Tavaszi szünet utolsó napján eljutottunk Áronka 5 éves státuszvizsgálatára.

Így adatokat is tudok írni, bár valahogy otthon ettől mindig kevesebb szokott lenni, de 106 cm és 17 kg. A súlyával kapcsolatban annyit tudok hozzátenni, hogy én még kb 2 hete mikor legutóbb beteg volt is annyit tudtam mondani, hogy 14-18 kg közt van, ezzel legalább nem lőttem nagyon mellé - és ebből látszik milyen gyakran mérjük otthon. na, nem is csecsemő már, rég nem az.

A többi kérdésre pedig igencsak gyorsan felelt. Jókat mosolyogtunk közben hisz vannak azok a kérdések, mint pl a "könnyen vagy nehezen létesít kapcsolatot?" - nos, verbálisan igencsak erős Áronunknál ez nagyon hamar kiderült. Védőnő azt a kérdést hogy kisfiú vagy vagy kislány - maga is úgy tette fel, hogy  "ugye milyen butaságokat kérdez tőled ez a néni? Igen, ettől bonyolultabb kérdésekre is lazán adott választ.

Rajzolnia kellett egy emberalakot. Hozok egy tollat, mondja M. mire Áron nekem: az oviban nekünk csak ceruzával szabad rajzolni. nem baj, mondom, azért itt rajzolj tollal. Nagyon kíváncsi voltam a végeredményre, de elég jól sikerült (a státusz jellemzésében az szerepel, hogy hat testrészt ábrázolt-e, illetve a fejen kívül van-e 5 testrész. Mivel alig két hete olvastam végig az ovis egyéni fejlesztő lapját így próbáltam feleleveníteni, hogy abban mit írtak róla, igaz ott még az ötéves eredmények nem voltak, hisz januárban még nem volt annyi idős. na, lényeg az, hogy rajzolt emberalakot, a keze nagyon szépen volt részletezve, ötujjas kezű volt, de a fül pl hiányzott a fejről - erre emlékszem a jellemzésnél is. Az emberalak elkészültével M ráírta a nevét, hogy G. Áron amit Áronunk kiegészített azzal, hogy Áron Endre illetve egy labdajelet is rajzolt mellé - ezt meg kellett magyaráznom, M-nak hogy ez az ovis jele, de így rendben volt a rajz :-).

Egyébként Áronnak ma névnapja is van-volt, amit most kissé lazán ünnepeltünk, és a gyűjteménye újabb autóval bővült ez alkalomból. Ez tényleg csak hab volt a tortán így szülinap után nem sokkal és Húsvét után egy nappal. Az elmúlt napokban nemcsak húsvéti hanem szülinapi ajándékot is kapott G.mamától, déditől, mivel velük most találkoztunk.

Az ünnep nekünk is úgy telt mint szerintem sokaknak: bebújva szobába és csak a szűk család által ünnepelve. Épp gondoltam is rá, hogy ha nem lenne fiúgyermekünk már talán régh elhervadoztam volna - gyakorlatilag csak hárman locsoltak meg. Mondjuk nem bánom, de ritkaságszámba megy ha olyat hallok, hogy emberek még végigjárnak rokonságot, baráti családokat és meglocsolnak ismerőst, szomszédot.

Nekünk a nyuszi egyébként hozott egy új számítógépet, ami most okoz pár kellemetlen percet is, mert ugye rá kell jönnöm a dolgokra. Nehezen szokom az újat, még akkor is ha jó. Örülök, hogy ezt a posztot meg tudtam írni.

Pénteken nyílt nap volt Áronkáék ovis csoportjában, szerencsére meg tudtam oldani, hogy ott legyek. Nem tartott egész nap, csak délelőtt mintegy 2 órán át. Mivel a csoport nagy része tanköteles, szerintem elsősorban ezért volt most nyílt nap. Ráadásul előző nap volt az óvónők ellenőrzése, vezető óvónő és még más óvónők által, nézték a csoportot mit tudnak, így különösen felkészültek voltak a gyerekek :-)

Az egész "program" alapja a víz volt, aznap volt a víz világnapja. Már csütörtök előtt mondták az óvónők, hogy aznap - csütörtökön - menjenek lehetőleg kék ruhába a gyerekek oviba, illetve vinni kellett műanyagból készült vízi állatokat. A hét elején a csoport elment együtt halat venni akváriumba. És persze minden a víz jegyében zajlott a feladatok körül is. Nagyon érdekes volt.

Kezdődött azzal, hogy egy mesét mondott óvó néni, amiben szerepelt a hal. (az öreg halász és nagyravágyó felesége). A mesét egész héten vették, ez egyébként is így szokás az oviban, hogy minden héten hétfőtől péntekig ugyanaz a mese van feldolgozva. Persze a gyerekek aktív közreműködésével mindez - mit gondoltok mi történt, mi történik, mi a véleményed, stb kérdések voltak utána - és a kérdés, hogy ha egyet kívánhatnál a haltól te mit kívánnál? (Áron: egy olyan BMW autót, aminek a teteje nyitható és zárható. Hoppá).

Volt horgászjáték, ami Áronnak nagyon tetszett, papírhalakat fogtak ki "horgászbottal".

Tavirózsát készítettünk papírból, behajtogattuk a szirmait, ami vízben kinyílt. Közben egy csomó kérdés is elhangzott, a gyerekek okosan feleltek mindre:-)

És egy kis matematika: 8 gyereket kiválasztottak, fejükre papírbálna került, amelyeken különböző számú pöttyök voltak, természetesen egytől nyolcig. Ki kellett találniuk hogy a saját fejükön lévő  bálnán hány pötty van. Majd egy "tengerből", (kék pléd) melyben a vízi élőlényeken (ehhez kellettek a műanyagból készült játékok) kívül "szemét" (nem oda való dolgok) is volt  - annyi szemetet kellett kivenni, amennyi pötty volt a fejükön lévő bálnán. Majd azok a gyerekek is vehettek ki szemetet a tengerből, akiknek nem volt a fejükön semmi, mégpedig annyit, ahányat az óvó néni kopogott, tapsolt, stb. Ilyen és ehhez hasonló feladatok voltak. Természetesen a dalok, amiket énekeltek szintén kapcsolatosak voltak vízzel, halakkal, esővel.

Nagyon jól éreztem magam, nagyon ügyes a csoportjuk. Áronkán sem vettem észre, hogy ő a legkisebb, bár ahogy ez lenni szokott a nagyobbakat szerepeltetik a nehezebb feladatokban, hisz tőlük nagyobb az elvárás is a szeptemberi iskolakezdés miatt.

Mivel elég korán bementünk, ahogy szoktunk 1/4 8 körül, de a foglalkozások 8 órától kezdődtek így előtte elkértem az óvónénitől az egyéni fejlesztési lapot. Kényelmesen, részletesen végignéztem a jellemzést, amit két év óta vezetnek róla. Teljesen elégedett vagyok, én is hasonlóan látom Áront, mint a jellemzésben írtak róla. Jövő héten, tavaszi szünetben pedig visszük a védő nénihez is, hisz az ötéves státuszon még nem voltunk.

Először úgy terveztem, hogy írok majd magamról is egy posztot, és Apáról is egy posztot a gyerekekről írtakhoz hasonlóan, mert amikor azokat írtam épp rólunk is bőven kijött volna egy-egy anyag. Na de hol van már a tavalyi hó?

Sőt, hol van már a farsang? Amiről képet ígértem,

A kép tehát itt van, nem sok munkám van benne. Áronka egérjelmeze egykor Adrikának készült, ha jól számolom abban az évben, mikor Áronka született, vagy 5 éve, Andornál a tavalyihoz hasonlóan bementünk a hiperszuperekbe és leemeltünk egy nekitetszőt - vagyis az indiánjelmez lett az idei befutó, Adrikának meg miután nem jött össze a vágyott KétLotti, mert bár ötleteket kaptam, hogyan is valósítsuk meg, de a barátnője nélkül már nem is akart Lotti lenni. Majorettes osztálytársnőjétől kért kölcsön ruhát és N. szívesen adta neki kölcsön. Csak egy balerinacipő kellett hozzá, ezt vettünk, tanítónénije külön le is fényképezte, "nem csalódtam Adrikám, lett rajtad H.K".

Még a farsang előtti nap volt talán, hogy ismét megismerhettem egyik általam olvasott blog íróját, hűderégisvolt, Nem a Nagyszobában találkoztunk, hanem egy cukrászdában töltöttük az időt, most így utólag is jó visszagondolni - kellemes délután, jó beszélgetés.

Azokban a napokban már igazán izgalmas volt a helyzet a munkahelyünkön, Apa osztályán. Ki marad, ki megy...Néhány nap múlva aztán ki is derült. Apa maradt, ott, ahol már 18 és fél éve dolgozik. Leginkább a fiatalokat, pár hónapja, alig két éve érkezetteket érintette most a változás. Lelkileg mindenképpen megviselve vagyunk mindannyian, akiket személy szerint nem érintett is a dolog, azok figyelmét is erősen lekötötte mi zajlik a munkahelyünkön, mennyire nem biztos semmi manapság.

Az iskolában is jártam eközben, elindítottuk a papírt, hogy megnézzük mi okozza Andornál ezt a rendkívüli figyelmetlenséget. Kb három hét telt el azóta, hogy aláírtam a papírt a jellemzéséről, jó lenne ha érkezne mihamarabb válasz, hogy mikor mehetünk a nevelésibe. Minél később kezdünk neki, annál később lesz megoldás is. Bár ez a figyelmetlenség úgy tűnik kezd családi vonássá válni, épp a héten hozott haza Adrika is egy olyan négyes dogát, hogy az egyik feladata amiatt lett nulla pont, mert nem jól olvasta el a feladatot. Andornak meg azóta is minden dolgozatánál visszaköszön ez a dolog. Pl legutóbbi matekdoga. egyik oldalon felírja a szöveget, hogy egy akármi ára 184 ft, a szorzásnál már 184 helyett 148-cal szoroz. persze innentől kezdve végig rossza minden. Jó, lehetne mondani, hogy az a lényeg, hogy jó az elv, ahogy megoldja a feladatot, de nyilván ez nem megoldás, hogy ő mindig jól tudja az elvet, de soha nincs egy jó megoldása sem, Mert gyakorlatilag végig minden tantárgyból ,minden dolgozatát ez kíséri végig.

Közben Áronunk ugye 5 éves lett. És voltam benn a suliban, beszéltem az igazgatónővel, és bízhatok benne, hogy jövőre fel lesz véve a suliba. Időben leálltam azzal a kérdéssel, amivel eredetileg be akartam rontani, hogy nem mindegy melyik osztályba veszik majd fel - ezt majd intézzük külön...Reméljük sikerül majd.

5 évesünk is végre elhitte, hogy 5 éves, a szülinapja előtt még két nappal is négynek vallotta magát. Bár a szülinapján, előző poszt, is azt várta, hogy majd amikor G.mama jön, akkor lesz 5 éves. Aztán az oviban már csak elhitte, miután 26 gyerek  köszöntötte.

Az oviba Thomasos tortát kért, otthonra verdásat. Ez utóbbi már elmaradt az idén. A családi nagyszülős szülinapot ugyanis elfújta a hó, a szél.

És egy kis betegség is.

Ez a kis betegség nemcsak Áronnál ütötte fel a fejét, hanem nálam is. A kép a szülinapján készült, aminek délutánját az oviban töltöttem, szülőin, majd este már rázott a hideg és ami nálam nagy szó és tuti betegséget jelent: lázas lettem. Ritkán szoktam olyan lenni, ilyen beteg meg tényleg rég voltam (emlékeim szerint 13 éve, mikor kórházban töltöttem egy napot és onnan jöttem haza hasonló nyavalyával). De nálam még a 38,7 sem ad felmentést, hogy ne menjek másnap dolgozni, sőt Áronka kedden az oviban lett lázas és még akkor sem gondoltam, hogy otthon maradok én és pihenek, hisz  a nagyszülők is vállalták. De kár volt hősködn9m, szerda délelőtt a főnököm mellém lépett és határozottan közölte, hogy lemegyek az üzemorvoshoz aztán haza, kigyógyulni magam...Mt mondjak? Nagyon jót tett velem ,aki besúgott nála, hogy lázasan dolgozok - a köhögést hallotta mindenki, (talán attól féltek, hogy köztük fulladok meg és azért küldtek haza). Tehát szerda óta itthon vagyok és nagyon örülök, hogy ebben a rossz időben nem kellett nagyon kimozdulni otthonról. A szülinap nem a betegségre, hanem a hóhelyzetre való tekintettel maradt el, így tényleg a pihenésről szólhatott ez a hétvége. Vonzott is az ágy rendesen.

Áronka hét eleji aranyköpése jut eszembe, amikor még szó nem volt itt táppénzről.

" anya, majd veszel egyszer ácécét? Mert az mindent megold, mert az piacvezető!

Ezúttal szülinapi köszöntés, mivel 5 éves lett :-)

Boldog születésnapot!

Az előző, Andorról szóló bejegyzéshez visszatekintve, a legfőbb bizonyíték, hogy tanulok Andorral az, hogy Áron közben mindent megtanul:-)

Lehet itt szó versről, halmazállapot-változásokról, csapadékfajtákról, angol szavakról...tantárgyaktól független.
Eddig a számok kötötték le nagyon, már teljesen magabiztosan olvassa a háromjegyű számokat (kocsik rendszáma), tisztában van a helyiértékkel, azaz érti és mondja  a különbséget pl az 590 - 509 között. Kedvencem, mikor kombinálja a tudását - Adrikáék játszanak a suliban olyat angolórán, hogy mondják a számokat angolul, majd minden hárommal (vagy néggyel stb) osztható szám helyett egy másik szót mondanak. Otthon is játszottuk ezt, Áron is próbált bekapcsolódni. Nem, nem ment, még ott azért nem tart. Újabb kedvencek a betűk, írás. Volt olyan este, mikor minden rokonnak leírta  a nevét, kezdve ott, hogy anya, apa, Áron...folytatva azzal, hogy keresztanyu, keresztapu, végül sorra kerültek az óvó nénik is .Nagyon szépen kezd rajzolni, nem is gondoltam, hogy a fiuk is szeretnek rajzolni! (Andor nem szeretett sose és Áronka is mostanában érzett rá az ízére). A rajzain szépen szerepel a neve és hogy hány éves - 4  - gondolom ez mindenkinek ismerős, hogy amíg a szülinapja el nem jön addig ő négy éves, illetve négyésfél.

A szülinap pedig közeleg. Azt mondja nekem február 11-én, ahogy megyünk az ovi felé:

- Anya, kiszámoltam, hogy pont két hét múlva lesz a szülinapom :D

 - Áronkám, pont egy hónap múlva lesz.

A beszélőkéje továbbra is extraerős, humora ütős.

Egyik este Adrika mellett kezdte meg az alvását, majd nálunk folytatta és fejezte be. Reggel meséli az apjának, hogy hogy is történt mindez.

A beszédét így kezdi: "Apa, ez egy hosszú történet lesz". Majd elkezdi mondani, hogy Adrikánál kezdte az alvást, de majdnem leesett az ágyról, stb, majd "és akkor arra a döntésre jutottam"  - hogy átjött hozzánk.

Hízelgéssel lekenyerez. Simán a szemembe mondja: édesanya. Haragudni meg nem lehet rá, rákiabálunk, jön és megpuszil. valamit nagyon tud ez a gyerek a körülötte lévőkről és a világról :-). Konfliktuskezelésből átlagon felül teljesít.

Igaz mostanában hisztiből is. Rémlik nekem, mintha 5 éves kor körül is lenne dackorszak, bár az jobban rémlik, hogy dackorszak folyamatosan van, legkésőbb a kamaszkorral fog véget érni. Megahisztiket tud produkálni, utcán, bevásárlóközpontban bír hangosan sírni, ha nem kap meg valamilyen kinézett játékot vagy bármit. Oviban épp ma jelezte óvó néni, hogy Áronka nem jó irányba alakulgat. Azt hiszi, amiért ő a kicsi, neki mindent lehet. Azért furcsa, mert épp most kezdtem azt hinni, hogy dejó, ebből is kinőtt.

Sajnos az éjszakai bepisilések elmaradását még várnunk kell. Lassan tényleg 5 éves, státuszvizsgálaton talán mondanak valamit, bár arra számítok, hogy azt, hogy van még egy évünk, mert fiuknál 6 éves korra kell ágytisztává válni.

Nem könnyítette meg ezt a dolgot sem a majdnem 4 hétig tartó köhögés. Kezdődött egy hét oviszünettel, vagyis gégehuruttal. Utána ment oviba, bár a köhögése nem múlt el teljesen, sőt két hét után megint teljesen felerősödött (és közben megbetegített engem is). Ez újabb egy hét oviszünettel járt, majd ismét ovi, közben pici köhögés. Most már megint jár oviba, bár rekedt a hangja.

És ha már szó volt a szerelemről a nagyfiúnál, akkor itt jegyzem meg, hogy Áronka is akart vinni ajándékot febr 14-én, mégpedig egy alvókát Zsófika nevezetű kishölgynek:-) Nem ítéltem meg aznap reggel elég tisztának ( a plüsit), így lett lebeszélve a dologról.

Kezdem a közelmúlttal. Volt ez a február 14-i dolog, amit a gyerekek számon tartanak, jobban, mint mi ("apa, ma este vidd el anyát vacsorázni" - otthon ettünk énfőztömet) , régi olvasóim tudják, szinte minden évben van kiért rajonganiuk.  És ez évek óta ugyanaz

Andor aznap reggel hallja  a rádióban, hogy mi is van aznap. Kétségbe is zuhant, mert nem készült. Szerencsére a nővére kisegítette: talált otthon egy olyan tenyérben elférő szivecskét, ami a lufihoz hasonló, nem a gumilufi hanem az a másik, rajta felirat: Boldog V...napot!. Nem is lány lenne, ha nem lenne millió szivecskés matricája otthon, amiből egyet Andor kapott is, vagyis nem ő , hanem a kislány, aki Andorkának harmadik éve tetszik. A matrica rá lett ragasztva a szív másik oldalára, a nem feliratosra és rá lett írva, hogy "szeretlek" és "Andortól".  Rékának jobban tetszett, mint amit a vetélytárstól kapott. Öröm, bódottá.

És most jön a hosszabb lélegzetű mű. Két hete az idei félév harmadik magyar egyesénél sikerült kibuknom, épp ideje volt és csoda, hogy eddig bírtam, hogy nem kattantam még be.Itt viszont egy kis d betű miatt, nevezetesen egyik nagy folyónk nevének helytelen leírása hozta ki belőlem az állatot. Számoltam 10-ig magamban, majd hívtam az osztályfőnököt, hogy van-e lehetőség a suliban, nyelvtanból-helyesírásból korrepetálásra járni? Két egyes mellett gondolom más is aggódna. vagy nem, de én ilyen hülyemagyaranya vagyok, hogy igen. Francba a matektudással, nekem ezek átlaga egyes. Meg olyan igazságos jegyeknek is találtam, hogy 1 azért, mert nem abba a füzetbe írta a dogát, mint kellett volna, 1 azért, mert egy tulajdonnevet kisbetűvel írt, 1 harmadik egyes másik szintén hasonló dolog miatt. Na, lényeg, hogy lehetőség korrepetálásra nincs. Sebaj, következő héten szülői. Közben következő héten hétfőn,  a szülőit megelőző nap gondoltam befáradok az igazgatóhoz időpontot kérni fogadóórára, hogy legközelebb - harmadik gyerek - kerüljük már el ezeket a pedagógusokat, akik hirtelen felindulásból osztogatnak egyeseket, mert mindig épp nálunk telik be a pohár. Igazgatónő épp nem volt benn, hívjam szerdán, ki keresi, nevem megadtam.

Kedden szülői, majd fél óra kb hatszemközti beszélgetés a magyartanárral, apával, hogy mi legyen. Kicsit nehézkesen indult, de azért a végére csak sikerült házi feladatot kapnom, rendszereset, mindennapi szigorú füzetátnézéssel, heti tollbamondással majd a hétvégi házi feladatunk bemutatása hétfőn a gyerek által...Azért szerdán hívtam a sulit, időpontegyeztetésre, nevem meghallva a válasz: azt az üzenetet kapta, ha ÉN hívom, mondják meg, hogy előbb a szaktanárral kell beszélni. Mivel előző nap megtettem, ezen túl voltam, de el nem árultam magam milyen ügyben megyek majd, csak azt hogy ragaszkodok az időponthoz. Van időpont és előző nap egyébként is hallottuk a szülőin, hogy előbb a szaktanárral kell beszélni. Hát mi előbb az utolérhető osztályfőnököt kerestük...A hozzáállás mondjuk tetszett, hogy nem is tudják miért keresem az igazgatót, csak ha én hívom zavarjanak el. Jóvanna. Nem ajánlom fel akkor a havifixem nekik krétára...

Volt ám a fiúgyermek is azon a matekversenyen, amin a nővére. Hozta is a formáját. A belépési kódot nem írta fel, ez kell ahhoz, hogy a neten megnézzük a pontjait és melyik feladatot hogy oldotta meg. Hálistennek, hogy a kódlapot töltötte ki és nem fordítva, de legalább az elhozható feladatsoron is bejelölte volna, hogy melyiket választotta. De nem tette. Úgy kellett este visszaemlékezésből bekarikáznia, hogy mire emlékszik, már amit nem tippelt, mit jelölt be a válaszlapon.  Szerencsére a matektanár is tudja a kódot, bár nekünk el nem árulta, de a pontszámot igen. Nem is olyan rossz lett. Első nekifutásra. Ha jól számolom 10 jó válasz a 25-ből.

Nagylányunk igazi meglepetést tud okozni azzal, hogy tényleg milyen nagy is már! Biztos neki sem könnyű elfogadnia a vele történő változásokat, de be kell itt valljam, hogy nekem se. Tudom, tudom, csodálkozunk rajta, hogy mikor nőtt így meg és ezerszer elmondjuk, de tényleg nem értem: mikor  történt mindez?

Az hogy nagylány, még nem akadályozza meg abban, hogy mindenért leadja az aktuális sírásadagját. A heti magatartásjegye kb. minden alkalommal felkiáltójeles ötös, oka, nem beszélgetés és ilyesmi, hanem sokat sír. Anyja lánya is, no.

Még szerencse, hogy kinőttünk már a fogzás korból, illetve abból, hogy a fogzás fájdalommal, sírással, nyűgös éjszakákkal telik, mert most igencsak gondban lennék, ugyanis négy foga esett ki nem egészen egy hónap alatt, illetve ebből kettő épp ugyanazon napon. Hát, nem hittem, hogy valaha is téma lesz e blogban Adrika fogzása, de lám ez is eljött, mégiscsak.

Sírókirálynőnk maratoni sírását legutóbb pénteken hallhattuk, amikor is ellenőriztük az aznap megírt híres matematikaversenyes feladatait. Az látszik hogy nem fog jó helyen végezni, és az is, hogy nem kicsit figyelmetlen ő (sem).

Szerencsére jó osztályba jár, jó tanítónőkhöz, akikkel az utolsó szülői értekezletünk volt múlt héten. Ők is majdnem sírtak, hogy lesz-e még ilyen jó osztályuk, mi meg, hogy lesz-e még ilyen jó pedagógusuk. Megható volt ott ülni, 4 év telt el, és majdnem ugyanott ültem, mint az elsőn, mikor még óvodás volt Adrika és izgalommal vártuk milyen közösség lesz itt, mi vár rá.

A hét nagy eseménye a farsang lesz. Ahol  - már szeptemberben eldőlt - Két Lotti lesz (lenne) a barátnőjével. Nos, barátnője épp sielni van a héten, a farsang hetében, de Adrikát ez a kis apróság nem zavarja, majd előadja, hogy az ikertesó a másik szülőnél van épp Münchenben, bár ő nem Bécsben lesz hanem itt. Barátnője apukája szerint vigyen egy tükröt be és akkor nyugodtan lehet önmaga tükörképe:-) Hát, mit mondjak, engem jobban izgat, hogy a lányom ég egy nagyot ezzel az elképzeléssel pénteken, mint őt. Tanácstalan vagyok, mi lehetne, mert egy Két Lottis jelmezhez - pláne ami egy, nem is kettő - elég nehéz ötletelni. Próbálom rábeszélni olyanra, amihez a foglalkozásunkból adódóan ruhát, kiegészítőket is tudnék neki adni, de egyelőre nincs sikerem. A péntek meg közeledik...

Idei első bejegyzésemhez eddig gyűjtögettem az anyagot.

Biztos öregszem, de nehezen szokom a változásokat, főleg ha ennyi van belőlük.

Idei első hetünk, már ami munkahelyen, közösségben ért minket a következő dolgokkal járt.

Áronkát vittük oviba, ahol dajka néni csere volt. Karácsony előtti utolsó munkanap tudták meg az érintett dajkanénik, hogy januártól másik csoporthoz kerülnek. Nem tudom mi volt ennek az oka, de azért elgondolkoztam. 3 dajkáról van szó, az egyik persze Áronkáék csoportjához került, vagy vegyük úgy, hogy egy innen került el. Ez a csoport az új változtatásoknak hála, javában nagycsoportos gyerekekből áll, akik nagy része fél év múlva elballag. Egy másik csoport dajkanénije, aki érintett, pedig olyan csoportból került át, ahol tiszta nagycsoport van, vagyis mindenki megy suliba.
 Ráadásul Áronék ősszel kaptak új óvó nénit is a tavaly nyugdíjba vonuló helyére. (megjegyzem sokkal jobbat, nagyon szeretem, szeretjük ezt az óvó nénijét). De nem értem a logikát, miért volt ennyire sürgős a dajkanéni csere, miért nem várhatott a dolog szeptemberig? És miért ez(eke)t a csoporto(ka)t szemelték ki erre a változásra, mikor ezek a gyerekek már annyi cserét megéltek.? Vagy épp ezért?

Az iskolában is van változás. "Fenti" határozat, hogy közalkalmazott egyszerre nem kaphat nyugdíjat és fizetést. Így aztán azok a tanítónők akik decemberben nyugdíjba vonultak januárban már be sem kellett jönniük dolgozni. Ugye, itt van az  a helyzet, hogy elfelejtkeznek a törvényhozók arról, hogy mellesleg gyerekek maradnak pedagógus nélkül, illetve az iskola is gondolkodhatott volna, nem hiszem, hogy nem tudták, hogy ezek a pedagógusok épp most esnek nyugdíjba. Ebből az egyik érint minden alsós, ő az egyetlen énektanára az egész alsó tagozatnak. Így most mondhatnám boldog-boldogtalan kottát olvasni és énekelni tanítja őket, bár ez nem így van, hisz a tanítónői diploma általános dolog, gondolom "hivatalosan" bárki taníthatja, csak ki fog nekik osztályzatot adni?

Ne higgyük, hogy nem fontos tantárgy az ének. A testnevelés, a technika vagy a rajz. Bár eddig azt mondtam, én is azt hallottam valamikor, hogy ezek "melléktárgyak". Így az ezekből kapott rosszabb jegyekért sem haragudtak a szüleim, engem sem érdekelnek, ha ezekből kapnak, kapnának  gyengébb jegyet. Kb két hónapja még én is vigyorogva mondtam, hogy Adrika egyetlen négyese tesiből van. Kevésbé vigyorogtam a félévi osztása előtti héten, mikor kiderült, hogy négyes lesz belőle. Egy 5/ és egy 4-es jegye van beírva, nálunk nincs még e-napló.

Nálam jobban csak Adrika volt kétségbeesve, hogy ő akkor most nem lesz kitűnő???? Mert náluk aki hat évig kitűnő, az hatodik után az egész iskola előtt van megdicsérve és még valami plusz könyvet is kap, stb, stb. Na, állítólag a félévi bizik ebbe nem tartoznak bele, így még van esély.  De nagyon szomorú volt a négyes láttán.

Kiderült az évvégi 17 kitűnőből  talán 10 maradt kitűnő,   talán egy gyerek rontott főtárgyakból,  és a maradék egyetlen négyesét vagy tesiből, vagy énekből kapta. Mondom, hogy fontos tárgyak ezek, kitűnő múlhat rajta!

Itt egyébként félévkor nincs olyan jegy, hogy dicséretes ötös, van viszont felkiáltójeles ( vagy feltételes) -  a f betűből mely Andor tesijegye mellett volt nem derült ki pontosan számomra. Bár  ő évvégén még dicséretes ötös volt tesiből, most 5f lett, ami érthető is 4 darab 5-ös és 2 darab 4-es mellett, hogy nem kapja meg csak úgy lazán a jelest, kerekítés szabálya maradjon a matektanár feladatköre.

Andor bizijében egyébként ez volt majdnem a legszebb jegy, bár két "sima" ötöse is volt mlléktárgyakból,  a többi jegye négyes és egy hármas is lett, nyelvtanból. Az a fránya helyesírás ne lenne!

Mindkettőjüknek egy-egy új tantárgyuk is van, azokból most nem kaptak osztályzatot, de mindkettő ötös lett volna, jól teljesített megjegyzés került a jegy helyére - egyébként ötösöket kaptak belőle egész félévben. Andornak ez az új tantárgy az angol, Adrikának az informatika.

Ha már bizi és félévi és ének: mindkettőjüknek 4-4 db 5-ös jegy került a zeneiskolai bizonyítványukba, szolfézsból illetve hegedűből, tantárgyként és szorgalomként is.

Változások felénk is vannak. Talán már írtam, hogy kevesebben vagyunk az idén a munkahelyemen (most a szúk csoportra gondolok, ahol dolgozok) , a munka talán ami nem változott legfeljebb több lett. S itt jön be a férjem is a képbe, akinek az osztályáról 14 ember megy el. (azt hiszem 52-ből vagy 54-ből) talán. A bejelentés már megtörtént, csak olyan kusza módon zajlik le mindez és talán nem is most azonnal, hanem 3-4 hónap múlva. Reméljük az ő osztályáról hozzánk is kerül át valaki, és mindenki megússza az utcára kerülést, megoldódik gyárkapun belül az elhelyezés. Egyébként mindenhol kevés ember van, egészen egyszerűen nem értem hogy lehet munkanélküliség ebben az országban? Jó, nekünk "kintről" határozzák meg a létszámunkat, de a munka rengeteg. Talán nem véletlen, hogy össze kellett írni, hogy ki hány órát hagyott benn tavaly évvégén, és volt akinek összegyűlt több mint egy hónapnyi pluszóra. És így is előfordult, hogy néha kifizetett túlórák is voltak, ami így ezt a pluszt nem növeli. És erre vagyunk az idén kevesebben.

És mindezek után, azt írom le, hogy reméljük az idén lesz munkahelyünk, Ha az lesz, akkor munkánk is és főleg egészség legyen! Mert azért az a legfontosabb.

Az egyik legszebb karácsonyunk volt az idei.

Évek óta alakul, formálódik nálunk is ez az ünnep, az előtte lévő várakozás. Igyekszünk évről évre megtartani belőle a jót, és nem kitűzni megvalósíthatatlan dolgokat.

Ami még mindig egy csoda, hogy Áronkának még titok az egész ami ekörül az ünnep körül van. Igaz, majdnem lebuktunk megint 23-án az éjjeli fadiszítéskor, amin két nagyobbik gyermekünk már bőszen részt vett - sőt főszereplői voltak e műveletnek - mikor Áronka megjelent a fa mellett és Adrika hatalmas lélekjelenléttel annyit mondott: Áronka, menj vissza aludni, álmodod ezt az egészet!

Viszont egyre jobban kezdik érezni ami ennek az ünnepnek a lényege, hogy együtt legyünk, együtt vagyunk.

Igaz, mi is rengeteget alkalmazkodunk. Mi felnőttek is megtanultuk mi a lényege. Mint amikor összeházasodtunk és előtte anyósom mondta, hogy mindketten hozzunk otthonról valamit és majd mi is kialakítjuk a saját szokásainkat. ez igaz volt akkortájt a hétköznapi dolgokra, főzésre, háztartásra, most már egyre inkább igaz a gyereknevelésre, ünnepekre, nyaralásra, mindenre, ami az élethez tartozik.

Talán nem megbotránkoztató, hogy nincsenek hagyományos szentesti ételeink, vacsora...Utoljára Andor születése után egy hónappal hülyültem meg, hogy idefőztem négyféle sültet, négyféle körettel, hogy legyen minden ami kell, ami illik...mai is emlegetem, de ma sem tudom hogy csináltam egy kevesebb mint másfél éves és egy kevesebb mint egy hónapos gyerek mellett...És lám, mint ahogy ablaktisztítás nélkül is eljön az ünnep, úgy múlik el anélkül, hogy csillogó-villogó étkészlet kerülne elő, és annyiféle főfogás, hogy el se férjen az asztalon.

Na, azért természetesen nálunk is van finom étel, és meg is terítünk, legfeljebb nem ez lesz a főtéma 24-én este :-)

És szépen fel is öltözünk, ez valahogy belülről jön minden családtagból, a gyerekek imádnak ünneplőben lenni.

Az adventi időszakról az idén nem írtam. Pedig nagyon szépen, nagyon gyorsan eltelt. Az egyik legnagyobb örömünk persze megint a gyerekekhez kötődik. Műsort adott az általános iskola, amelyikbe járnak egy másik általános iskolával és egy középiskolával az egyetemi aulában. Egy óra teljes kikapcsolódás, nagyon szép műsorszámok, főleg kórusénekek, hangszeres zene minden az Advent, Karácsony jegyében. Adrika is fellépett, énekkarral énekelt. Jól szervezett rendezvény volt, remélem lesz jövőre is.

Munkahelyi karácsonyi partyt kihagytuk. Nem volt kedvünk hozzá.

Sikerült viszont az utolsó héten kisétálnunk az adventi vásárba, a főtérre. A hangulatát szeretem, bár minden évben ugyanazokat lehet látni.

És néhány kép az elmúlt időszakról:

Az egyik kedvenc az idén, ahogy várják a Jézuskát...

Itt már megérkezett, ajándékok nagy része a fa alatt...

A gyerekek ajándékai: Adrikáé, Andoré, Áronkáé. Mind nagyon szép és kedves nekünk!

Itt már az ajándékoknak örülnek.

Ezek a képek még az adventi időszakban készültek, mint ahogy az első vasárnapján tartottuk Andorka szülinapját. A kilencediket.

Jól kezdődött, ünnepléssel, családi körben szülinappal, a 9 szülinapi gyertya mellett az egy darab adventit is meggyújtva.

Hétfőn szabadnaposak voltunk, nyugodtan készülődtem a Mikulásra;) és a Karácsonyra. Igen, csomagolás...És még egy kis rendelés. Történt bizony, hogy Andorka névnapjára egy olyan játékot kapott, ami már megtalálható volt itthon. Tavaly, ajándékba. Az a fránya LEGO, pedig de sokkfélét lehet kapni. Még szerencse, hogy névnapjára kapta és nem karácsonyra, akkor kellemetlenebb lett volna. Így aztán kezdődött a hét azzal, hogy új játékot kapjon, mégsem lehet, hogy ajándék nélkül marad szülinévnapra illetve felkutatni és meginterjúvolni a hasonlókorú fiúgyermekkel rendelkező ismerősöket, hogy ki szeretne Star Warsos legot ajándékozni a közelgő ünnepeken? Szerencsére a héten elkelt a játék és lett helyette új, amit a net elé ültetve a fiúgyermeket együtt választottunk ki, hogy olyan legyen ami még nincs itthon. Meg is érkezett, össze is van állítva.

Legoból nincs hiány itthon, mindhárman adventi naptárként is azt kaptak, igen, lehet kapni annyifélét, lányosat, kisfiúsat, nagyfiúsat.

A hét egyik fénypontja talán nálunk is a Mikulásvárás volt - jött is oviba, iskolába, itthon, mamáékhoz, munkahelyre a felnőtteknek (egymásthúzós játék volt a tavalyi nagy sikerre való tekintettel és ismét nem sikerült kitalálnom ki volt az én Mikulásom, csak tippelni tudok, jó ez így), és érkezett a munkahely jóvoltából a gyerekeknek is. Hát, ez egy külön sztori. A n agy országos munkanap, a 15-e a mi munkahelyünkön átkerült 8-ra...15-én ugyanis a vállalati kariparti lesz, amire egyébként nem megyünk, de ez mindegy. A gyerekek mikulásműsora hónapokkal előre le lett szervezve, viszont a munkanap áthelyezést alig két hete találták ki...Hogy ennek lett-e a következménye vagy többen megunták már a tülekedést ami  a színházban szokott lenni, nem tudom, de most jóval kevesebben voltak a műsoron. Érthető, hisz aki el tudta hozni a gyermekét, annak szabadnapot kellett kivennie. Érdekes volt a műsor, a szokástól eltérően nem a színház egyik idei évadban futó gyermekelőadását láthattuk hanem egy zenés versekből összeállított műsort, egy erdélyi költő verseiből (Kovács András Ferenc, bevallom nem ismertem, talán Cucka igen). Az előadás címe Csillagszél  - nekünk tetszett. Adrikának kicsit unalmas volt, Andoron kifejezetten láttam, hogy érdekli és közreműködik és beleéli magát az előadásba, Áronkának talán egy idő után szintén unalmas lehetett. Érdekességként most közel ültünk le a színpadhoz, földszinten, negyedik sorban, középen, csudajól láttunk és látszódtunk, szemben az előző években megszokott emeleti páholyoktól, aminek annyi előnye volt és több sem, hogy unalmas előadás közben lehetett aludni, illetve pisilős gyermeket wc-re vinni. Most ez utóbbitól tartottam kicsit, szerencsére megúsztuk szárazon. Nem kicsik már, na.

Hogy ne legyen ennyire unalmas a szombatunk és használjuk ki, hogy szabadnaposak vagyunk, délután volt Adrikáék hegedűkoncertje. Jól sikerült, (apa megjegyzése: ahhoz képest, amit néha otthon hallottunk!), lélegzetvisszafojtva figyeltük és hallgattuk az előadásukat. utána egy kis bevásárlás és végül hazaestünk épp 1/2 8-ra. Eltelt a szabadnapunk.

Ma délután újabb gyertyát gyújtottunk az adventi koszorún és én végre megállapíthattam, hogy kezdünk tudni ünnepelni, együtt, ötösben. Szép napunk volt.

Eszembe nem jutott volna ez a szó, de nem is én vagyok most gyerek:-)

Adrikáék osztályában negyedik éve vagyis mióta iskolás minden évben van adventi naptár.
Gyerekek jönnek-gyerekek mennek az osztályból, de eddig minden decemberben épp 24-en voltak.

A játék menete a következő. 1-24-ig szétosztják a számokat, mindenkinek van kedvence, mint a lottónál - születése napja vagy valami más alapján. Adrikának pl a kettes szám a kedvence, ezért igyekszik jelentkezni a 2-nél, 20-nál. A 22 a barátnője kedvenc száma, mert 22-én született, ezért ott Adrika nem jelentkezik. Az idén a 24-es számot kapta, az összes többi kedvenc szám elfogyott előtte.

Az adventi zsákocskákat illetve az ajándékot 24 kindertojás jelenti.

Tegnap elkezdődött az idei játék. Aki az első az osztálynévsorban, az húz egy számot, 1-24-ig. Akinek a számát kihúzza, aznap az választja az ajándékot vagyis húz egyet a kindertojások közül. Így aztán a téli szünet előtti utolsó tanítási napra minden számot kihúznak (péntekente és hétfőnként két-két gyerek húz), minden gyerek kap egy csokit-ajándékot-meglepetést.

Ja, hogy miért faktor? Mert épp 24-en vannak....mai gyerekekről van szó, akik szombat este tévét néznek;) Cél, hogy minél tovább benn maradjon a számuk (szóval mégsem lottó, mert ott inkább az lenne  a cél, hogy minél hamarabb kihúzzák).

Kíváncsian várjuk, hogy meddig marad benn az idén a 24-es szám, ami Adrika száma lett. Első cél az élő showba bekerülni az első 12 közé jutni, majd az első 6 közé, utána az első 3 és végül hogy ő legyen akit utolsóként húznak ki - még ha így nem is választhat csak egy tojásból.

Vajon ki lesz az idei advent-faktor nyertese? Ha FB-on lenne a blog, most kérném a like-okat. Így beérjük a szurkolással!

Reggeli beszélgetés Andorral:

 A: Anya, én mikor születtem, úgy értem hány órakor?

Én: 8 óra 20-kor. Milyen lesz ma az első órátok?

A: Környezetismeret.

Én: Az jó! Ági néni tartja, ő szeret téged. Jelentkezzél 8.20-kor, és mondd meg Ági néninek hogy épp most vagy 9 éves!

Délutáni beszélgetés Andorral:

A: Jelentkeztem 8.20-kor. Ági néni, épp most lettem 9 éves!

Én: És mit mondott Ági néni?

A: Hogy boldog születésnapot!

Boldog születésnapot Andor!

Talán ez a hét volt a hónap legzsúfoltabb hete, még úgy is, hogy a négynaposra tervezett munkahelyi inspekció elmaradt...

Hétfőn fogadóóra volt a suliban, meghirdetve 17-19-ig. Ide sem jártam, míg csak Adrika volt sulis. Az ő osztályába  elvileg nem is kellett volna most sem menni, minek, nincs gond. Nem dicsekvés, de csak azt kérdeztem meg, hogy a szombati versenyre hány órakor induljunk, együtt megyünk-e konvojban, vagy majd a helyszínen találkozunk...és még két hasonló kérdés a keddi diákkonferenciával kapcsolatban és a csütörtöki másik verseny eredményhirdetésével kapcsolatban...szintén szervezési kérdések.

Nem tudtam le ennyivel Andorék tanítónőit. Hatalmas sor előttem. Osztályfőnöküknél kb 2 perc alatt végeztem, viszont ott tudtuk meg ki az akit a magyartanár is szeretne látni. Sejtettem hogy közte vagyok, hisz  a jegyek nem túl szépek, viszont ezek a jegyek mégsem idegesítenek annyira mint az első két évben. Ugyanis a fiú nem rontott semmit, kerek négyes irodalomátlaggal és igaz hármas nyelvtanátlaggal bír jelenleg, de ahogy jelenleg a többiek is állnak az osztályukban nem olyan rossz eredmény ez. Oké, nem hasonlítom a gyereket, csak magához, én még így is fejlődést vélek felfedezni a rengeteg nyelvtani, helyesírási és figyelmetlenségből adódó hiba mellett is, szerencsére ezt meg tudtam nyugodtan beszélni a tanító nénivel is. Az új magyartanítónénivel egyébként elégedett vagyok, bár nagy volt az ijedelem, mert szigorú pedagógus hírében állt, kellően be voltunk ijesztve az előző két évben, hogy mi lesz majd ha harmadiktól xy lesz a tanító néni! Szigorú is, rontott is az osztály, de legalább következetes a pedagógus és nem arcra osztályos és szülői szorgalomra...Mellékesen még jó hírrel is tudtak szolgálni Andor mindhárom tanítónénije azt mondta, hogy sokat jelentkezik órán, jókat mond. Két évig ez volt a fő probléma, hogy nem jelentkezett, nem volt elég aktív. Szóval elégedett vagyok.

De nem is ez a lényeg, hanem mikor kijöttem a teremből és végeztem és hazaértünk már 1/2  9 volt. Így indult a hétfő.

Kedden Adrika ment a diákkonferenciára  - ez tulajdonképpen egy könyvismertetőt jelentett, 28 gyerek mindenki negyedikes tartott pár perces bemutatót, egy olvasmányélmény elmesélését. Nem ért véget délután 5-ig, egy kis csúszás és mire hazaértünk megint 7 órát közelítettük.

Szerda, csütörtök önmagában is hosszú nap a hegedülések miatt. Ráadásul csütörtökön Adrikának menni kellett a másik verseny eredményhirdetésére, ott derült ki megy-e még egy országos döntőre vagy sem. Nos, negyedikek lettek a megyében, ugyanannyi ponttal mint a harmadikok és az első kettő jutott tovább. Szóval nem.

Mentünk viszont tegnap döntőzni. Nagy izgalom előzte meg, első országos döntős szereplés. Kívánom, hogy minden szülő élje át ezt az érzést, minden jót ami ezzel együtt jár! Sajnos nem úgy sikerült, mint tervezték, de a 15. helyezés nagyon szép, 29 döntős csapat között, beleértve, hogy a megyeinél 49 csapatból lettek elsők és így kerültek be a tegnapi döntőbe.

A fővárosi utat összekötöttük egy rokonlátogatással, és egy IKEA körúttal is. Apa még sosem volt ott (Ikeában..), de szerintem máskor sem megy.

Frissen, üdén várjuk az új hetet, ami nem mellesleg Andorunk szülinapjával kezdődik:-)

Emlékszem gyerekként a novembert szerettem szinte legkevésbé. Még amiatt sem kedveltem jobban, hogy a névnapom ilyenkor van, főleg, hogy a nevemet sem szerettem. Unalmas őszi hónap volt.

A novembert akkor kezdtem megszeretni mikor már felnőtt lettem és dolgozni kezdtem. Na, nem a munka miatt, hanem azért, mert rögtön az első ilyen novemberhez két nagy pozitív dolog is kapcsolódott számomra, egy főnyeremény és egy másik főnyeremény,  az egyik alatt a férjem értem, akivel az első randink 16 éve volt.

Így aztán lehetett évfordulózni pár évig ünnepelve az első randit egy-egy éttermi vacsorával.

A folytatás akkor következett mikor az első pozitív terhességi teszt is a novemberhez kötődött, majd Andorka születése is. Mivel a névnapja is ehavi, így aztán elmondhatjuk, hogy nem unatkozunk novemberben, mert van pár névnap, szülinap,  a többit pedig már nem is ünnepeljük, csak számontartjuk, hogy azért ide kötődik.

Az igazi programokat az idei november is megadta, megadja, nem csak nekünk, hanem Adrikának is.

Büszkén jelenthetem, hogy versenyről versenyre megy.

A néhány poszttal ezelőtt megírt döntőn két hét múlva már túl is leszünk. Most pénteken volt szintén csapatban egy anyanyelvi versenyen ahol megint benne vannak az első hatban, és megint mehetünk egy eredményhirdetésre, amin kiderül, hogy lesz-e folytatása az országos döntőbe vagy sem. Szinte elméleti szinten sem merem leírni, hogy mi lenne ha...de ha továbbjut akkor a decemberünk is eléggé mozgalmas lesz, hisz a döntő hozzánk képest kb. 300 km-re van. Jártunk ott a nyáron, visszamennénk;). De mire ez kiderül, addigra valamilyen diákkonferencián már szerepel, amihez a szereplési jogot a nyáron olvasott és házi feladatként kiadott olvasónapló jó megírásával nyerte el.

Nézem a tájékoztatóját. Van benne egy négyes (testnevelésből) és egy olyan nyelvtan amit rögtön javított is ötösre. (kihagyott egy feladatot...figyelmetlenség). A maradék jegyek mindegyike ötös, azon belül fele mellett ott a csillag is.

Először azt gondolná az ember, hogy könnyen adják ezt az ötöst...és egyébként is az osztályátlag úgy jön ki 4,9-re hogy végülis a két osztályfőnökükön múlnak szinte a jegyek. Ha mindenkinek ötöst adnak, akkor lehet az osztályátlag is közel kitűnő.

És akkor itt a bizonyíték,  a versenyeredmények.

Az osztályban van 24 gyerek. Adva van ez a két verseny, ami most épp aktuális nálunk, az egyik anyanyelvi, a másik matematika. Országos, sőt országhatárainkon túli.

Mindkét versenyre benevezett az osztály 3-3 csapattal, azaz 12-12 gyerek érintett benne. Matematikából lett a megyében induló 49 negyedikes csapatból megyei szinten egy 11. helyezett, egy harmadik és egy első. Ennek megyünk hamarosan a döntőjére.

Anyanyelvi verseny, szintén három csapattal az osztályból. A "legrosszabb" is megyei nyolcadik lett és a másik két csapat benne van az első hatban. Nos, ezért izgulunk még hogy ott milyen lesz a sorrend, mert az derül ki majd az eredményhirdetésen. Aki az első -  az megy a döntőre.

Nem tudom hány ilyen osztály van még az országban, ahol ennyi jó eredmény tudnak felmutatni. Itt a megyében nem találkoztam másik ilyennel...

Ha már egész hónapban csak "pasiztunk", a hónap utolsó napján sem kivételeztünk.

Íme Tök Ödön:

Sosem csináltunk még töklámpást, de szerintem most elkezdődött valami :-)

Technika hiányában a készítés részfolyamatairól nem készültek felvételek. Nem volt nehéz, a tök könnyen faragható volt, szerintem a legtöbb idő a belsejének a kikaparásával telt. Illetve a tök beszerzésével. Útban G.mama felé persze rengeteg helyen vehettünk volna, de mégsem fogunk egy tököt többszáz km-en keresztül vinni? Annyit árulnak, lehet azt még kapni 31-én is.

Aha. Az utolsó helyen ahol még el tudtuk képzelni, hogy megnézzük sikerült megvenni az utolsó normálisat. (kettőből az egyik igen lágy volt már...). Éjjel pedig gyönyörűen világított mama ablakában a mécsessel ellátott tökfickó.

A Halloweent továbbra sem gondoljuk, hogy ünnepelni kellene, viszont ez a tökfaragaósdi nagyon megtetszett nekünk.

Adrika tavaly elhatározta, hogy az idén országos döntőbe jut.

Sikerült. Csapatban.

És mi nagyon büszkék vagyunk rá!

Vagyis a Mihályozás után (vásár, két hete) most Csabáztunk, Gyuláztunk.

A "hosszú hétvége" és a szép idő kirándulásra csábította a családot. Igazság szerint ide már rég készültünk, hogy egyszer elmegyünk, mármint Békéscsabára,  a kolbászfesztiválra.

Bevállalható távolság, egy napba belefért simán, sőt még a közeli Gyula megnézése is. Ott a vár környéki séta és a híres régi cukrászda volt célbavéve, fürdőzésre talán majd egyszer egy nyáron kerítünk sort.

Az indulás. Előző nap szépen elterveztük, hogy időben indulunk, még sötétedés előtt indulunk vissza. Nos. Emberemlékezet óta nem ébredtünk ennyire későn, családilag, reggel 9 óra előtt nem sokkal. Azért sikerült akkor elindulnunk mire már meg akartam érkezni, vagyis 1/2 11 körül. Nyári melegben érkeztünk Gyulára, (26 fok volt 3/4 13-kor!). A séta és a cukrászdázás után aztán elindultunk fesztiválozni.

A fesztivál helyszíne közelében már a levegőben lehetett érezni a friss kolbász illatot. Nem volt nehéz megtalálni hová kell menni :-).  Nem is gondoltam, hogy ennyi ember lesz, bár karnevélhoz, vásárhoz szokott városlakóként nem lepett meg. Kicsit először inkább azon csodálkoztam, hogy itt is árulnak mindenféle vásárfiát, aztán látszott, hogy mégiscsak a hentesárué a főszerep:-)

Mielőtt elindultunk és tájékozódtam a honalapon, kicsit tartottam attól, hogy a gyerekeknek fog-e tetszeni. Mikor aztán láttam, hogy kivonul a Csodák Palotája, akkor már kétségem sem volt afelől, hogy a gyerekek is jól fogják magukat érezni. Így is történt. Sőt iskolásaink voltak olyan bátrak, hogy az óránként bemutatásra kerülő fizikai kísérletekben közreműködtek.

Este 8 körül indultunk haza, Ami az egynapos útba nem fért bele, hogy az élő Quimby koncerten így nem tudtunk ott lenni, akkor már tényleg nagyon késő lett volna, ha megvárjuk és a vége után indulunk haza. Így is 10 óra elmúlt mire hazaértünk, bár jóval csendesebb visszautunk volt, mint odafelé menet, a második sorban ülők mélyalvásának köszönhetően.

Hogyan lehet egy ovis gyereket leszoktatni az alvás alatti bepisilésről? (Ami egyébként szeptember eleje óta fordul elő ismét). "Ha még egyszer előfordul, megfojtalak". Nekem erre nincs tapasztalatom, mert csak három gyerekem van, tehát sokkal kevesebbet nevelek, mint egy óvodapedagógus. Ő már csak tudja  a megoldást.

Azért remélem a nagyobb tapasztalat birtokában sem ez a megoldás a problémára...Sokkal egyszerűbb lenne mondjuk nem kifázatni a  gyereket, úgy hogy  az októberi őszben ugyanabban ruhában kiengedni az udvarra, mint amiben a csoportszobában van - értem ezalatt, hogy nincs sapka a fején, nincs rajta pulcsi, csak az a hosszúujjú póló, nadrág, mint a benti szobában.

Áron szerint ez nem fog előfordulni (hogy megfojtják), mert akkor óvó néni börtönbe kerül, meg egyébként is szereti őt, nem fog ilyet csinálni.

Bíztató.

Gyerekszáj rovatomban már megemlítettem, hogy voltunk a Mihály-napi vásáron. Ami nem azon a napon, hanem   egy héttel később került megrendezésre, mint ahogy a májusi sem akkor van általában amikorra  a névnap esik, hanem legalább egy héttel előtte.

Annak oka, hogy vásározni voltunk nagyon egyszerű: a gyerekek még nem voltak, csak Adrika kb 5 éve anyukámékkal, illetve mikor még a korai babakocsis korosztályhoz tartoztak akkor voltunk velük de arra sem emlékszem, hogy csak Adrika volt még akkor vagy már Andorka is?

Venni persze nem akartunk semmit, tényleg csak egy kellemes vasárnap délutáni (azért vasárnap délutáni, mert akkor jobban lehet alkudozni, bár nem veszünk semmit) sétának indult, és eredetileg csak Adrikát és Andort akartam vinni, apa feladata csak annyi volt, hogy kocsival bevigyen minket a város-vásár szélére és jöjjön értünk, mikor végeztünk a bevásárlással. Aztán Áronkát is megsajnáltam, így jött ő is. Ez nem kis dolog három kiskorúval ekkora tömegben, de szerencsére ahogy megbeszéltük (fogjuk egymás kezét) szépen betartották, elkeveredés nem volt.

Vásárlás sem sokk. Bár mindenki választhatott vásárfiát. Ez nagyjából olyasmi volt, mint amire számítottam, ki-ki a kedvencét, H.K lufi, bőrnyaklánc tigrisfoggal...A legérdekesebb nekem még mindig a régi idők vására, ahol még kovácsmester is volt, jurta is,és rengeteg sajt, házi finomságok. A másik kedvenc a kézművesek utcája, ahol szintén tudtam volna egy-két dolgot választani. Kellemes idő volt, jól esett sétálni, és  az esti elalvással sem voltak gondjaink.

A tegnap délutánt Andor osztályával töltöttük. Most, hogy harmadikosok lettek és új tanítónéniket kaptak megjelent az igény arra, hogy ismerkedős  - szabadtéri - főzős programot csináljunk. Mivel a két év alatt a szülők nagy részével azért csak sikerült megismerkedni itt-ott, szülinapon, szülőin, alapítványi esten, vagy utolsóként megemlítve az iskolaudvaron, azért jó volt ez  a kis beszélgetős délután. A két új osztályfőnökből az egyik tudott csak eljönni, illetve a magyart tanító pedagógus volt még itt - mindketten törekedtek arra, hogy mindegyik szülővel tudjanak pár szót váltani a gyerekekről, ami nagyon jó volt, főleg, hogy érzem, hogy mennyire szereti mindkettő Andort. Látják a jó tulajdonságait, a gyengéit, és elfogadják, szeretik. Szóval az első két év túlélése után végre sínen vagyunk:-)

Közben G.mama is megérkezett hozzánk, ő is volt velünk a családi főzésen kis ideig. A hétvégénk pedig a pihenésről szólt, kevés tanulás, nagy beszélgetések, társasjátékozás.

És a nagy öröm, ma, amikor megláttam a neten, hogy a pénteki matekverseny eredménye már fenn van és bizony nagyon jól sikerült! Adrikával madarat lehetett fogatni, én egyszerűen csak örültem a szerencsének, mert ha egy osztályból összejön két négyescsapatnyi gyerek, akik megyei szinten első hatban benne vannak, és az osztályból induló harmadik csapatocska (amelyikben olyan csapattag is van, aki négyes e tárgyból) szintén a megyei 10. hely körül mozog, az azért mutatja nemcsak azt hogy jó a gyerekanyag, hanem a pedagógus is tud valamit. ÍTehát nem csak a gyerekre voltam büszke, hanem a tanítónénijére is, aki negyedik éve tanítja.

Jó hétvégéink vannak mostanában.

És még dolgoznom sem kellett. Nem úgy, mint a munkatársaim nagy részének....:-(

Hétvégén Mihály-napi vásáron voltunk. (részletes beszámoló: majd...). Áront kérdem, hogy tetszett-e neki  a vásár, milyen volt.

 Áron: Jó volt, csak nem kaptam főtt kukoricát, mikor kértem.

Adrikának mondom este, hogy apa már érdeklődött mennyibe került ez a kis kiruccanás nekünk.

Adrika: Hűha! Mennyit fogunk bevallani abból, amibe valójában került, ezen törjük a fejünket egyelőre!

És Árontól egy mai, miközben a rádióban reklám szól...

 - Anya, ugye elfelejtetted a baktériumokat és a foltokat?

Mai kor gyermekei.

Ahogy az előző posztban írtam, kedden az iskolai szülőiről nem fogok korán hazajönni - nem is sikerült. 17 órakor kezdődött és én a sulikapun 19.47-kor tettem ki  a lábam. előző nap Andor tájékoztatójába be volt írva, hogy a kezdés az étkezőben lesz. Kicsi gyomorideg, hogy már megint miért pont az ő osztályuknak van valami kavar, hisz Adrikáéba nem volt ez beírva. Aztán jóval logikusabb volt a magyarázat, felesleges volt már megint paráznom, ugyanis csak arról volt szó, hogy két osztálynak ugyanazok a tanítónői, Andorék ofője tanítja a másik osztálynak is a matekot, körit, míg a másik osztály ofője tanítja Andoréknak is  a magyart, rajzot így nem kellett a két pedagógusnak két helyen ugyanazt elmondani. Viszont utána folytatódott csak az osztályt érintő dolgokkal az értekezlet. és tartott amíg tartott, a végén persze pénztárcanyitogatással fejeződött be. És ez utóbbinak még nincs vége. Sőt, most kezdődik.

Új osztálytársa lett Adrikának, fővárosból érkező kisfiú és mindjárt első nap be is osztották mellé padszomszédnak. Apa is elfoglalta helyét híres és ismert apuka felesége mellett ;) (Apa: na, tőlem kérdezhet, én semmiben sem tudok neki segíteni. Én: beszélgessetek Cs. Tamás dalszövegekről...kis segítség,hogy ki az új osztálytárs)). Náluk a megszokott mederben folyt az értekezés, Andoréknál szintén - most hosszabban hallgatva a tanítónőt nagyon szimpatikusnak tűnik és azt hiszem amellett hogy megköveteli majd a tananyag elsajátítását legalább meg is tesz mindent azért, hogy ne csak számonkérhessen, hanem jól le is adja az anyagot. Igen, elhangzott, hogy hétvégén, szünetekben nem lesz házi  - azért a hétvégét most is végigtanultuk.

Megoldódott az ismeretlen tanítónéni rejtélye is. Szeptemberben valóban másról volt szó, hogy napközis lesz, de akit végül napközisként kaptak most jött az iskolába, fiatal és kedves és lelkes.

Áronunk pedig elevenedik a csoportjában. Igaz, hogy nem sírva kezdtük végre valahára a tanévet, most a szeptemberi beszokás új formáját ismerhettük meg, sajnos kis agresszió formájában. Reménykedünk az óvónénivel, hogy sikerült az elején elcsípni és megakadályozni a további ilyen típusú rosszaságot, azt hiszem kellően megijedt Áron és többé nem fordul ilyen elő.

Végére hagytam  a munkahelyi dolgokat. Egy koleganő elmegy tőlünk másik osztályra. Hónapok óta tudjuk, de a héten lett hivatalosan bejelentve. Jón helyette új ember, szintén másik osztályról. Holnap irodai költözés, észnélküli hat ember cseréje, de ez a legkevesebb, hogy másik padba ülünk,...mindenkinek saját gépe, saját jogokkal, megszokott telefonmellékkel...És emellett rengeteg munkával. nem hiányzott ez a székcsere most.

 - Szerelmes vagyok Zsófiba, képzeld el!

 - És ő is szerelmes beléd?

 - Nem, de én szerelmes vagyok belé.

No, igen, ez egy programdús hónap, nem csoda, hogy gyorsan telik.

Dolgozó anyuka (miért hívják a dolgozó anyákat dolgozó anyáknak és miért nem hívják a dolgozó apákat dolgozó apáknak?) hétköznapjai, hétvégéi csak úgy rohannak.

Nagyon simán indult a tanév, tényleg, azt hiszem kezdünk rutinosak lenni.

Áronka kapott új óvó nénit, és túl az első szülőin és három hét nagycsoporton,  elmondhatjuk, hogy szimpatikus. A gyerekek visszajelzése, jelen esetben, hogy Áronka rögtön elfogadta számunkra nyerő. Szülőin a márciustól júniusig egyedül teljesítő óvó néni meg is köszönte a szülőknek, hogy segítettük azt a pár hónapot. Végülis nagyon nem vettük észre, hogy addig egyedül vitte a csoportot, inkább az volt a nehéz, hogy a többi óvó néni felváltva segített be és persze így minden nap más óvó néni volt velük délután. Ezt vették inkább észre a gyerekek, nem a régi óvó néni hiánya volt feltűnő.

De ez már a múlt. Most van szeptember és ezek a gyerekek nagycsoportosak lettek (Áron hozzáteszi, hogy de még katica, vagyis hogy még a csoport neve attól Katica maradt). Hogy lehet ő nagycsoportos?
Úgy, hogy ő az egyetlen 2008-as születésű a csoportban és bár márciusban, mikor 3 évesen csatlakozott neki pár hónapja volt abból a tanévből, de a gyerekek nagy része már majdnem egy éve ott volt. És ugye nekik ez a harmadik évük. A legtöbbnek még van egy éve, illetve Áronnak visszatartás esetén lehetne még egy. Tehát akár háromszor is lehetne nagycsoportos :D

És a csoport nagy része tényleg nagycsoportoskorú, hisz egy kis változtatásnak köszönhetően jövőre már nem május végéig hanem augusztus végéig a  6 évüket betöltött gyerekek mehetnek a suliba. Ennek a három hónapos tolásnak köszönhetően az ő csoportjukban most a 27 gyerekből 20 lett tanköteles. Persze ez korántsem jelenti, hogy mindenki megy is iskolába, a választási lehetőség maradt.

De egy-két dologban mégis van jelentősége. Miovinkban van néhány képességfeljesztő csoportfoglalkozás, "szakkör", semmi extra, csak ami máshol is szokott lenni, angol, énekkar, sakk, lehetőség úszásoktatásra, ahová csak azok a gyerekek mehetnek, akik jövőre iskolások lehetnének. Nem mintha most bármelyikre is járatnám Áronkát, inkább a lehetőséget sajnálom, hogy nem is mehetne. Mert például Adrika már ennyi idősen mehetett énekkarra, ki is választották. Ami igazán durva, az a logopédia, ahová szintén nem mehetnek még. Igaz a logopédus néni, a régi nyugdíjba ment, de van helyette más. Bár nem úgy tűnik, hogy szükség lesz rá, de Andorra gondolva akinek nagyon kellett a másfél év és az itthoni gyakorlás - szóval emiatt is csúszhat egy gyerek egy évet a suliból, de főleg az a gond, hogy m van akkor, ha már szükség lenne rá, hogy mire suliba megy biztosan megtanulja a helyes hangkiejtést.  Szerencsére hittanra járhat, az elég is lesz. Egyébként eddigi legrövidebb szülői értekezletemen vettem részt e hét hétfőn.

Most kedden hosszabb lesz a suliban.

Ahová szokás szerint olyan megosztásban megyünk, hogy én az Andoréra, apa az Adrikáéra. Bár a suli éves programja már megvan, szüneteket már tudjuk mikor lesz, lehet szabit tervezni, azért minden évben vannak újdonságok.

Andornak például az összes tanító nénije. Volt akitől nagyon féltünk, de eddigi három hét alapján talán nem kellett volna. Szigorú, következetes pedagógusokkal lesz körülvéve. Bár már van egy új pedagógus, akinek a keresztnevét tudjuk, de hogy ki lehet? Helyettesítőnek nem gondolnám, mert a tájékoztatóba ő írta be a szülői időpontját, nem az osztályfőnök - egyelőre talány nekem ki ő. Ja és nem is a napközis...bár a délutáni háziknál ő írta alá a füzeteket. Mindegy, egyéni probléma.

Az én problémám az is, (nekem semmi se jó), hogy ez a második hétvége, mikor házi nélkül jön haza. Pénteki délutáni házija volt, azt megcsinálta a suliban, de itthonra semmi. Nem, nem unatkozom, a "semmi  házi" azért takar egy kis verstanulást, péntekre egy nyolcversszakos nem is könnyűt, csütörtökön adták fel (és már tudjuk), illetve környezetből is tanulunk és nézzük a nyelvtankönyvet, munkafüzetet, mit is tanultak a héten...Hát ezért nem unatkozom.

Adrika tanéve is nagyon jól indult. Mivel ő kitűnő és hajtja a versenyszellem és nem csak őt hanem a tanítónőit is, így aztán minden lehetséges tárgyból minden versenyen résztvesznek. Hol csoportokban (Bolyai), hol egyénileg. A csapatversenyeknél matekból, magyarból nagyon erős csapat tagja, remélem lesz sikerélménye. Ellentétben Andorral, akit szerettem volna versenyeztetni, legyen ilyen jellegű tapasztalata - ki sem lehet találni, nem indulhatott. Régi tanító néni megmondta ki mehet, ki nem...Sajnáltam ,sajnáltuk.

Van idő sportra is, Andor röpizni jár, Adrika jazz-aerobicra. Az úszás is kellene, de még nem mentünk.  És mindenkinek maradt a hegedű is.

Visszatérve Áronkára. Annyiszor írtam már, mondtam már, hogy milyen ügyes, milyen nagy már, hogy összenőtt a testvéreivel! Így aztán most unalmas lesz megint leírni, de most is egy óriási ugráson van túl. A nyáron nagyon sokat változott, egyrészt sokat nőtt, magasságban, lábméretben :D, de inkább a többi változás feltűnő. Már-már egész eleven az oviban, de még szerencsére nevelhető, nagyon okos mondásai vannak, szórakoztató és rendkívül értelmes. Míg ezt a pár soros fogalmazványt összehoztam,  Adrikával betűket tanultak. Adrika pedig nagyon jó pedagógus mellette, nagyon egyforma  a gondolkodásuk. Oviban is szeret már rajzolni, mindenféle foglalkozás leköti, itthon is megosztja velünk a frissen tanult dolgokat. Lett a csoportjukban 4 új gyerek és 4 aki elment tőlük, de az újaknak is tudja már a teljes nevét. jelét (eddig legfeljebb keresztnévben gondolkodhattunk...).

Nem kisbaba már.

Nálunk is hétfőn kezdődött, mindenki rögtön hozta is a formáját.

Sikerült überkorán megérkeznünk az oviba, suliba, és csak negyedórát késtünk a hivatalos munkakezdésről. De ez tényleg nem gond, rugalmas munkakörben dolgozunk, lehet túlórázni.

Tehát megérkeztünk az oviba. vagyis még nem, kezdjük ott, hogy nagyon korán keltünk, Adrika annyira izgatott volt, hogy talán fél hatra "húzta fel" a telefonját és akkora hangerővel szólalt meg, hogy na arra mindenki kiugrott az ágyból. Egyébként hatkor szoktunk kelni, vagyis akkorra van beállítva az óra, persze tanév vége felé negyed hét-fél hét körül alig lehet kirobbantani az ágyból a társaságot.

Tehát ovi. Egész család megjelent, ugyanis olyan korán megérkeztünk, hogy felesleges lett volna a suliban kezdeni...Alig egy perc alatt átöltözött kicsi legény, kipakoltam a fésűt, poharat, majd óvó néni bemutatta az új óvó nénit. Első ránézésre szimpatikus, nap végén Áronka megjegyezte, hogy egyáltalán nem szigorú :-) Ezen kívül ma reggel láttam pár másodpercre, tehát véleményt még nem tudok alkotni, remélem aranyos lesz, szereti majd Áront és jó pedagógus. Nagy elvárásaim nincsenek, két év, fél lábon is kibírjuk...

Aztán jött a suli. Szerencsére első nap a szülők felmehetnek a terembe, segíteni lerakni a cuccokat. Nem ismétlem magam, szerintem tavaly és tavalyelőtt is leírtam, mint a málhás szamarak úgy nézünk ki és ez nem túlzás. Állítólag felsőben jobb a helyzet, mikor első nap csak egy tolltartót és egy jegyzetfüzetet érdemes vinni, de most lista van és két első osztályfőnöki óra, amikor beszednek minden tantárgyhoz mindent. Vagyis ami aznap van, de ki tudja milyen tantárgyak lesznek első tanítási nap? Így aztán iskolatáska, tornazsák, A/3-as rajzgyűjtő, cipősdoboz, mely tartalmazza a rajz és technikafelszerelést, és egy nagy szatyor a beadandó tisztasági dolgokhoz szorozva két gyerekkel, plusz az ovisnak is egy szatyor amiben a ruhászsák van és abban minden fontos, kinti cipő, benti cipő, váltás ruhák stb, és szintén egy zsák tisztasági felszerelés...

Ezek után délután mentünk a gyerekekért és Andor azzal fogadott, hogy másnapra vinnie kell magyarra füzeteket, mert az nem volt nála. Hiába kereste, nem találta. Paraanyuka, aki mindent megvett (na jó, 90%-át a dolgoknak) már nyár közepén értetlenül áll a dolgok felett, csak kb háromszor néztük át a listát, bevallom, nem többször, de a hat magyarfüzet közte volt. Fenyegetés is elhangzott, ha holnapra nem hozod a füzetet, egyest adok. Szegény gyereknek persze ott volt a füzete,  a magyar feliratú gumis mappában, ahogy az már harmadik éve mindig van, igaz együtt pakoltuk el, honnan is tudta volna, mikor annak már vagy 3  - 4 hete?

A keddi nap kicsit gördülékenyebb volt, csak az angolfüzete nem volt meg és nem az ő hibája, de környezetből mindenkivel kockásfüzetet vetettek vonalas helyett, de abból legalább hármat.

Adrikánál minden ment mint  a karikacsapás.

És ma megtörtént az első hegedűóra is. Mivel nagyon szépen gyakoroltak  a nyáron,  a feladott két dalt szépen lejátszották, rögtön az első órán bezsebeltek egy-egy matricát :-) Áron is kapott, amiért sokat nőtt a nyáron :-)

Az ő hegedűtanárnénijével is sikerült beszélni, a 1/16-os hegedű lecserélődött 1/8-ra. Tényleg nőtt a nyáron.

Ezenkívül Andor röplabdára fog járni, Adrika még gondolkozik rajta, vagyis holnapra derül ki, mert ha a barátnője fog járni akkor ő is. Barátnője meg ma kérdi meg az apukáját, hogy járhat-e.

És várjuk még az úszás újraindulását. Tavaly nem voltunk elég kitartóak, vagyis inkább a munkahelyi elfoglaltságok miatt nem tudtuk november után vinni őket. Az idén remélem végigcsináljuk.

Szeptember elseje.

Első őszi nap.

Hiába a kánikula, ősz van.

Pár napja anyósommal kapkodtuk a mogyorót, szőlőt szedtünk és a dögmeleg ellenére kimondtam: olyan őszi hangulatom van.

Mondta is anyósom, hogy persze, az is van.

Ma megint előjött ez a hangulat. Bár a melegben a gyerekek még fürödtek utoljára az idei nyáron a kerti medencében, de apa utána el is kezdte a vizet leengedni, kell még pár nap, mire dobozba kerül és a padláson várja a jövő nyári használatát.

Hulló almákat csumáztam, amiből almalé lesz. Apa darálja, préseli, olyan darálón, amivel kiskoromban a szőlőt darálta  a papám. Október elején.

Végignéztem  a kerten, olyan őszies  a hangulata. A pár hete még bőventermő cukkinik, patisszonok levelei helyett a barna föld látszik.

Lassan beérik a sütőtök, vagy talán be is érett már? Ez az első év, hogy próbálkozunk vele, a színe bíztató, de várjuk, hogy megcsípje az első dér.

Végignéztem a gyümölcsfákat. Idei rekordtermés cseresznyéből, meggyből, kopaszbarackból, sárgabélű őszibarackból is kis híján. Mind gyümölcse nélkül van már. Fagyasztóban, befőttesüvegben várja sorsát.

A szilvafa még roskadozik a termésétől.

A levegőben már érzem, hogy pár hét és "téliesítjük a kertet". A hangulatot, amit minden évben olyankor érzek, amikor kihúzzuk a paradicsompalántákat, a paprikapalántát, a karókat...félévnyi pihenés jön. Minden évben olyankor átgondolom, hogy hát igen, itt az ősz.

Péntek este kovászos uborkát tettem el. Életemben azt hiszem először készítettem, keresztanyámmal egyeztettem a receptet. Két napja napközben süt a verőfényes nap. Azt a tanácsot kaptam, ha végig meleg van és süti a nap, akkor 3 nap elég az elkészüléshez. Holnap este letelik, azt hiszem.

Nyári ízzel kezdjük a tanévet.