Nálunk gyakran kezdődik már reggel is veszekedéssel a nap...Andor kontra Adrika illetve gyerekek kontra szülők. Ma reggel megint az iskolatáska tartalmának tizedelése okozott némi nézeteltérést nomeg az egyik gyerek beárulta a másik gyereket nálunk, hogy az megint mit rejteget és visz magával amit nem kéne, ellenben a papucsot nem teszi a helyére hanem hagyja a szék lába alatt...
Házajtón kívül is zajlott a harc, az udvaron lejátszódó jeleneteket mindenki hallja. Ma a kocsibaülés helyett iskoláslány a világgámenést akarta választani, persze nem a város irányába indult el, hanem az ellenkező irányba. Apját faggattam hazaérkezés után, hogy hogy "szedte össze" - reggeli rohanás duplán...Állítólag a nagylány szájából a következő mondat hangzott el, 50 méter távolságból is hallva: én nem megyek olyan helyre ahol kiabálnak az emberrel!
Vannak emberek, akik nem szeretnek köszönni, vagy egyszerűen csak neveletlenek. Vagy nem tudom miért, de nem köszönnek. Van jónéhány az Andor csoporttársainak szülei közül is. Ha előreköszönünk, akkor esetleg valamit visszamormog, de hogy mondjuk előre köszönne vagy óvodán kívül - meg sem ismer.
Tudom, nem engem minősít, de zavar. Addig-meddig hangoztattam ezt, már-már itthon is, hogy Andor felfigyelt rá és meg kellett magyaráznom, hogy E. anyukája sohasem köszön vissza.
Egyszer aztán Andornak csak úgy eszébe jutott, és mondta itthon, hogy megmondta E-nek, hogy az anyukája sosem köszön az én anyukámnak. (nemcsak velem kivételez ez az anyuka, hanem ilyen fajta). Hopp, kicsit meglepődtem, vajon a kislány ezt otthon elmondta-e és egyáltalán hogyan esik ez le náluk, hogy mi ilyenről is beszélünk.
Egyik reggeli érkezésnél az öltözőben voltunk, mikor megérkezett E. is az anyukájával. S mi történt? Anyuka előreköszönt nekem. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, nahát tanulékony. Erre megszólal Andor:
- Látod anya, megtanult köszönni!
(nem tudom ki égett nagyobbat, én vagy E. anyukája).
Nem tudom, ki hogy van vele, de én szinte minden babaruhát elpakolok-elpakoltam. Méretenként. Zsákokba. Kezdődik egy vegyes 56-62-es zsákkal, majd 68-tól nagyjából 104-ig méretenként egy-egy zsák ruha. Van egynéhány szatyor a kis zokniknak, harisnyáknak, van egy a sapkáknak, sálaknak, kesztyűknek.
Így aztán néhány havonta sor kerül az átpakolásra, rendszerezésre. Előkerülnek azok a zsákok, amikre hamarosan szükség lesz (Áron esetében ez most a 92-est jelenti) és elpakolódnak a már kinőtt ruhák, de még így is "forgalomban" van néhány: 74-es, 80-as, 86-os. Ez utóbbi a jelenlegi méret, de még a 80-asokból is sok a megfelelő, sőt még egy nagyméretű 74-es kabátka is most lett elrakva a zsákba, mert vége lett e télnek. És ez azt jelenti, hogy valószínűleg G.gyerekeken már nem lesznek, legfeljebb G.unokákon...
Miért tartom meg őket? Mert nosztalgikus alkat vagyok, sajnálnám többé nem látni, mert ki tudja...mert emlék fűz hozzájuk: ebben hoztuk haza a kórházból, ebben kereszteltük, ez volt az első ruhácska (Adrika szoknyás ruhája), az első cipőcskékről nem is beszélve, vagy egyszerűen az emlékek...ez volt rajta az első szülinapján, az első karácsonyán, az első ovis ünnepségen. Tartogatom az unokáknak, viccesen szoktam mondani, nálunk már akkor is nyaralhatnak, ha még csak 56-os méretű ruhácska kell nekik.
Andorka kinőtt ruháinak a sorsa egyértelmű: van egy öccse, bár érvényesül a Murphy, mert ellentétes évszakban születtek, így pl. az eddigi két nyarat Áronunk szinte csak új ruhában húzta ki, de lassan már mindegy, mert nem nő minden évszakban egy ruhaméretnyit. Bár nézgettem, még ez a nyár is nagybevásárlós lesz részünkről Áronunk számára is.
Adrika ruhái...hát ő is nosztalgiázik, vagyis inkább romantikázik, majd az ő kislányának ezeket tegyük el. Nála kétféle csoport van, nagyjából 104 fölötti méret esetén két csoport: leendő lányunokaruha és ami annyira már nem kötődik hozzánk, tucatruha. Ez ügyben egyszer már felkerestem egy babaruhabizományit, hogy s mint veszik be, mi a módja, de valahogy nem volt erőm ettől többre...A padlásunk elbírja.
Közben egyéb dobozok is vannak, egy a cipőknek, aminek lassan tényleg nincs értelme, mert az Andor által kitaposott cipőket Áronra már nem adom rá, nyilván. Még az eddigi szandáknál volt értelme, meg azoknál a cipőknél amikben még nem jártak, csak a hideg ellen védte a lábukat.
És vannak egyéb dobozok...Igazi csemegék. Születési karszalag, első levágott körmöcskék, első (második...) kiesett tejfogacskák, sosem használt cumisüvegek, cumik, első fogkefék, minden pelenkaméretből (legalább) egy-egy elpakolva, első zenélő körforgók - hogy a nagyját említsem.
Van ami nem kerül dobozba, méreténél fogva: babakocsink része, a hordozó, járóka, egy év múlva követi a szobahinta, etetőszék, babakocsi. Ezek csak úgy mennek a padlásra.
Most nagy pakolásban vagyok, egyszerűnek tűnik, hogy csak a zsákok cserélnek helyet, de azért ennél hosszabb munka ez. Főleg hogy szinte minden ruhánál nosztalgiázni kezdek.
Adrikával, Andorkával kb. két hete néztük át a ruhákat, melyiket nőtték ki, érdekes, rajtuk is látszik, hogy van amitől nehezebben szabadulnak, amihez ők is jobban kötődnek.
Áronka pedig örömmel próbálja azokat amikről nem tudom eldönteni, hogy már belenőtt-e vagy még pár hónapot várhatunk vele. És büszkén mondja, hogy Ároné.
Miután Andor beteg lett, légcsőgyulladása volt, ez okozta a sűrű ám láztalan köhögést, itthon volt pár napig. Ezalatt Adrika 2 nap mamáéknál egy nap itthon felállásban volt, így gyakorlatilag kétfiús anyuka voltam napokig.
Elő is kerültek a fiúk kedvencei. Építőjáték, Lego, autók, sapkamániás fiaim ritkán voltak fedetlen fővel itthon, plüssállatok, állatos könyvek, mesék.
Volt egy fiús körünk is a gyermeksebészeten, igazán fiús dolgok miatt, szerencsére minden rendben.
A közös játékokon kívül volt időm csak Andorral is foglalkozni. Úgy érzem eredményesen. Régi hiányosságunk volt, hogy végre megtanítjuk Andort cipőt kötni, jónéhány próbálkozásunk volt, de sikerült. Elhatároztam, hogy a logopédiára is ráhajtunk, valahogy eddig azt is olyan sikertelennek éreztem, pedig már egy éve jár, de volt pár hang amit nem akart vagy nem tudott eddig jól mondani, illetve mondott, csak élőbeszédben nem használt, most úgy érzem rendbejöttünk ott is. Hogy ez most a véletlen műve vagy kezdi kicsit összeszedni magát, vagy a több gyakorlás tett-e jót nem tudom, de örülök, hogy jó irányba fordult a kocka. Eddig az volt a gondom, hogy a foglalkozásokon leírt versekben ha utánam mondta jól használta az épp gyakorolt hangot, de folyamatos beszédben még mindig selypített és még más hangokat is rosszul mondott, most pedig figyel rá, hogy jól mondja és kijavítja magát, ha rosszul mond egy-egy szót.
Tehát a betegséget leszámítva sikeres hét áll mögöttünk.
Áronunk mindeközben mániákus sikítóvá lépett elő. Ha valami nem úgy van, ahogy ő azt elképzelte, visít, sikít. Többször írtam már itt is, hogy nagyon nyugodt gyermek, de szerintem harmadik gyereknél ritka tulajdonság, úgy tűnik önző lesz. Egyre többször hallom a szájából, hogy enyém, felváltva az Ároné szóval, de az enyém lett most divatos. Andor hozzá sem érhet szinte a játékaihoz, könyvéhez.
Szintén divatos szó lett mostanában az igen is. Hihetetlen, hogy nem csak a nem létezik, de igaz.
A "tőle félni" is gyakran hangzik el mostanában. Ez a félek tőle kifejezés Áronos változata.
Van egy aranyos mondat, amit nem tudom hol hallott, ki mondta neki: kész a malac. Azért aranyos, mert épp akkor használja, amikor az egyedül elfogyasztott étel után épp úgy néz ki, mint egy malac. Magamban jót nevetek, hogy tényleg kész a malac :DDD
Amikor unokatesómékkal beszélek telefonon és elhangzik a hogy vagytok kérdés, majd a válasz, hogy jól - már mondjuk is, hogy na ebből maharosan betegség lesz. Így volt ez a napokban is, épp dicsekedtem, hogy ebben a tanévben még sem Adrika sem Andorka nem hiányzott egy napot sem, erre pár napon belül már kezdődött is a köhögés, nátha. Adrika szerencsére még tud menni iskolába, bár Andor sem lázas, de olyan folyamatosan köhög, hogy ő mától itthon van velünk pár napig, előreláthatólag jövő hét szerdáig, amikor az ovis farsang veszi kezdetét. Persze ha még akkor is fog köhögni, akkor az idei farsangi felvonulásáról le kell mondania. De reméljük addigra meggyógyul főleg, hogy láza sincs.
Múlt heti esemény, hogy Adrika megírta élete első meséjét - természetesen 3 testvérről szólt, érdekes, nem cicáról, hanem maciról.
Helyesírást még nem nézünk, csak szépírást:-)
Másnap elvitte megmutatni a magyart tanító osztályfőnökének.
A héten volt náluk szülői értekezlet, nagyon jó kis osztálya van, csupa ügyes gyerek, csak hallgattam mennyi hibátlan dolgozat születik a kezeik közt.
Egy dolog lepett meg, mégpedig hogy 2000 métert kellett futniuk tornaórán, időre, ez valami félh...e minisztériumi dolgozó ötlete lehet. Rá is kérdeztem jól hallottam-e, megismételték tanárok, szülők, de Adrika állítja hogy csak egy kört kellett eddig futniuk a suli körül és csak tavasszal kell majd kettőt (egy kör 400 m). Hát nem tudom mi az igazság, én 8 éven át egyszer sem emlékszem, hogy két körnél többet futottunk volna, már azon is meglepődök, ha idén tavasszal kell két kört azaz 800 métert futniuk.
23 hónapos lett Áronunk, bizony egy hónap múlva ünneplünk.
A legutóbbi nagy összefoglaló óta történt újdonságok az életében: lett egy fotelje, amit nagyon szeret, abban nézegeti a könyveit, ami egyébként egyre népszerűbb hobbi lett nála. Eljött a hátizsákcipelés korszaka, ez Andorunknál volt anno nagy divat.
Persze mindenki odafigyelt ilyen mondatkezdésre, de a folytatás már nem volt ennyire vicces, mert azt mondta hogy félek Andortól.
Magyarázat: Andorka nem szokta bántani Áront, de gyakran játszik olyasmit, mint például dínós, tigrises, amihez elég vademberes hangokat ad ki, ettől fél Áronka.
A kétéves korhoz közeledve egyre jobban feltűnik, hogy nem annyira babák már ezek a gyerekek, kezdenek egyre kisfiúsabb-kislányosabb arcot, testalkatot felvenni. Áronunknál sincs ez másképp, csak nézem, hogy mennyire nagy már és kezdünk kinőni úgy tényleg a babakorból. Az áruházak polcain is 0-24 hónapos korig tart a babakor és reálisnak is tartom ezt, csak hát olyan furcsa még...3 kisgyerek a családban.
Bár nem tipikusan dackorszakos, de akarata egyre jobban érvényesül(ne), és mivel egyre jobban és többet beszél, szinte már csak többszavas mondatokban, így tudjuk is mikor mit akar. S hogy mennyire sokat beszél? Többet is mint kellene.:DDD Mármint ha ragozni kell. Hozzátesz egy-egy új ragot, egy-egy határozott névelőt. Kezdjük rögtön egy iszákos példával. Este, vacsora, apa egy deci bort fogyaszt a vacsi mellé. Áron ezt kommentálja apa borája s ha épp vizet iszik akkor lesz belőle apa vizeje. De nem verdás pólója van, hanem verdás A póló, Ájoné a pólója, cicás A noci (zokni). Általában teljes mondatot elmond egy adott tárgyról, ma apa nadrágzsebére mutatott, mondta, hogy zseb, majd elmondta hogy zsebkendő oda való. És nagy kedvenc amit újabban mond: én nem, én sem. Az én sem változatról már írtam,(tesók után vágja rá) de az én nem újabb. Rákérdek valamire, mondjuk Áron kérsz almát? Én nem vágja rá azonnal, de olyan hangsúllyal, hogy nevetni kell rajta
Nagyon szeret zenét hallgatni és táncolni. Múlt héten jutott eszembe, hogy előkeresem a Maszkabált, ami szinte évekig volt kedvence a két nagytesónak - Áronunk nemigazán szeret tv-t (bévét), dvd-t nézni, de gondoltam, a Maszkabállal hátha képernyő előtt tudom tartani (igen, ez van, néha nem bánnám, ha kicsit ott is ellenne). Viszont nevezett dvd..meg van nálunk hanganyagban is,. így hát cd-n hallgatjuk, lehet rá táncolni. A gyerekeknek van egy külön cd-s rádiójuk, eddig Andorka szobájában volt, de néha Adrikához átkerül ha ott játszanak és ott akarnak zenét hallgatni. Ma gondoltam egy merészet és átvittem Áron szobájába, míg játszottunk szólt a zene. Majd mikor vittem volna Andorkához vissza, át is vittem, bekapcsoltam ott, de Áronunk mutogatott a konnektorra, jelezvén, hogy húzzam onnan ki és vigyem vissza neki majd elégedetten vigyorogva mondta, hogy Ájoné a rádiója.. Közben figyelem, hogy kezdi elkapni a dalszövegeket is, ezt még néhány hete hiányoltam, hogy se mondókázás, se éneklés, úgy tűnik hogy nem kell sokat várni már erre sem, ha már szavakat elkap a dalokból.
Új kedvencünk a könyv.Áronosan: pöm. Esténként mesét kell olvasni, eljutottunk idáig is, bár a mese még sokszor félbe van szakítva mert minden képet ki kell beszélni. De már tudja, hogy ő is hozhat könyvet este, mert mind a hárman a saját kis könyveikből hoznak és olvasok belőlük mesét. Áronka kedvencei jelenleg B.Erika Százlábú versgyűjteménye, a Gergőkönyv - nagyon tetszenek neki a képek belőle, főleg a labdák:-) és még mindig a Hol vagy Kiskacsa?
És kezdi a számolást is, 1, 2, 3, 4, 6. Összevissza számolgatja a játékain a tárgyakat, majd a végén mindegyik után közölte, hogy 4 a bobba (gomba) 4 az alma és így tovább..Mindenből 4 lett a leltározás eredménye.
Ezzel párhuzamosan próbálkozunk a színekkel is. El sem hiszem, leghamarabb tanulta meg a lilát és a rózsaszínt, nem ám a pirosat, kéket, zöldet, sárgát. Ezeket még keveri.
Családi élet helyszíne leginkább a konyha, főleg a vacsora. Már szinte sohasem segítünk neki az evésnél, bár vannak alkalmak, mikor csak úgy eszik ha etetjük. Az etetőszék persze nem csak evésre való, jól ki lehet onnan pottyanni, próbálkoztam a bekötéssel, hosszú hónapok kihagyása után, de megsértődött inkább nem evett. De kitartóan megsértődve sírt.Olyan elképesztő mutatványok zajlanak a székben, mint a fenék a háttámla tetején, lábak nekitámasztva a szék tálcájának. Üljél le, mondjuk neki, néha ő magát is bíztatja: üljél le! Igen, szokott magával felszólító módban beszélgetni. Persze állandóan azt hangoztatjuk, hogy üljél le, sőt apa már azt is beígérte, hogy ha nem ül le, elveri a fenekét;) Áronunk ül szépen, majd egyszer csak feláll a székben, elkezdi paskolni a fenekét és mondja, hogy apa elveri fenekét.
Tesók közül naná hogy Andorral incselkedik. Adrika szent cicájával semmi gondja, Tittinek hívja és tudja, hogy az Adrika tulajdona. Andor alvósmacikáját már többször elvette csak úgy, nem tudom a reakcióra volt-e kíváncsi. Andor viszont jószívű, egyébként én magam adtam vissza jogos tulajdonosának az elkobzott alvókát és semmi hiszti nem kísérte.Áronunknak két alvókája van, a kutyus és egy Micimackó, amit keresztszüleitől kapott.
Andorkával incselkedés...kergetőztek, majd megijedt Andorkától, sírva jött hozzánk, hogy bánt. A fenekes paskoláson kívül, ami még meg sem történt ő aztán nemigazán hallhatta a szót, hogy bánt, így meg is lepődtem, hogy honnan hallotta, ugyanakkor azon is, hogy milyen huncut,. mert tudja hogy ezzel a szóval biztos őt védjük meg. De persze nem kellett, mert Andornak esze ágában sincs bántani Áront, imádja az öccsét.
Elkezdte az egyedül öltözködést. Nadrágot már sikerül, de próbálkozik cipzárral (ez sikerül), gombolással, kis segítséggel pólóval, pulóverrel boldogul és szeretné a zoknit is egyedül. Hálisten nincsenek hisztik ha nem megy...Lehúzni könnyebb, mint felvenni.
És még egy kis gyöngyszem, ami a sírásról jut eszembe. Játszik az egyik macijával, ölbeveszi, szeretgeti és mondogatja: sír a maci, szegény maci és közben sírásra görbülő szájat és szemet kell hozzá elképzelni. Nagy színész!
Február elejét ígérték az iskolában, hogy kiderül kit és melyik osztályba vettek fel.
Elérkezett ma február eleje, délelőtt már próbálkoztam a telefonálással, de még nem volt végleges a lista, délután 2 óra utáni időpontot ígértek.
És 2 órakor tényleg kész volt a lista, és immár két matematika tagozatos gyermekünk van, mivel Andort is abba az osztályba vették fel.
Még nem tudja, de biztos örülni fog neki.
Egy leendő osztálytársát már ismerjük, szintén vegyész szülők, mint ahogyan Adrika egyik osztálytársa sőt legjobb barátnője szülei is. Mindenki ugyanott dolgozik és érdekesség hogy ezeket a gyerekeket - mármint Adrika osztálytársát és Andorka leendő osztálytársát is olyan kicsi koruk óta ismerjük, hogy még meg sem születtek. (mindkét lányka Anna). A mostani leendő osztálytárs anyuka az egyik legjobb barátnőm, a kis osztálytársakat 2 naposan már látogattuk a kórházban, sőt Ági barátnőm jelentette ki a fiamról, mikor először látta, hogy itt nincs miről beszélni, mert tiszta apja! És e véleményét azóta is tartja. Mikor jelentkeztek ebbe az iskolába már el is hangzott a kérdés, miszerint lehetséges hogy osztálytársak lesznek? És most már tudjuk, hogy igen, azok lesznek.
Ez a hét is jól kezdődött.
Azért jutott eszembe ez az érdekesség, mert itt a blogvilágban ugyanígy megeshetnek ezek a véletlenek, akiket ma még csak várnak a szülei vagy közel együtt születtek akár egy oviba vagy iskolába is járhatnak még később, sőt ki tudja hol és mikor fognak még együtt járni:). Kicsit ilyen szemmel is érdemes olvasni mások blogját.
Andor elmúlt hete (másfél hete) is az iskolához kötődik.
Múlt pénteken volt a leendő iskolájának a nyílt napja, igazából afféle szülői tájékoztató, mert nem az a nyílt nap, ahol láthatjuk a tanítónéniket munka közben, hanem egy délutáni-esti elfoglaltság. Andor tehát jött velem, tantermet először látott.
Persze arról az iskoláról van szó, ahová Adrika is jár, tehát az általános bemutatás nem volt ismeretlen, inkább a tanítónénik személyére voltam kíváncsi. Lehet hallani hogy kik a jobbak, kik a kevésbé kedveltek, kíváncsi voltam sok ember ez esetben igen egyező véleménye vajon az enyémmel is egyezik-e?
Első tervem volt, hogy megvárom, míg lezajlik ez a szülői tájékoztató és csak azután írom be a kiválasztott sorrendet, de végül mégiscsak előbb adtam be a jelentkezési lapot. Nagyon nehéz döntés volt az idén is, és még szerencse, hogy Adrika már iskolás és oda jár, mert a jelentkezők száma megint többszörös és igazán csak azok lehetnek nyugodtak, akiknek a testvérük már ott tanul. Még így is izgulhatunk majd két hétig. mire kiderül, hogy melyik osztályba is vették fel - a háromból egyet meg sem jelöltünk, illetve kifejezetten odaírtam az indokláshoz, hogy a gyermek érdeklődésének és képességének semmiképpen sem a művészetis képzés ajánlanánk.
Andorkának egyébként tetszett az iskola. Bementünk abba a két osztályba, amit megjelöltünk, beszéltünk a tanító nénikkel. Mire egyik teremben kivártuk a sort, a másikba átérve már csak a két tanítónő volt, így tényleg csak Andort tudták faggatni, pl melyik oviba jár, hogy hívják, melyik nevét használja, van-e testvére, hogy hívják őket, Andor hány éves, meg tudja-e mutatni a kezével is, hogy hat...Mindenre nagyon szépen válaszolt, majd magától el kezdte mondani, hogy neki már van iskolatáskája, de még rajta van a címke, hogy bármikor vissza lehessen vinni a boltba:DDD (ez a mi "fenyegetésünk" arra az esetre, ha nem úgy viselkedik, mint egy leendő iskolástól elvárnánk...starwarsos táskája van egyébként, ugyanolyan tolltartóval és tornazsákkal). Mivel a teremben volt játék is, így szépen eljátszott egyedül egy kis sajátmagát támadós harci játékot ;), mire tanítónők meg is jegyezték, hogy annak is van előnye, ha a gyerek önállóan elvan...DDD
A másik "nagy esemény" ugyanaz a matekverseny, amin Adirka is volt tavaly, egy másik általános iskola szervezi, háromfordulós. Míg tavaly az első két feladatlap otthon lett megoldva, a harmadik az oviban, az idén az első kettő hazakerült a harmadik pedig most szombaton az iskolában lett megoldva, önállóan. Szóval készülgettünk a héten, miután az is kiderült, hogy az első két fordulóról maximális pontot hozott el (hoztam el???) - nyilván mivel olvasni még nem tud, és anya felolvasta neki a feladatokat, nehéz megállni, hogy ne segítsek miről is van szó. De azt is tudtam, hogy ő egyedül ott nem fog maximális pontszámot szerezni...Nem is szerzett, 160 indulóból 54. lett...Mivel a helyi városi televízióban készült egy kis bejátszás a versenyről, és épp abban a teremben lett a felvétel, ahol Andorék voltak, így láttam pár jelenetet, ami őt is mutatja (internetről visszanézve) ahogy oldja a feldatot és látszik, hogy gondolkozik - pedig nagyon azt hittem tegnap délelőtt, hogy mi ott csak megjelentünk...Tehát ült már iskolapadban is, feladatot megoldva.
Tegnap hozta haza az első félévi bizonyítványt. magatartás, szorgalom példás, az összes tantárgy - írás, olvasás, matematika, környezetismeret, ének, rajz, technika, testnevelés jól megfelelt. Ilyen "biziket" kívánok még vagy 16-17 évig!
Az, hogy maximalista már nagyon jól érződik. Kétségbe van esve, ha egy hibát vét. Eddig írásból-olvasásból csak 100%-os dolgozatai vannak, matematikából két darab egy hibapontos. Szerencsére a szöveges feladatokat szereti, (tegnap mondta hogy a többi gyerek azt nem), ami egyértelműen a jó logikai készség jele. Hogy milyen feladatok vannak elsőben? Meglepődtem. Marci kapott 7 matricát, Bence néggyel kevesebbet. Hány matricája van Bencének? Ketten együtt hány matricát kaptak? Ezt leírni egyenlettel, jól kiszámolni. A mi időnkben is előfordultak már gépi feladatok (amit sok év tanulás után már csak bevezetés a függvénytanba hívnánk): bedobunk a gépbe egy számot, az csinál vele valamit, kidob a gép egy számot. Na ezt most a következőképpen tanulják. A bedob a gépnek is van egy neve, pl. "A" a kidob a gépnek is pl. "B". És akkor a szabályt ( a függvényt)fel kell ismerni, pl. A=B+2. Illetve az ok, hogy a szabályt fel kell ismerni, de ezt így egyenlettel sem árt tudni leírni. Na én aki második helyen anno a felvételim évében a matematika-kémia szakot jelöltem meg, azt hiszem pár év múlva nézhetem a matematika könyveket újra. Reméltem, hogy ha a gyermekeim tanulása esetleg nehézségbe ütközik (nem a taníttatása), akkor is tudunk nekik segíteni, hisz én matematikából, kémiából, Apa fizikából-biológiából felvételizett valaha, ami elég jól átfogja a reál tárgyak nagy részét. Most azért remélem, nem kell segíteni a lecke megoldásában. Belegondolni sem merek, hogy az elkövetkező 16 évben még háromszor leérettségizek.
A bizonyítványt egyébként tantárgyanként részletes szöveges értékelés kísérte, majdnem mindenhol a legjobb volt aláhúzva. A nem tökéletes válaszokkal is abszolut egyetértek, látom, például, hogy lassú (bár én mondtam, hogy inkább lassan jót, mint gyorsan rosszat).
Ami igazán meglep, az az olvasása gyorsasága. Minden este elolvas 3-4 mesét, rövideket, - csak úgy. Mert szeret olvasni. Mert örül neki, hogy el tudja olvasni. Apát leptük meg múlt héten, mondtam hogy üljön már le és hallgassa végig ahogy olvas. Ráadásul egy olyan mesét olvasott, amit még nem ismert (Áronka karácsonyra kapott könyvei egyikét). 4-5 szótagos szavakat is első nekifutásra egyben olvas, nem szótagolva. Folyékonyan. Örült neki Apa is:-).
Alighogy elkezdődött ez az év, Áronunk fogsora teljes lett. A két nagytesója hol kieső - hol kibújó fogai mellett akár azt is gondolhatnánk, hogy neki van a legtöbb foga. Ám nagyon meglepődtünk a napokban. Hogy min?
Az egész úgy kezdődött, hogy Andorunk szokás szerint szuperhős szerepben érezte magát, épp Batmankedett (juj de ronda így leírva), és épp azt mondogatta, hogy neki batman foga van. Merthogy a második helyen lévő metszőfoga milyen éles. Mondja is az apja, hogy Adrikáé nem ilyen. Itt kicsit össze is zavarodott, hogy ez tejfog, vagy csontfog, mondtam, hogy ez még tejfog. Aztán szájbanézés, - ő már engedi - és döbbenet: ez bizony szemfog. Andornak jobbra lenn 4 foga van, ami kiesett elől az már kinőtt, tehát a második metszőfog hiányzik. Kicsit elkerekedett szemmel néztem, valahogy nem emlékszem hogy eggyel kevesebbszer lett volna emiatt álmatlan éjszakánk, illetve a babanaplókban (mert van belőle kettő, ezen a virtuálison kívül) is szépen napra pontosan be van vezetve, hogy mikor bújt ki. Na ezt hogy csináltam????
Na akkor nézzük egyeske fogait: neki mi hiányzik? Csak a bal felső kettese nő, de lenn is fenn is van 6-6 foga, oldalanként, azaz 24 fogacska büszke tulajdonosa. Megdöbbentő, hogy mikor nőhettek ki, mennyire nem éreztük, vettük észre, az első fogacskák kibújásához képest ez teljesen észrevétlenül lezajlott. De vajon mikor????
Olyanról már hallottam, hogy tejfog nem cserélődött, de ilyenről, hogy egy fog hiányzik (és nem a bölcsességfog) még nem.
Hétfőn mikor épp 22 hónapos volt, nem írtam összefoglalót, mert alig néhány nappal azelőtt már írtam részletesen. Akinek ekkora gyereke van tudja, hogy minden nap fejlődik valamit, tanul valami újat, valamivel megörvendeztet, de semmiképp sem lehet azt mondani este hogy ez a nap is eseménytelenül telt.
Mi történt a héten?
Újabb lépcső a szobatisztaság felé: egy bilibepisilés majd nagydolgozás. Röpke negyedóra alatt. Hogy a bilinülés se teljen eseménytelenül közben tépőzáras (kínai) házicipő lábrahúzásának gyakorlása. Eredményesen.
Játékbaba meztelen lábára zoknit húzni, saját készletből, mert annak a lába így fázik.
Plüssjátékok pihenéséről gondoskodni: aluddál maci, betatarlat,(betakarlak) aluddál tutus (kutya) betatarlat, aluddál Mazsola,betatarlat...miközben épp a kisgazdijuknak kellene inkább aludni...
Ha megéhezik, "Áron kérsz almát" mondattal kéri.
Tesók közül valaki kiborította a teát. Mindegy volt, hogy ki, de mikor kérdeztem persze mindkettő tagadja, felváltva hangzik el, hogy "én sem, én sem". Majd egy harmadik hang ugyanezt mondja..."én sem", igaz, ő nem is volt gyanús. De a fordítottja is elhangzott, tesók kértek valamit, majd hallottuk, hogy "én is". Nagyon szereti utánozni a testvéreit. A tesóknak adtam puszit az arcukra, Áronka mutogatja az arcát, és közben mondja: "anya, puszi".
Szeret táncolni, apával barkácsolni, és rendet rakni maga után.
Apához lemegy a pincébe barkácsolni, kéri az almát, amit természetesen előbb meg kell mosni.
Ja, és szeret taptát (sapkát) tenni a fejére. De ez már az előző képeken is látszik.
Semmi különös nem történik velünk, csak az ami tavaly ilyenkor is...Tegnap leszedtük a fát, az ünnepi díszeket "nem szeretem" művelet, az idei fa pedig olyan szép volt, legalábbis nekem nagyon tetszett. Kezd a ház megint olyan hétköznapivá válni, napi rutin, reggeli korán kelés, iskola, ovi, munkahely. Andorkának lassan kitöltöm az iskolai jelentkezési lapját, de előtte még jövő hét pénteken megtekintjük a leendő tanító néniket: szülői tájékoztató az iskolában, nem nyílt nap, mert nem tanítási órát láthatunk. Két tagozat közt nem tudunk dönteni, bár hogy mit írok be első helyre nem sokat jelent, mert elsősorban sőt egyedül az igazgatónő dönt. Mi pedig elfogadjuk a döntését.
Aznap vége lesz az első félévnek is, bizony ilyen gyorsan telik az idő. Nem tudom mennyire lesz részletes értékelésük Adrikáéknak, de az eddigi "bizonyítványa" annyira szép, hogy csak jóra számítunk. Magatartás? Hm, végülis csak el lett ültetve a túl sok órai beszélgetés miatt...Anyja lánya, no.
Áronka...hihetetlken mennyire lehet imádni ezt a kis huncut manót! A Karácsonyi laringitisére végül két ünnep közt mégiscsak elkezdtük adni az antibiotikumot, azóta minden rendben van, igaz a nyűgösségére rátett egy lapáttal, hogy jönnek a hátsó fogai is, épp a nagy ünneplések közben egy kiadós sírás alatt sikerült megtekintenem, hogy az egyik felső ötöse teljesen kinn van, úgy kellett visszaszámolni, hogy mikor is voltak nagyobb hasmenései illetve néhány éjszakai ébredéses napunk...Most úgy tűnik, mindegyik foga kinőtt vagy legalábbis áttörte az ínyt. Ez is kipipálva. Ha már fog, nagyjaink fogai meg felváltva "hullanak" vagy mozognak, Adrikának eddig 5 foga cserélődött Andorkának kettő.
Node Áronunkról is pár szót. Ha már említettük a fogát kezdjük ezzel, természetesen önállóan mos fogat, ez nagyjából a fogkefe fejének ritmikus rángatásából áll, annyit lát gondolom, hogy az mozog, amikor valaki használja, hát mozog nála is:-).
Elkezdődött a mondatokban beszélés, 2-3-4 szavas mondatokban nyomja, persze nem kitűnő ragozással, vannak még érdekes ragozásai, pl. ha iszok vizet az anya vizeje, vagy Andorkáé macija, szóval nyelvtanilag ilyesmire lehet számítani. Érdekes, hogy a tesókat Andorkának, Adrikának nevezi, magát Áronnak, néha csak Áronkának, de ha az ő dolgairól van szó, akkor az Atáé. Evése egyre önállóbb, még mindig gyümölcsfun, gyümölcssalátából (laláta) naponta 3-4 kompótostányérnyit megeszik.
Volt mostanában egy kedvenc szava: fáj. Na ezt mindenre használta, amit nem akart, nem szeretett volna, szóval olyan tiltakozásféle kifejezés volt. Pl. egyik reggel fekszik mellettem, majd jött Andorka is a másik oldalamra. Ez Áronunknak nem tetszett, rögtön meg is jelygezte kis sírás után, hogy fáj. De fáj az is, ha menni kell mondjuk ebédelni és ő még játszani akar, vagy nem azt a pólót szeretné felvenni, amit kikészítek (igen, akarata is kezd lenni, vagyis van kedvenc pólója, pulcsija), vagy még nem akar menni fürdeni az egyszóval: fáj. Jókat nevettünk rajta.
Nagyon örült a Karácsonyra kapott autóknak, duplóknak. Tesóktól átkerült hozzá néhány korosztályának való játék, kis kirakók, puzzle-k, hát nem sok időbe telik a kirakásuk. A formabedobókon "nagyon túl vagyunk", kézügyességén még mindig el vagyok ájulva, nekem ez különösen csodálnivaló dolog, mert az enyém hát...nem írok róla inkább mlyen.
Amit "hiányolok": Nem mondókázik. Most megint írhatnám, hogy ennyi idősen már a tesók mennyi verset, mondókát, dalocskát mondtak. Aztán lehet majd beindul hamarosan, de egyelőre nem mond egyetlen verset sem. Érdekli viszont a zene, a tánci, és nagyon sok minden. 2 hónap és majdnem kétéves.
Nem nagyon szoktam recepteket közölni ebben a blogban, de most kivételt teszek, mert egyik kedves olvasóm kérdezte egyik előző posztomhoz: milyen az a borkrémleves?
A recept nem saját, azt már nem tudom megmondani, hogy tavalyi vagy azelőtti konyhai receptes falinaptár közölte-e, kivételesen azon ételek egyike, amit el is készítettem és finom is lett, sőt többször elkészítve sem untunk rá és még el sem rontottam:-)
A hosszú bevezetés után tehát következzék a Tokaji borkrémleves elkészítése:
Hozzávalók:
6 dl Tokaji édes Szamorodni, 4 dl víz, 2 ek cukor, 1 citrom, 1 db egész fahéj rúd, 2 db tojás, 1 ek porcukor, 1 cs vaníliás pudingpor, 2 dl tejszín, 2ek szárazon pirított szeletelt mandula.
Elkészítés: A bort a vízzel együtt fazékba öntjük, majd hozzáadjuk a cukrot, a citrom reszelt héját, az egész fahéjat, és felforraljuk. Közben a tojásokat kettéválasztjuk, majd a fehérjéket habbá verjük, hozzáadjuk a porcukrot, és evőkanállal a forró borba szaggatjuk. A habok egyik oldalát fél percig főzzük közepes tűzön, majd megfordítjuk és a másik oldalukat is fél percig főzzük. Ezután a borból kiszedjük a hablabdákat, majd a tojás sárgákat, a vaníliás pudinggal, kevés vízzel simára keverjük és kevés forró levessel elkeverve a borleveshez öntjük. Közben folyamatosan keverjük, és ha felforrt a tejszínhez is adunk kevés forró levest, elkeverjük és szintén visszaöntjük a leveshez. Most már nem főzzük tovább, lehúzzuk a tűzről, majd tányérokba merjük, ráfektetjük a fehér tojáshablabdákat és megszórjuk kevés pirított szeletelt mandulával.
És akkor a változtatások, mert nincs recept amihez egy háziasszony ne nyúlna hozzá...
1. Nem feltétlenül Szamorodniból készítem, készült már Aszúból és Sárgamuskotályból is. Sőt a legutóbbi Furmintból.
2. Nálam sosincs otthon egész fahét, így őröltet szórok bele.
3. Tojáshab készítés: mióta valahol olvastam igazi gasztrobloggernél, hogy mikróban készíti a hablabdákat azóta én is úgy készítem. Egy tényér szélére szaggatom, majd a tányért be a mikróba és olyan 45-60 mp alatt el is készül. Nekem a borban, tejben főzés sosem ment, a madártejnél is mindig összeesik a hab.
4. A mi mikrónkon van crisp funkció, így a szeletelt mandulát ott pirítom.
Hetente beszámoltam milyen jól is állok-állunk az ünnepi előkészületekkel, e hétre már csak a főzés volt hátra.
Na azon meg egyszerűsítettem. Mivel egy gyomrunk van. Még így is tele a hűtő, napokra elegendő élelemmel. Pedig esküszöm, visszafogtam magam.
Egyébként sem szokott sosem összejönni, hogy szentesti vacsora van, a folyamatos főzés eredménye, hogy 24-i ebédünk már ünnepi menü. Mindig kíváncsi voltam, hogy a nagy sütés-főzés közben -előtt, ki mit szokott ebédelni? Mert szenteste előtti ebédről sosem olvasok. Na, mindegy.
Valamit az ember mindig elhibáz, ha siet. A mostanában hetente elkészített desszertembe 10 dkg cukor helyett 10 dkg só került. Abban a pillanatban tudtam, még el sem kevertem, mentettem ami menthető, de az íze pocsék lett.
Viszont a mézes isteni lett, sosem volt még ilyen finom, de ebben a gyerekek is segítettek!
A szenteste még nagyon szépen telt, mindenki nagyon örült egymásnak és az ajándékoknak. Adrika és Andorka különös meglepetéssel készültek. Megszólalt a kis harang, lementünk a nappaliba, és nem az ajándékokhoz rohantak, hanem egymás kezét megfogva imádságokat mondtak, még nem sokat ismernek, de azokat mind elszavalták. Szépen, egyszerre, tévesztés nélkül...Szóval meghatódtunk Apával.
A fánk...szerintem még sosem volt ilyen szép, aranyba lett öltöztetve, kevés egyéb dísz van rajta, néhány alacsonyabb ágon kis színes fadíszek Áronka kedvéért, hátha megröül, hogy felismeri a hóembert, hintalovat, macikát...De ő is inkább az aranydiónak, citromkarikáknak örült és a mézesnek a fán. De leginkább a fa alatt futó kisvonatnak, "moddonyt" nézünk már 3 napja...és tüzet, hálisten ez nem komoly, hanem az izzók világítása emlékezteti a kazánban izzó tűzre.
Ha már meleg...A nehéz nap 25-én jött el, mindjárt hajnalban Áronkasírásra ébredtünk. Kis testét kiemeltem az ágyból és tűzforró volt. (hát igen, ünnep és betegség.) Bár ügyeletre nem rohantunk azonnal, délután mentünk csak, anyukáméknál ünnepeltünk és míg a nagyjainkra anyukámék vigyáztak, mi Apával elvittük az ügyeletre, ahol több mint tízen voltak előttünk, - torokgyulladása van kicsi Mazsolánknak - majd a város (lakossága több mint 200ezer) egyetlen ügyeletes patikájában álltam sorba, persze az utcán állt a sor vége, mire kiváltottam az antibiotikumot. Amit persze még nem használtunk és talán nem is fog kelleni. Ma este már nem volt lázas, csak hőemelkedése volt.
Ezt a fő bajt leszámítva békésen telt ünnep lett volna.
"Adventi hírnök, friss fenyőág Lobog már négy kis gyertyaláng. Azt mondta Jézus, visszajön még, Újjá lesz akkor Föld és Ég.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl. Nincs már messze az Úr!"
Eljött ez a vasárnap is...vele együtt teljesen készen állunk a közelgő ünnepre.
Mi is történt a héten? Tőlem szokatlan módon elég későn de feladtuk az üdvözlőlapokat, (nagyon kedves visszajelzésekből úgy gondolom meg is érkeztek) hétfőn megkaptuk az oviból a várva várt fényképeket Andorról és Áronról (aki nem ovis persze, de bevittük az ünnepi fényképezésre), ezzel együtt az utolsó ajándékok is becsomagolva, karácsonyfára citromkarika díszek elkészülve, diók bearanyozva, mézeskalács mai napon kisütve és először (mert eddig sosem csináltam) szépen kifestve cukormázzal.Sok segítséget kaptam nagylánytól és nagyfiútól!
A hó...nem úgy néz ki, mint ami karácsonyra elmúlik. Áron fő szava lett az elmúlt napokban, bár pár napja úgy tűnt nem szereti, vagyis fél lépkedni a hóban, de természetesen a szánkó áttörést hozott. Tegnapelőtt próbálkoztunk először, Andor, apa és én vittük ki - Adrika iskolában volt:( - és nagyon kényelmesen üldögélt szánkójában, felváltva húzogatta Apa és Andorka. Ma pedig Apa vitte ki a három gyerkőcöt, Áronka mindig a szánkóban ült, a nagyok pedig felváltva ültek-húzták a kistesót.
Adrikát holnap még vinni kell suliba, nem bántuk volna, ha nem kellene, de ez nem ovi, muszáj menni.
Szerencsére ünnepi menühöz minden megvásárolva, még esetleg egy üveg bor hiányzik - pénztártól való távozás után jöttem rá még a hiperben - van ide is egy jó receptem, borkrémlevesnek elkészítve épp egy éve próbáltam ki először azóta többször elkészítettük családi összejöveteleken és mindenkinek nagyon ízlik!
Minden kedves olvasónknak, virtuális barátunknak nagyon kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánunk!
Mifelénk ma lett olyan igazi havas a táj, mindent ellep, lapátolni lehet a havat.
Áronunk életében mondhatni ez az első, ami enyhe túlzás, hisz hó volt már az előző télen is, de akkor még egy éves sem volt, emléke sincs róla milyen is a havas táj.
Ma viszont rengeteg hó esett, délelőtt még csak az ablakból néztük, megbeszéltük, hogy hó, Áron bőszen ismételgette, hogy fó, majd dolgom végeztével délután ki is merészkedtünk az udvarra, majd az utcára is. Kíváncsian vártam a reakciót, ami végül meglepett: félt ugyanis a hótól! Sírdogálva mondta, hogy ölbe, ölbe, bár közben folyamatosan ismételgette, hogy fó, fó, azt hiszem nem is a hótol félt, hanem nem mert benne lépni, ezért vágyott ölbe (vagy csak annyira be lett öltöztetve hogy nehézkes volt a menés a hóban?).
Andor hatéves státuszvizsgálatán beszélgettünk arról a védőnővel, hogy jó lenne kideríteni jövő szeptemberig, hogy balkezes vagy jobbkezes Andorunk. A helyi nevelési tanácsadóval vettük fel a kapcsolatot, ahová múlt hét keddre kaptunk is időpontot. Az akkori vizsgálat eredménye szerint a gyermekünk jobbkezes, jobblábas, jobbszemes és jobbfüles. (én is nevettem...). Hogy ez mit jelent? Jobb kézzel nyúlt tárgyakhoz, jobb kézzel evett, játéktelefon megcsörrent és jobb kézzel vette fel, majd tette a jobb füléhez (jobbfülesség), távcsövet jobb kézzel fogta és emelte a jobb szeméhez (jobbszemes), bal és jobb kezében egy-egy ceruzával köröket kellett rajzolnia, a jobb kézzel rajzolt körök erősebbek, na és szebbek is voltak, jobb kézzel vágott ki papírból kört, jobb kézzel fogta a ceruzát mikor rajzolnia kellett, jobb lábbal rúgta a labdát. Volt egy olyan játék, ami engem gyermekkorunk golyós rágójára emlékeztetett, egy henger alakú tárgyba kellett golyókat összegyűjteni, azt is jobb kézzel végezte. Szóval ez a pont kilőve.
De ha már ott jártunk és nyilvántartásba lettünk véve, menjünk vissza egy hét múlva (tegnap) és egyúttal végeznek intelligencia-tesztet,(átlagos-átlagtól kicsit jobb jött ki) diszlexia vizsgálatot. Ez utóbbi miatt nyugodt voltam, hisz egy éve már ezt elvégeztettük igaz más helyen, de mégis. Az eredmények hasonlóak is lettek, hálistennek nincs nagy baj, persze vannak olyan területek amiben kimagaslót nyújtott (szerialitás, mozgás, ütemérzék), más helyen kis elmaradásai vannak (síkbeli tájékozódás, figyelem - erre szoktuk mondani ,hogy mozgékony, 5 percnél tovább nem bírja).
Végülis azt javasolták, hogy egy tíz alkalomból álló fejlesztésre menjünk el, ez kicsit iskolaelőkészítő jellegű dolog, az viszont nem fog ártani ha fejlesztik hogy a figyelme tovább tartson pár percnél...Januártól tehát van programunk. A kétféle kurzussal kihúzzuk majdnem májusig.
"Adventi hírnök, friss fenyőág Lobog már három gyertyaláng. Múlnak az évek, életünk száll, De utunk végén Jézus vár.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl. Nincs már messze az Úr!"
A karácsony közeledtét, adventet szombat délelőtt egy családi fodrászat után (ahol meg lettünk nyírva...) Andor ovijában töltöttük, hagyományos adventi családi délelőtt volt. Először kis műsort adtak ovisok, óvó nénik, majd megkezdődött a kreatív játszóház, ahol ünnepi díszeket készítettünk együtt - tavalyihoz hasonlóan. Aztán az elkészített dolgokat itthon megfelelő helyre tettük, ablakba, asztalra, mit hová kellett. Van ami majd a fára kerül, illetve van ami már elfogyott - ugyanis mézeskalácsot is lehetett díszíteni.
Tegnap pedig újra családi gyertyagyújtás volt, kilencen ültük körül az adventi koszorút - vendégeink Andort köszöntötték születésnapja alkalmából, kicsit megkésve, de ilyen ez a tél, vírusok és betegségek tarkítják...Nagyon kellemes néhány óra volt, közel egykorú unokatestvérek játszanak ilyenkor együtt, mi felnőttek pedig próbálunk megszólalni mellettük. De nagyon jó volt a közös gyertyagyújtás, valahogy megerősödik az érzés, hogy a család a legfontosabb. Karácsonykor viszont nem találkozunk, így még inkább öröm volt tegnap együtt lenni.
A héten minden ajándék be lett csomagolva, még mindig azzal a kis kivétellel, hogy Andorkáék még nem kapták meg a fényképeket, amiket rendeltünk utóhívásra. De ha az megérkezik, akkor tényleg minden együtt lesz. A születésnapok ünneplései azért meggyorsították a nagy ünnepi takarítást is, lassan már tényleg nem sok készülnivaló lesz. Amint megkezdődik a téli szünet - idén Adrikának legkésőbb, 21-én még megy, meg is van sértődve, mert Apa is hamarabb lesz szabin - sütünk együtt mézeskalácsot, a többi főzés-sütés pedig az én dolgom.
.jpg)
Utolsó kommentek