtt Adrika nagycsoportjában volt most itt is úgy oldották meg, hogy anya menjen érte, és egyénileg köszöntik fel a gyerekek az anyukájukat. Így aztán le lettem ültetve, Áronka velem szemben kezemet megfogva énekelt és verset mondott. Hát, ezt nem lehet megszokni ennyi év után és a verset-dalt annyiszor hallva, ismerve sem, hogy ne sírjam végig ahogy köszöntött.

Tegnap Andor osztálya tartott műsort. Nagyon várta, vártuk, hisz mióta iskolás nem volt műsoros köszöntésünk és bizony jólesett a lelkünknek a tegnapi kikapcsolódás.

Volt keringő, versmondás, jelenet, Mama kérlek meséld el nekem, és persze könnyek...

Holnap pedig hegedűs fellépés,  a szokásos félévi koncert. Várjuk.

Jövő héten pedig Adrikáék anyák napi műsora jön, amit már nem is anyák napinak hirdetnek, hisz  az üzenőben is úgy szerepelt, hogy a családokat várják. Egy utolsó közös együttlétre. Hát lesznek könnyek ott is.

Közben Andorkánál beindult a nevelési. Hétfőn olyan szép dicséretet kapott, és azt mondták nekünk, hogy legyünk nagyon büszkék rá, nagyon okos kisfiú. A feladatokat jól megoldja, igaz, hozzá lett téve, hogy a saját tempójában dolgozhat. Hát ez legyen a legnagyobb gond, hogy lassú. Ahhoz képest, ami az én fejemben megfordul...

Most évvégére egyébként is egyre több ötöst hoz, pedig nem tanulunk többet. Sőt. Hazajövünk és irány az udvar, a kert, lehet focizni, az utcán kerékpározni.

Ha már tanulás. Minden évben megnézem az érettségi feladatokat. Az idén sem volt ez másképp. A matek még mindig szép jegy lenne, töriből buknék. Sosem szerettem azt  a tárgyat, nehéz, magolós, számomra érthetetlen fogalmakkal teli tárgy volt. Ma is úgy gondolom tévedés, hogy ötösre érettségiztem belőle. Viszont most olyan jó újratanulni a gyerekekkel, bár még nem töriként, külön tárgyként tanulják, csak a magyar irodalom részeként, mint valamikor mi is természetesen ennyi idősen. Így felnőttként jó nézni, hogy nekik kiemelik a legfontosabbakat egy-egy híres magyar emberről, akikre büszkék lehetünk, és ami egy alapműveltséghez szükséges talán így utólag én is összeszedem ;)

Matekból is van persze amit nem tudnék megcsinálni, olyan feladat - sőt mi nem is tanultunk pl gráfelméletet. Ahogy elnézem és visszaemlékszek a múltamra soha nem is volt rá szükségem. S bár még mindig megoldok csuklóból koordinátageometriai feladatokat, de belátom, azt sem használtam 18 éves korom óta ki.

Néhány hét és Adrika írja az országos kompetenciatesztet.  Nagy készülés nem lesz rá. Azért kíváncsi vagyok hogy sikerül neki. Tavaly megoldattam vele, a matekja már akkor hibátlan lett volna, a magyarja még nem. Igaz, akkor még csak harmadikos volt, tehát a negyedikes anyagot még nyilván nem tudta. Mire megíja vége lesz a májusnak is. De addig még osztálykirándulás, hangyafutás...

No, miután majdnem vége ennek a hónapnak is, írnunk kellene valamit, mi is történt velünk?

Vagyis a tavaszi szünet - amit akkor télinek éreztünk - óta.

Nem a legfontosabb, de megemlítem, hogy öregedtem. Kerekedtem. Apa szerint: "legalább már nem kell felfefé kerekítened". Nem mintha eddig ezt tettem volna.

Kedves barátnőm pedig azzal a mondattal köszöntött, amit pár héttel előttem neki mondtak ugyanezen jeles alkalomból a kolegái: ha *** felett úgy kelsz fel reggel, hogy semmid se fáj, akkor halott ember vagy!

Ezen szép bíztatások után is jelentem, hogy nagyon is élünk, időm sincs rá, hogy magamra figyeljek, betegségből elég volt a múlt hónapban az a pár nap. Bár jutott e hónapra is, sikerült minden gyereknek pár nap szünetet összehozni, hasfájás, hányás, hasmenés ürügyén - kinek melyik tetszett.

Programunk is volt bőven, fogadóóra, iskolai alapítványi est, most pénteken Andorkáék osztályával bográcsos főzés és végre kaptunk időpontot a nevelésibe is. Még csak egy alkalommal voltunk, így igazán még semmi nem derült ki abból mi az oka a figyelmetlenségnek, de mivel ugyanahhoz a nevelőhöz került Andor aki 3 éve is foglakozott vele és emlékezett rá, így annyit már mondott, hogy pl a lassúsága is lehet  egy ok a hibázásra - lassú, stresszeli hogy nem lesz ideje befejezni a feladatot - siet - téveszt. Persze nem ennyire egyszerű a megoldás, ez csak egy kis észrevétel. Az elmúlt hét egyébként nagyon sok sikert és sok ötöst hozott neki.

Közben nagy erővel készülnek az anyák napi műsorra. Adrikáéknak minden évben volt, mióta iskolás, Andoréknak ez az első, és talán jövőre nem is lesz. Olyan nagyon aranyosak, ahogy titkokban kezelik a dolgokat, és ahogy közeledik az időpont egyre kevésbé tudják magukban tartani az összes titkot és néha egy-egy dolgot csak elszólnak...Természetesen nem a verset amit szavalni fognak, illetve nem az ajándékot, csak inkább azt hogy lesz majd ez is meg az is a műsorban....Amiről persze nem vagyok közelebb és nem árulnak el semmit, de mégis könnyebb nekik, hogy egy pici titoktól megszabadulnak.

És persze készülnek a hegedűfellépésre, és lassan az osztálykirándulásra is. Versenyekre most nem kell, amit nemrég írtak, abból nem jutottak tovább, szerencsére nem keseredettek el.

Készülünk az évvégére,  a nyárra. Búcsú Adrika tanítónénijeitől (ajándék mi legyen?) szabadságterv a fejemben (hová menjünk? és mikor? táborok  majd májusban lesznek meghirdetve), Most készülünk a majálisra.

Közben a hirtelen jött nyár kertbe csábít, bár még a tavaszi nagytakarítás sem volt meg. Mégis eljön a nyár. Én várom.