Szépen eltelt a nyár utolsó hónapja is. A 11. héten járunk (no lám, mi jut eszembe a 11-ről? Ennyi hét a nyári szünet).

Két rokontalálkozó is belefért, sőt három is.

Az első volt az, ami miatt húztam-halasztottam a posztírást, mert persze fényképeket is szerettem volna tenni. Na, készültek is, csak lusta voltam gépre tenni, kicsinyíteni ésatöbbi.

Ja, hogy hol voltunk, kikkel találkoztunk? Nyíregyházán, az állatkertben. Mi legutóbb 5 éve voltunk, unokatestvéremék meg évek óta tervezik, hogy eljönnek, mert annyi jót hallottak már róla. Mert jó is. Én egyáltalán nem vagyok egy állatkert rajongó, de ide szeretek jönni. 5 év alatt sokat újult, elsősorban az Ócenáriummal (ami szerintem van olyan jó, mint a Tropicarium), és a fókashowval. Itt Andorunk egy fókapuszival gazdagodott, mint ahogy az unokatesói is :-)

Ahol ennyi ember van, ott előbb-utóbb van elkeveredés is. Mi a megérkezés utáni első percben szinte elkeveredtünk Áron mellől, így rögtön az ő keresésével kezdődött a program. Amilyen hirtelen eltűnt, olyan hirtelen rá is találtunk, már épp a nevét mondta egy felnőttnek, gondlom hamarosan hangosbemondó lett volna...

Aztán a gyerekek nem keveredtek el, de a kilenc fős csapatunk kétszer oszlott kétfelé.

Teljes napi programot adott az állatkert, zárás előtt pár perccel jöttünk ki a kapun.

Az élmény óriási, és nagyon jó volt rokonokkal együtt lenni, együtt menni.

A másik rokontalálkozó szintén az én unokatesómékkal volt. Évente egyszer találkozunk, kivéve a tavalyi évet, ami kimaradt. Hát,  a távolság...De most összejött, egy szép együtt töltött délután, nagy beszélgetések, gyerekek részéről nagy játszadozások tették teljessé.

Közben kicsit dolgoztunk is. Két és fél hét munka ebben a hónapban is. A híres virágkarnevált kihagytuk, de a virágkocsi díszítésnél ott voltunk szűk órácskát. Tavaly az is jobb volt, mint az idén, lehet jövőre nem is megyünk.

Múlt hét végén szintén G.mamához utaztunk pár napra. Most pedig már itthon számoljuk vissza az időt az újabb tanév kezdetéig.

Minden készen áll, minden házi feladat elkészült - Adrikáék kaptak többet, olvasónaplók írását, és feladatlapokat irodalomból-nyelvtanból-helyesírásból, Andornak egy házija volt, mégpedig a leendő osztályfőnöke kérte: nyári élményekről írni.

Na, az volt rengeteg. Olyan nagyon jó volt összefoglalni, hogy mi is történt ezen a nyárom..

Első két hét tábor. Utána nyaralás, családilag, Dunakanyar és környéke zegzuga, majd Etyeken át Balatonföldvár.

Onnan G.mamához mentünk, ahol a gyerekek maradtak három hetet.

Itthon kerti medence, mozi, olimpia, Nyíregyháza, újabb G.mamához utazás, készülés a tanévre.

A gyerekek programja mellett meg kell említeni, hogy valamelyest én is éreztem, hogy nyár van. Amikor a gyerekek nem nálunk voltak, akkor mi is később keltünk, így is beértünk időben a munkahelyre. A hétvégéket nem  tette tönkre, hogy hétfőre kész legyen minden házi, tiszta tornaruha és egyebek. Nem nyúztuk őket, hogy vegyék már elő a hegedűt és feküdjetek már le mert holnap iskola.

Ráérünk ezzel a jövő héttől foglalkozni. Jaj, de jó volt ez a nyár! Csak elszállt, mint minden, ami jó.

Ezen a héten szerdára esett.

Az augusztus kezdete nagy ünnep, az idén ráadásul kerek számot jelentett: elsőszülöttünk, nagylányunk 10 éves lett!

Hogy mikor telt el ez a tíz év, azt nem tudom. Annyira közeli még az élmény, hogy végre megszületett, van egy kislányunk, családdá váltunk, van egy kis lény, akiről gondoskodnunk kell. Nagyon vártuk.

Aztán csak eltelt valahogy ez a tíz év, annyira nem eseménytelenül, tinilányunk lett. Egy kiscica. Egy igazi kislány, vagy lassan nagylány.

10 év nem kis idő, főleg nem az első 10...Nézek előre: milyen lesz  a következő 10? Könnyebb vagy nehezebb? Eseménytelenebb vagy eseménydúsabb? Legalább annyira meghatározó a folytatás, mint a kezdetek? Remélem jól indítottunk.

És hogy milyen is ő? A héten voltunk vele doktor néninél, megmérettetett: 134 cm, és 28 kg (itt Adrika sírva fakadt, azzal nyugtatta magát, hogy cipőben és ruhában volt annyi. Ezzel szemben mi kétségbeestünk, hogy ruhában és cipőben volt annyi).

Az évfordulós ünneplése egy hete volt, akkor jöttek haza G,. mamával a nagy nyaralásból. Jut eszembe: ilyen hosszú ideig még sosem volt tőlünk távol, majdnem három hétig nem találkoztunk.

Kissé megkésve (legalábbis itt leírva)  boldog második X kezdést kívánunk Adrika!

Igaz, hogy a jövő héten esedékes újabb szabadságig két és fél hetet dolgozunk-dolgoztunk, de ez most a nyaralásos feltöltődés után igazán nem visel meg minket. S bár a családi házban mindig akad munka, felújítás, az, hogy a délutánok javarészt kettesben telnek sokat könnyít. Ugyanis két iskolásunk még mindig nyaral mamánál, a kicsike pedig hétközben szintén nyaral másik mamánál-papánál. Őt hétvégére hozzuk haza, illetve a hét közepén, szerdánként aludni, mert hiányzik neki a kicsi szobája, a játékai és remélhetőleg mi is.

Pedig ő is szeretett volna a nagytesókkal maradni. A hazafelé út első fele telt el sírva, mert ő maradni akart. Hát igen. Ha mondjuk maximum 100 km távolságról lenne szó, nem 360-ról akkor talán benne is lettünk volna, de így elég nehéz lenne kivitelezni ha hirtelen eszébe jut, hogy jönne haza. Na és nem is egy hét távollétről van szó, hanem kétésfélről.

Ami szombaton letelik és alig várom, hogy jöjjenek haza!

Aznap megünnepeljük családi körben Adrikát, aki jövő héten 10 éves lesz. Nagylány. Hazajöttünk, a nyaralásos fényképeket átmásoltam a számítógépre, írtam neki, hogy majd küldök át, mentse le mama gépére is, tegyen fel belőle a FB-ra is. Igen, megengedtem neki. Nem is tudom miért gondoltam, hogy kell ehhez neki segítség, de mondtam, hogy ha valamit nem tud hívjon. Hát nem kellett, megoldott mindent maga. Én még ezen mindig csodálkozom, pedig már rég nem kellene. Hihetetlen milyen értelmes generációk nőnek fel, tényleg ezek a mai gyerekek olyan fogékonyak az új dolgok iránt.

Ja. Áronunk. Ha már a két héttel ezelőtti hazaútról volt szó, megemlítem, hogy ezerszer hangzott el a mikor érünk már haza kérdés. Ez eddig nem szokatlan. Mikor már tényleg közel voltunk, volt egy tábla, 60 km-re voltunk akkor még a városunktól. Mondtam, hogy 60 km, számoljon el hatvanig. Elszámolt, segítséggel, mert a tizesváltásoknál még elgondolkozik, Aztán mutattam hogy mennyi egy km. A km táblát. Hogy mire hazaérünk 60 ilyen jön még. Aztán számoltuk. De úgy, hogy mondtuk a táblán lévő számot. Teljes döbbenet, hogy háromjegyű számot el tud olvasni, persze itt az első számjegy ugyanaz volt, de akkor is, látom, hogy érzi a lényegét. Legalábbis néhány szám után rájött a technikájára:-) Aztán anyukámék mesélték, hogy a buszon a 31-et tizenháromnak olvasta, valamit sejtett, hogy milyen számokat kell használni hozzá.

Néhány kép, kihagyhatatlan, a nyaralásról:

Visegrád:

Esztergom:

Szentendre:

Tata-Tatabánya:

A filmparkban:

Balatonon:

Áronunk a napokban  a kánikulai melegre való tekintettel leginkább egy kisgatyában tartózkodott. Pár napja G.mamánál is így volt ez, a következő párbeszéd elhangzásakor:.

Á (magától kezdi mondani): Nem pisiltem be, csak azért nedves a kisgatyám, mert nagyon izzadok.

G.mama (ilyenkor mindenki tudja miről is van szó, eljátsza a dolgot): És hol nedves a kisgatya, elől vagy hátul?

Á (magától értetődően): Hát elől! Hátul a kaki jön ki!

Itt jegyzem meg, nappalra teljesen szobatiszta, a délutáni alvás alatt az idei ovisévben lett az, éjszakára pedig pár hete. Eljött a pelenka nélküli világ végre nálunk is. Ilyen balesetek előfordulhatnak még a játék hevében.

A második tábori hét maximális sikert hozott iskolásaink körében.

Mindketten egyértelműen mondták, hogy jövőre ismételnének. Bár Adrika már tavaly is volt ugyanebben a lovastáborban, tanult az idén is újat, Andor viszont sakktáborban volt és ő meg pláne tanult új dolgokat, naponta három játszmát játszott és végül a 14 táborozó közt a helyi versenyen hetedikként végzett:-). Teljes a sikerélmény tehát.

Pénteken véget ért a tábor és szombaton már indultunk is nyaralni. Rengeteg helyen jártunk, rengeteg dolgot láttunk. Kezdődött egy rövidke rokonlátogatással, egy pár órás beszélgetéssel Visegrádra menet. Ott elég nehezen találtuk meg a szállást, kétszer fordultunk vissza a Visegrád vége táblától, mert az nem derült ki addig hogy bátran menjünk tovább...De megtaláltuk. Az első nap ért sokkok, miszerint vacsorának vége és még italospincért nem láttunk, illetve hasonló apróságok miatt azt hittem rosszul választottunk, de végül úgy tűnt mégiscsak jó döntés volt ez a szálloda. Két egybenyíló szobát kaptunk, ami elég nagy volt ahhoz, hogy kényelmesen elférjünk öten, s bár a kiszolgálásra néha lehetett panaszunk, az ízekre semmiképp.

Csak felsorolásképp, hogy merre jártunk az  alatt a pár nap alatt Visegrádon és környékén: Esztergom- Bazilika, Tata, ahol egy rövid vonatos körbenézést tettünk a víz-zene-virág fesztivál utolsó napján, Tatabánya - Turulmadár, ősemberbarlang, Visegrád - Fellegvár, bobozás, Palota (nem a játékok, azt épp beelőztük...), Szentendre - Skanzen, városnézés és egy miniblogtali a közelben lakó Cuckáéknál, előtte viszont egy gyors fürdőbaleset a szálloda fürdőjében: Adrika csúszott meg a kövön, a csempe felsértette az ujját amiből még félóra múltán is ömlött a vér. Szerencse a szerencsétlenségben hogy épp arrajárt a hotel ügyeletesorvosa, aki fürdőruhában látta el a sebet. Azóta is kezeljük, pedig már a Balatonban is fürdött vele a lányka. Ugyanis a visegrádi pihenés után Balaton déli partja felé vettük az irányt, de közben egy kétórás kitérőt tettünk a Korda Filmparkba. A gyerekeknek egy élmény volt, talán a bobozással ért fel a sikere.

A Balatonnál szerencsénk volt, meleg volt, mi kell egyéb a fürdőzéshez? Egy kis térzene, ami szintén adva volt, épp azalatt a pár nap alatt zajlott a térzene fesztivál Földváron, míg mi ott voltunk. Utolsó nap még egy kis sétahajókázás is belefért, egy fregattal, a tó átúszása helyett - megjegyzem olyan sekély a víz, hogy akár Áronnal is át tudtam volna gyalogolni egyik partról a másikra, kis túlzással persze.

És tegnap onnan is eljöttünk, most mamánál nyaralunk pár napig, majd a gyerekek pár hétig még. Áronnal hamarosan hazafelé vesszük az irányt, ahol minket a munka vár, őt pedig másik mama és papa várja nyaralni.

És a szünidő első hete már el is telt.

Hű, de rég írtam!

Két hete, szombaton itt volt velünk G.mama. Egyet gondoltunk, és mivel program volt a városban, Pulykanapok vannak minden év június elején, megnéztük. Igaz pulykaétket nem vettünk, de a kellemes nyárestén jó volt egyet sétálni, falatozni, majd "halközözni". Ezt a debreceniek bizonyára mind ismerik, van egy tér, Hal-köz a neve és eléggé elhanyagolt része volt a városnak, de talán két éve lett kész egy felújítással, padokkal, sörözőkkel, és a gyerekek kedvence szökőkutakkal. Hát, ide tényleg úgy érdemes jönni, hogy vagy fürdőruhába öltöztetjük a gyerekeket, vagy pótruhát hozunk. A friss élmény tiszteletére egy héttel később is kinéztünk a gyerekekkel, míg Andor egyik osztálytársánál szülinapozott, a két másik gyerkőccel alternatív programként ismét "zuhanyoztunk".

Közben túlestünk két évzárón. Zeneiskolai bizonyítvány gyönyörű, 3-3 ötös díszíti mindkét "muzsikusét", hegedű, szolfézs tárgyakból és szorgalomból is.

És az általános iskolai évzáró is megtörtént. Mindkét osztály hozta  a saját formáját, a pedagógusokkal együtt. Ki lehet találni, melyik gyermekem jár abba az osztályba, akiknek az osztályátlaga - és ez nem elírás - 4,9 (négyegész klenc tized) volt. Az  a gyermekem, akinek három tárgyból volt dícsérete, míg a másik, akinek 3 tárgyból volt négyese (majdnem ugyanabból mint  a másiknak dícsérete) 4,7-es osztályátlagú osztályba jár. De nem is ez a lényeg. Még utolsó alkalommal is ért minket meglepetés. Szerencsére a mateknégyesről tudtunk, előző posztban írtam róla. A nagyon-nagyon erős jegy ugyanolyan vastag tintával volt beírva, mint  a nyelvtan négyes, ami hát, be kell látni elég sok jóindulattal lett meg. Bár...évvégi dolgozatként itt is összejött a helyesírás ötösre, Tanévzáró dolgozatként. Hanem. A bizonyítványosztás. Én még ilyet nem láttam, de ha van valaki akinél így osztottak most szóljon, tényleg kíváncsi vagyok rá, van e ilyen máshol is! Emígyen történt: először is hadd adjuk át annak a gyereknek, aki úgy lett kitűnő, hogy csak egy tárgyból nem kapott dícséretet. Aztán átadták a többi kitűnőnek, majd felhívták a figyelmet azokra akiknek egy tantárgyból lett négyese, amibe a magatartás nem számít bele, azaz mindjárt tudtuk, hogy az illetőnek, abból is négyese van, majd végül megkapták bizijüket a (futottak még) akik több tárgyból is négyest kaptak. Nem, nem abécé sorrendben osztottak abban az osztályban bizonyítványt. Mivel mindenki tudja melyik osztályban lehetett ez, így nyugodtan mondhatom, a másikban, Adrikáéknál eddig minden évben  ábécé sorrendes biziosztás volt, sőt a sokk hatására másnap megkérdeztem több kolegámat, de ilyenről senki nem tudott beszámolni, hogy lett volna efajta diszkrimináció. Nos, jövőre más világ jön, kíváncsi vagyok a folytatásra.

A szünet pedig megkezdődött. Újabb sokk. Zenei tábor, ami nagyon klassz volt, a gyerekek szerették is, jó dolgokat hallottak, tanultak. csak. Nekünk gyűltek fenemód a minuszóráink  a munkahelyen. 8-16-ig tábor volt...Első nap 8 órakor eligazítás, beértünk a munkahelyre majdnem 9 órára. És így tovább egy hétig. Mondjuk az igaz, hogy 8-16 éves gyerekek részére volt meghirdetve a tábor, és a 14 éves gyerekek már egyedül tudnak menni-jönni,de a kisebbeket nem szívesen hagyjuk ott, ugyanakkor azért van a gyerek táborban, mert a szülő dolgozik. És ezt a tábort a munkahelyünkön keresztül hirdetik...Na, de sebaj, holnap újabb tábor következik, újabb kettő, ketten kétfelé mennek.

A hétvégénk meg nem sok pihenéssel telt, mondhatni semmivel se, érik az egyetlen cseresznyefánk termése, párhuzamosan  a meggyel. Igaz évközben hálás vagyok, mikor csak ki kell venni a fagyasztóból, kamrapolcról a konyhakészet, de most jólesne egy kis pihenés. Na, majd egy hét múlva...

Ennek a tanévnek. Már csak annyi hivatalos programunk van, hogy megjelenünk két darab évzárón. Kérezkedni sem kell hozzá a munkahelyről, mindkettő este hatkor kezdődik.

És a végünket járjuk ezzel együtt mi is. Túlélésre megy az utolsó jónéhány hét, fejben és naptáron követjük nyomon mikor, kinek mi van. Például tegnap, pénteken 3 órakor volt Andor osztályának  a tűzzománc bemutatója. Apa 11 órakor tudta meg tőlem, hogy 1/2 3kor indulunk a munkahelyről, mert 3tól bemutató. Mondjuk nem hiszem, hogy nem említettem meg, sőt meghívót is kaptunk rá, igaz azt apának el kellett volna olvasni...meg tudom magyarázni miért nem olvasta el: mert nem érdekelte. Annyira távol áll tőle ez a "művészeti ág" nem is tudom minek nevezzem, annyira feleslegesnek tartotta, hogy 7-8-9 éves gyerekeknek ezt kell tanulni. Én örültem neki, végülis rosszabbul is eltelhetett volna minden második péntek délutánjuk az iskolában - bár Apát igazolja, hogy Andor ( és ahogy tudom a fiuk nagy része) nem szerette ezt csinálni.

Azért az elkészült művek (6 darab kép a két év alatt) szépek, nekem kedvesek, hisz három közülük karácsonyi, illetve anyák napi ajándék volt. És mint a meghívójukon is szerepelt: "Minden szép, amire szeretettel nézünk" (Morgenstein) (bár gondolom, ez az idézet nem véletlenül került rá a meghívóra).

No, a kiállításra azért teljes család felsorakozott, nagyszülők, köztük az ország másik végéről megérkezett mama, aki nagyon rég járt nálunk, a gyerekek iskolájában pedig most volt először, így volt öröm az iskolásaink részéről.

De ez a tegnap délután csak egy rövidke epizód a velünk mindig történik valami rengetegében. Tényleg igaz, hogy nagycsalád, valaki körül mindig történik valami. Azért ez az utolsó hét is tartogat még a gyerekeknek játszóházazást és bár a sulival mennek, mi meg csak a pénztárcánkat nyitogatjuk (hol 200 ft, hol 600 ft a beadandó, hol egy buszjegy, a múlt heti kirándulásokra is többezer forint, költőpénz kétfelé, hátizsák telepakolva).

Mindemellett persze dolgozunk. Ott is hajtás, ha csak ugyanannyi munkám lenne mint tavaly akkor is kétszer annyi munkával járna, ez most ellentmondásnak tűnik, maradjunk annyiban, hogy tudom miről beszélek.

Körvonalazódik a nyarunk. Két tábor, ami három, mert most először lesz olyan hét, amikor két gyerek kétfelé megy. Ezt követi kis szabadság-családi nyaralás, majd egy kicsi munka, majd megint szabadság, majd megint munka és a nyár végén ismét szabadság ami alatt rákészülünk az újabb tanévre.

Azt hittem ezen a hétvégén már nem lesz házi feladat, de igen, nem is kevés, évvégi ismétlős feladatok, többoldalnyi feladva belőlük. Bár ez már nem változtat a bizonyítvány jegyein, de azért jó látni mi maradt meg bennük az idén tanultakból. Tehát ellenőrzöm, nyomon követem a megoldásukat. Közben szomorú vagyok, mert tudom amit tudok, és nem örülök, egy nagyon-nagyon-nagyon erős négyesnek, jobban örülnék egy nagyon-nagyon-nagyon gyenge ötösnek...Néha nem ártana megbíztatni egy gyermeket, tudom magamról, velem is előfordult és tudom mit jelentett a megelőlegezett ötös egyszer és mit jelentett egy nem megelőlegezett jegy egy másik alkalommal. Szóval megint úgy érzem, amit felépítek itthon önbizalom terén a gyerekben, azt simán le lehet rombolni egy nagyon rossz pedagógusi húzással.  Majd két hét múlva megírom. Most nem akarom...egyelőre magamban is dolgozgatom. Az biztos, Andornak nincs szerencséje ezzel az iskolarendszerrel sem. Talán ő az, akinek a Waldorf vált volna be, valami teljesen más, mint ami az átlaggyerekeknek szól. De oda meg szerintem ilyenkor már nem lehet átváltani.

De most vége lesz egy tanévnek, végre pihenés jön nekik, remélem sikerül feltöltődniük annyira szeptemberre, hogy szerencsésebb tanév következik az ideinél.

Áron énekelgeti a Volt nekem egy kecském című dalocskát. Elénekli, majd összefoglalja: "szegény kecske, megette a farkas. Csak a szarva nem szegény" (csak a szarvát hagyta...)

Villanyóra csere nálunk, két férfi közül az egyik Áron (és Andor) orra alá fújja szabályszerűen a füstöt. Nekem nem kellett szólnom. Megmondóemberünk megmondta: " Az minek kell a szádba?" Majd: "büdös".

Apa bennfelejtett két teli üveg, megbontatlan  sört a fagyasztóban. Másnap veszem észre az eredményt...Mutatom a gyerekeknek, hogy miért nem szabad fagyasztóba tenni (hagyni) üveges sört.

Áronka kicsit később magyarázza az apjának: Apa, anya megmutatta mi történik ha sört teszünk a fagyasztóba: az egyik üveg széttörik,  a másik meg felbontja a kupakot. (igen, ennyi történt, az egyiknek csak a kupakja jött le, a másik viszont széttört).

Gyermeknap is elmúlt és én még egy anyák napi műsor beszámolójával tartozok.

Természetesen az Áronkáéval és a Katica csoportéval. Amire nevükhöz méltó meghívót kaptunk:

 A műsor megint két részből állt, az első részben volt az évzáró, vagyis vegyes mondókák, körjátékok, versek melyek témája valamelyik évszakról szólt – így végigmentünk azegész éven. Áronka egy téli verset mondott, harmadmagával, egyedül senki sem mondott verset, félő még, hogy mikor ki dönt úgy, hogy meg sem szólal.

A tavalyihoz képest Áron is bátran mondott verset. Akkor még zsebredugott kézzel állta végig a műsort és nem igazán tudta miért is van ott annyi ember, az idén bár a hangja nem hallatszott, de szépen végigmondta az összes mondókát, énekelt a körjátékoknál, szépen szavalta az általa mondott verset.

Az évzárós rész után kis időre kivonultak, majd ajándékokkal a kezükben tértek vissza, hogy az anyukákat, nagymamákat köszöntsék.

Végül a nyugdíjba vonuló óvó nénijüket köszöntötték, aki már március óta nincs a csoporttal.

A másik óvó néni viszont egymaga nagyon szépen betanította ezeket a gyerekeket, korukhoz képest színvonalas műsort adtak elő.

És hétvégén is várt rá egy fellépés, épp apa születésnapjára időzítette az első hegedűs fellépését. Nagy sikert aratott azzal a bátorsággal, ahogy fellépett a színpadra, meghajolt majd néhány hangot pengetve eljátszotta az "Aki nem lép egyszerre" című dalocskát. Büszke voltam rá:-)

Lilitől kaptam ezt a díjat,  ami bizony kötelezettségekkel is jár.

Szívesen megosztok pár dolgot, titkot magamról. Igyekszek olyan dolgokat írni, amelyekről eddig bölcsen hallgattam, kevés kivétellel.

1. Első titok, mindennek kezdete, mégpedig a születés. Az én születésnapom 13-a, és abban az évben péntekre esett. Szoktam viccelni, hogy bolond hónap bolond napján születtem. Ez vagyok én.

2. Másodikként mondom el, amit véletlen elárultam Cucka blogjában, mikor ugyanezt a feladatot és ugyanezt a díjat kapta: rettegek a szárnyasoktól. Nem mint ételtől, hanem aminek tolla van. Szerintem belehalnék ha hozzámérne egy. És nem vicc, gyermekkori rémálmaim végződtek azzal, hogy hozzámért egy tőlem jóval magasabb tyúk, kakas, mire felébredtem nagy visítva. Nem tudom honnan ez a rossz élmény.

3. Néhány éve az nlc honlapján volt egy fórum, a címe: gömb vagy kocka. A fórumindító testvére, barátja nem emlékszem pontosan kije jelentkezett egy állásra és ezt a kérdést tették fel neki a meghallgatáson. A fórumindító pedig aggódott, hogy mi lett volna a helyes válasz? Azt kiderítettük, hogy itt nincs helyes válasz, csak ebből a válaszból következtetni lehet bizonyos tulajdonságokra. Miért írom le? Ha én ezt  a kérdést kapnám, kapásból vágnám rá: gömb. Számomra az a legtökéletesebb forma, azt hiszem ez jellemez is, hogy mindenben a tökéletesre, tökéletességre törekszek, legyen minden kerek körülöttem. Bár megjegyzem, a kockahasnak jobban örülnék, ebben viszont egyre inkább a gömbformát közelítem. Széltem-hosszom egy.

4. 5 éves voltam, mikor legelőször nyaraltunk a Balatonon, mégpedig keresztszüleiméknél, akik addigra hozták olyan állapotba az Almádiban épülő házukat, hogy vendégeket tudjanak hívni. Mint kisgyerekes családok, Veszprémbe is mentünk az Állatkertbe. Az állatkert kapujában volt egy könyvárus. Keresztapám mondta, hogy válasszak egy könyvet. De az is lehet hogy ő választotta. A címe: Öveges József: Színes fizikai kísérletek a semmiből. Keresztanyám ott azonnal össze is veszett keresztapámmal, hogy 5 éves gyereknek ilyen könyvet választani??? Nos, az első végigolvasott könyveim egyike volt, mikor már olvasni tudtam, és a kísérletezés iránti rajongásom talán valamikor ott kezdődhetett. Igaz, nem a fizika hanem a kémia felé, de mindenképp ilyen pályát szerettem volna. Vegyész lettem, de nem ezzel foglalkozok, papírok közt tengetem életem. Ma már nem is tudnám elképzelni, hogy kutatással, kísérletezéssel foglalkozzak, szerintem nehezen összeegyeztethető a családdal, az nagyon elszántaknak való. Nem vagyok karrierista.

5. Be kell valljam, gömbalakom annak is köszönhetem, hogy sportolni bizony nagyon nem szeretek, mondhatni lusta vagyok. Hol vannak már azok az évek, mikor falusi nyarakon mamámék szomszédai kákabélűnek csúfoltak??? Engem a városi lányt!!! Ami viszont nagyon érdekelt mindig az a logikai feladatok, keresztrejtvények, számok világa. Apukám mellett tanultam meg keresztrejtvényt fejteni, (egyébként a vegyjeleket is ebből tanultam meg), és a logikai rejtvények iránti szenvedélyemnek köszönhetem, hogy 15 éve nyertem egy tv-vetélkedőben, aminek a fődíja egy floridai út volt. Életem egyik legnagyobb élménye, magam erejéből, nem a szerencsének köszönhetően utazhattam külföldre.

A díjat tovább is kellene adni. Most jön a sablonszöveg, hogy viheti bárki aki szeretne magáról megosztani titkokat. Többen megkaptátok már ezt a díjat, így szoros értelemben senkinek nem adom át. Viszont jó szívvel ajánlom Martine Nagyszoba blogját - szórakoztató, gondolkodtató, kikapcsolódok ha olvasom. És 5 újabb titkot is szívesen megtudnék róla;)

Épp készültem, hogy Lili kérését teljesítem, írok magamról pár titkot most hétvégén, de valami jött, ami kicsit rásegített hogy bemutassam magamat:-) Természetesen a feladatot is megoldom, egy új bejegyzésben, de most előbb erről írok. Vagyis: a lányom titkai rólam;)

 " Az én édesanyám

Az én anyukám szeme világosbarna, a haja szőkésbarna és közepes termetű.

Ha baj van mindig segít, lehet, hogy időnként megszid, de annak megvan az oka. Mikor kicsi voltam, Ő minden este mesét olvasott nekem. Ha valamit kinéztem magamnak és kérleltem, hogy vegyen nekem olyat, Ő megvette. Ha nem értem amit tanulunk, elmagyarázza és ha olyan a házi segít benne. Ha valami bánt megvígasztal.  Direkt olyanokat főz, amiket én is szeretek. Mindig megért, és  segít és segít az én jószívű és kedves anyukám. ha döntés előtt állok, Ő kiáll mellettem, és ha a tesómmal verekedünk igazságot tesz kettőnk között. Ő sokszor játszik velünk. Sokszor megkérem, hogy sétáljon velem és ő nem ellenkezik. Elvisz minket szórakozóhelyre és ha olyan helyen vagyunk ami nem annyira tetszik Ő megérti. Ő az, aki igazán nagyon foglalkozik énvelem. Sok sikert a vágyai teljesülésében, mert ha a vágyai teljesülnek, akkor biztosan boldog, és nagyon hosszú élete lesz. "

Megjegyzés: kiderült, hogy szórakozóhelyen érti a Mekit, a munkahelyi majálist, a munkahelyi mikulásműsort. Pedig nagy derültséget okozott a felolvasásával:-)

Ugyanis az anyák napi műsoron most nem verset tanultak a gyerekek, hanem ehhez hasonló fogalmazásokat írtak, mindenki a saját anyukájáról és a nagymamáikról és ezek lettek felolvasva. A músort egy népszerű dal éneklésével kezdték és azzal is fejezték be, illetve a hangszeren tanuló gyerekek is előadtak egy-egy dalt (Adrika a Tavaszi szél vizet áraszt címűt). Nem győzöm elégszer megdicsérni a két tanító nénit, aki annyit foglalkozik ezekkel a gyerekekkel, most is rengeteget készültek. És ami mindig nagyon tetszik, hogy az év közben készült fényképekből összeállítanak egy kis mixet, amit jól esik ilyenkor megnézni:-)

Andoréknak nincs anyáknapi műsor, de ők sem feledkeztek meg arról, hogy külön köszöntsenek minket vasárnap. Ajándékot is kaptunk, a Buba énekét rajzolták le, leporello könyv formájában, versszakonként 2-2 rajzzal, és egy verset is elmondott, amit nem is ismertem.

Áronkának csütörtökön lesz a műsor, évzáróval egyben.

És hogy szórakozni is járunk...tegnap voltunk az évzáró osztályhangversenyen, két nagyunk hegedült:-) Andoron nagyon látszott, hogy izgult, neki nem lett tökéletes az előadása, Adrikán jobban látszott, hogy gyakorolt rá:D

Nekünk azért mindkettőjüké tökéletes volt.

Az idén nem szűkölködünk hosszú hétvégékben, vártuk már nagyon a legutóbbit is - több nap mint kolbász együtt és nem utazunk, csak pihenünk, legfeljebb kirándulunk és majálisozunk. Ismét sikerült megállapítanom, hogy minimum 3 napos hétvégék kellenének, a négy nap első két napja ugyanis ugyanolyan gyorsasággal száguldott el nulla pihenés mellett, mint az összes többi kétnapos hétvége, bevásárlás, tavaszi, sőt nyári ruhák vásárlása, főzés-mosás-háztartási egyebek-tanulás. Hétfőre kis kirándulást terveztünk, keddre a szokásos majálist. A munkahelyit, persze.

Hétfő délelőtt volt már, mire mindent összepakoltunk egy kis közeli autózáshoz. A cél Tokaj volt, az apropóját pedig nem az adta, hogy híres borvidék, hanem az, hogy a harmadikos környezetismeret tankönyvben tananyag a vizek, úgymint tavak, folyók, mellékfolyók - tehát eljutottunk odáig, hogy megnézzük a gyerekekkel a Bodrog-Tisza találkozást (Lényegesen olcsóbb, mint a Hol ered a Duna? program netán Hová torkollik?).

Persze ennyivel nem úsztuk meg. Már mindennel el voltunk készülve, épp még egy utolsót tekintettem az útvonaltervre mikor a gyerekek kérdezgetni kezdtek meddig tart az út, mikor érünk oda és az alig 80 percnyi tervet hallva nyűglődni kezdtek, hogy ők ezt nem bírják ki, mert milyen hosszú, stb. Aztán én kezdtem nyűglődni, hogy veletek nem lehet sehová sem menni, meg nem is megyünk sehová. Dehogy mondtam volna ilyet a következmények ismeretében! Andorunk ugyanis lerohant közölni az öccsével hogy nem megyünk sehová sem kirándulni, aki persze már beleélte magát és a felidegesítés következtében nemes egyszerűséggel levezette úgy indulatait hogy az egyik belső ajtónk üvegét betörte. Majdnem igaza is lett, mert az apja ekkor rohant értem hogy nem kirándulni megyünk, hanem a baleseti sebészetre. Úgy is lett. Előtte szépen elmagyaráztam Áronnak, hogy hová megyünk,  - egy doktor bácsihoz, vagy egy doktor nénihez - aki meggyógyítja a kis kezedet, hogy ne vérezzen és ne fájjon. Erre mit mond Áron: Jó anya, de ne mondjátok el, hogy betörtem az ajtó üvegét, csak azt hogy Andorka idegesített! Így aztán ezzel a mondattal válaszoltam a betegfelvételen is a kérdésre, hogy mi történt, miszerint nem mondhatjuk el, hogy ajtótüveget tört, csak hogy a tesó idegesítette, ezért tehát nem is mondtuk el, ugye?

Hát nem tudom, hogy azért, mert kisgyerekkel voltunk, vagy azért mert öten, de voltak páran a rendelők előtt mégis szinte azonnal szólítottak minket. Szó mi szó, pár öltéssel megúszta - apja volt benn vele, arra a kérdésemre, hogy mégis hogy történt a varrás, az öledben ült vagy valaki lefogta -az volt a válasz, hogy nem. A gyerek feküdt, mondták neki, hogy tegye ki oldalra  a kiskezét, és ő kitette. A szuri hatására pár csepp könny legurult az arcocskájáról egyébként meg sem nyikkant. Szóval ez egy hős. Fájdalomküszöbe a csillagos egekben valahol, de ezt már a fülszuri körül is tudtam...

Zsúfolt májusunkra utal férjemnek az a kérdése felém intézve, mikor a sebellátás után mondták, hogy varratszedésre 10-én kell visszavinni: Aznapra van már valami programunk? Nem, aznapra nincs (napinyolcon kívül), nekem előző napra van a szemészetre beutalóm, 11-én anyák napja Adrikának, 12-én hegedű fellépés, 10-re nyugodtan mehetünk varratot szedetni...

Hihetetlen, de ezek után még elindultunk folyóösszefolyást nézni, sétálni ott, fagyizni a kánikulában, majd hazaindultunk.

Másnap majális. Több mint 30 fok, árnyék szinte sehol. gyerekek egy idő után nem ugrálóváras csúszdáztak, mert égette a hátukat a forró műanyag. Sorban állást megúsztuk, egyetlen arcfestő hölgy volt, gyerekek abszolut kedvence, csak ne kellene órákon át sorban állni. Andor türelmesen kivárta hogy farkassá váljon, Áronnal pár percnyi sorbanállás után úgy döntöttem, hogy a sminkelős hölgyet kifaggatom, hogy ugye tud mosómedvét rajzolni a gyerek arcára? (nyugi, a gyerek elhiszi, hogy az lett és tényleg, alig 5 perc múlva kész is volt és el is hitte, hogy mosómedve).

A szokásos pónilovaglás sem maradhatott el, már csak Áront érdekelte ez is, szerencsére rövid sorral megúsztuk.

Legközelebb egy év múlva ismét megyünk.

Áronunk természetesen mindig jelen van, mikor a nagytesóktól kérdezem ki a leckét, tanulnivalót, mivel ez sokszor épp beleesik egy ebédidőbe vagy autóban utazás közben történik. Nem is hinné az ember mennyi mindent megtanul ő is ilyenkor, csak mikor visszahalljuk. Persze túlkombinálva.

Andorkáék nemrég tanulták az érzékszerveket környezetismeretből. Persze azóta Áron is tudja mind az ötöt és azt is hogy mi melyiké. Ezt kombinálta tovább eképpen: a láb menésre való,  a has pedig hasmenésre.

A számok nagyon érdeklik és az évei száma is. Pár hónapja minden a három körül zajlott, mindenből hármat kellett (volna) venni neki, ilyesmi. Most négy éves, de a három még mindig kedves. Készülődünk, játékokat pakol össze: 3 autót elviszek, amennyi éves voltam a négy előtt!

Majd felsorolta a színeit, citromsárga, kék, szőke

Apával templomba mentek, misén még nem is igen volt. Mise után otthon faggatom, hogy milyen volt, tetszett?

- Igen.

- Na és, voltak más gyerekek is? A pap bácsi mellett?

 -Nem

Itt az apjához fordulok, kérdem, alig hallhatóan, nem voltak ministránsok?

Áron: nem, nem voltak ovistársak!

Felkíséri apát a padlásra, ahol még sose járt, mert elég nehézkes feljutni. A következő indítéka van: hogy megnézzem be van-e csomagolva  a hintaló! (régi gyerekjátékuk, amit zokon vett mikor a padlásra került, de nehezen fértünk tőle és ki is nőtt már belőle)

Az elmúlt hónapban ebédbefizetés az oviban, a gazdaságis néni szedi, adja a visszajárót a hagyományos osztott kasszából. Áron megjegyzi, hogy neki  otthon malackája van,(én persze rögtön kapcsolok, hogy azért mondja, mert abban van a pénze, nem osztott műanyag valamiben). Gazdaságis néni a kezébe ad két darab ötforintost, hogy otthon tegye a malackájába. E hónapban ismét ebédbefizetés, kapom a visszajárót, Áron persze emlékezteti a nénit, hogy neki is kellene  a malackájába...A nekem visszajáró 120 forintot aztán este bele is tettük.

Játékóráját állítgatja: "átállítom 19.20-ra"

Rendkívül jó logikájára egy gyors példa. Ismét tanulás, (Andor) ,környezetismeret: erdők élővilága, állatok, növények. Kérdésem: Sorolj fel 5 darab erdei növényt! Andor első válasza: ibolya. Áron: igen, az ibolya az erdőben él, mert "zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam"

Remélem ezúttal nem feleslegesen írok meg egy posztot.

Pár nappal az előzőleg írt után volt egy hosszú bejegyzésem, ami elszállt. Pedig akkor frissen megírva a történtek után egész jó gondolatok voltak.

Még március közepén történt, a hosszú hétvége után pár nappal. A hétvégén persze G.mamánál voltunk, ragyogó idő volt, gyerekek egész nap kinn az udvaron, Áron egyik délután sem aludt. Így mikor hazajöttünk és rajtam csüngött fogtam a kialvatlanságra, hosszú utazásra, mindenre, és a hőemelkedését és arra fogtam, hogy "felturbózta" magát, ettől meleg, bár nagyon nyugodt nem voltam. Szépen elaludt, reggelre láznak nyoma sem volt, irány az ovi. Néha tök lazán arra a kérdésre hogy fáj valamid? azt felelte hogy a füle, de magától sose mondta, semmi sírás, szóval közel sem úgy tűnt, hogy ez a gyerek fülfájós.

Mivel sem nekünk szülőknek gyerekként, sem mint szülőknek a két nagyobbikkal nem volt fülfelszúrásos sztorink, így pár nap múlva csak azért, hogy megnyugtassuk magunkat vittük el Áront a fülészetre. Mert az igaz, hogy nem sírt, nem mondta magától hogy fájna a füle, de minden éjjel pár percre felsírt álmában. A megnyugtató fülészeti látogatás ami egyébként úgy zajlott, hogy apa és Adrika a kocsiban maradt, mi meg úgyis jövünk mindjárt, Andornak még volt kedve velünk jönni, nos, ez végződött fülfelszúrással.  Néhány  nap múlva kellett visszamenni ellenőrzésre, de szerencsére semmi gond nem volt. A felszúrás előtti nap próbálkoztunk otthon a melegítéssel, illetve a felszúrás után is a gyorsabb és biztosabb gyógyulás miatt.

Azóta persze volt már megint köhögősen beteg és egyszer emlegette a fülfájást is, nekem meg a gyomrom szorult össze...

És amiért még nem írtam mostanában, annak nagyon egyszerű okai vannak. Az egyik, hogy nagyon elvette  a kedvem, hogy szeretnék írni, de nem tudok, mert nem tudok belépni, vagy belépek és írok, de valahol az éterben eltűnik...A harmadik oka, hogy örültem ha nem láttam monitort, vagyis írhatnám úgyis hogy bár láttam volna monitort, ugyanis nem láttam, nem látok. Kivizsgálások sora van előttem-mögöttem, minek eddigi eredménye, hogy a bal szememnél a pupilla melletti bevérzések oka  a magas vérnyomás (mérem napi háromszor), és ezek a gombostűfejnyi bevérzések az okai  annak hogy homályosan látok. Csupa élvezet így napi többmintnyolcórában dolgozni, természetesen monitor előtt...Várom már, hogy eljussunk odáig, hogy akármilyen gyógyszerrel, de állítsák be a vérnyomásom, és mihamarabb lássak mindkét szememmel úgy mint mondjuk két hónappal ezelőtt.

Enélkül is zajlik az élet, de ezt talán írni sem kell. A naptár telve van tanévvégi bejegyzésekkel. Anyák napja, egyelőre egynek a dátuma biztos, hegedűkoncertek  - három gyerek két tanárral, így kétféle időpontban, de nagyon várjuk Áron első színpadi jelenetét. Andorék osztálya tűzzománcozni tanult az egyik tanítónőjük jóvoltából, így az eddigi munkáit elő kellene keresni, kereteztetni vinni, mert mindenkinek három képe ki lesz állítva.

Hétfőn fogadóóra volt az iskolában, még mindig nem tudjuk kik lesznek harmadiktól a tanítónők. Teljes kavar van, mert az egyik tanítónő kismama lett, Andoréknak évközben nyugdíjas lett az egyik, de ez nem a mi gondunk hanem a sulié. Csak remélem nem a legrosszabbakat fogja ki a gyermekünk. Kis sikerem volt a fogadóórán, érdekes volt mindkét gyermek mindegyik tanítónőjétől egymástól függetlenül ugyanolyan jó véleményeket hallani.

 Csütörtökön nyílt napon voltam Adrikáéknál volt bemutató tanítás, interaktív tábla segítségével. Egy környezetismeret órát és egy irodalom (szövegértés) órát nézhettünk végig. Mindkét óra nagyon érdekes volt, ha nem interaktív táblánál lett volna tartva is szívesen megnéztem volna abban az osztályban egy-egy órát, de így még jobb volt. Különlegesebb.

Még a tavaszi szünetben történt, hogy Áront elvittem 4 éves státuszra. Legkisebb gyermekünk 4 éves adatai: 98 centi (tényleg a legkisebb, a tesók egy méter fölött voltak 4 évesen), és 14 kg.

Ezúttal a blogé.

Mindössze 10 nappal Áronka születése után kezdtem írni, és tényleg magam sem hittem volna, hogy eljutok idáig. Az elmúlt egy évben nagyon keveset írtam, de azért nem hagytam abba. A napokban gondolkoztam egy költözésen, az még lehet létrejön, bár lehet hogy épp a kevés írás miatt nem érdemes.

Ha már szülinap, akkor ünneplünk is! Mégpedig fényképpel. E poszt megírása előtt töltöttem le a fényképezőnkről a képeket amiket november óta készítettem. 37 darab mindösszesen. Ebben benne van Andor szülinapja, a karácsony és Áronka szülinapja. Tehát látható, hogy nemcsak az írásban vagyok ellustulva, hanem máshol is.

Ünnepelhetünk gyerekszájjal is:-) Szerintem ez  a legnépszerűbb rovat, Adrika ezekért olvassa;)

A hosszú hétvégén természetesen G.mamához utaztunk. Imádtam a tavaszthozó férfiakat, a gyönyörű időben egész nap az udvaron, a szabadban játszottak a gyerekek. Többek közt került egy ping-pongasztal is. Az én gyerekkoromból kimaradt ez a játék, a "kötöttpálya" miatt, viszont rengeteget tollasoztam, teniszeztem (gyerekjáték, nem sport). Kicsit nehezen szoktam a pingpongütőt, de gyakorlással majd belejövök. Áron viszont erre is tett megjegyzést: Anya, jól tudsz pitypangozni!

Aki a csúnya beszédet nem szereti, főleg gyerekszájból nem, az most ugorjon egy bekezdésnyit. Andor az egyik járgányon hajtott, mikor leesett belőle egy alkatrész, amit Áron észrevett és oda akarta neki adni. Persze Andor is észrevette, és ő akarta előbb felvenni, aminek az lett az eredménye, hogy Áron amikor lehajolt érte a földre és Andor még hajtotta a járművét lett egy koccanás, Áron fogta a fejét, és sírt. A történetet teljesen nem láttam,, de összeállt bennem a kép miután mindkettőt kifaggattam na és ismerem a természetüket...Én is letoltam Andort, amiért nem állt meg a járgányával, nade Áron sem hagyta annyiban: De b...d+ nem tudsz lefékezni??? Megtanítsalak fékezni??? Bevallom elfordulva röhögtem...

Nem csak Andor kapta meg  a beosztását, hanem G.mama is amiért egyszer a cipőjét úgy kötötte meg Áronnak, hogy duplán kötözte meg a fűzőt. Amiért Áron rögtön perlekedett is, hogy be fog görcsölődni. És mikor vette le tényleg begörcsölődött. " ez mama miatt van, erről egyedül mama tehet".

A hazautunk megint hosszú volt, de a hosszú útnak vannak előnyei is. Lehet verset tanulni. Hétfőre mindkét iskolásnak volt egy feladva, így jópárszor végighallgattam Mátyás anyját és az Altatót. Természetesen Áron is tud már belőle részleteket, jó lenne ha nem felejtené el 4-5 év múlva sem.

Az óvónéni is mesélt tegnap reggel egy Áronszájat. Tegnapelőtt az egyik kisgyerek nem volt oviban, egy olyan aki elég zizegős, így hiányával egy elég nyugis napjuk volt a gyerekeknek. Kinn az udvaron Áronunk ült a padon, óvónéni mellett és így elmélkedett: De jó, hogy ma nincs itt S., nincs aki piszkálja  a sapkám bojtját!

A napi nehézségeink. Írtam már róla, de egyre jobban fenyeget Adrika kamaszkorának közeledése. És a rendetlensége. Múlt heti egyik történet, hogy kért tőlem egy kétszínű piros-kék ceruzát, mert amit szeptember óta használt elég kicsinyke volt már. Másnap reggel a táskájába nyúlva látom, hogy a ceruza csak úgy be van lökve. Kinyitottam a tolltartóját, de bár ne tettem volna. Ahány ceruza volt benne, mind ömlesztve! A táskája tartalmáról nem érdemes külön szólni. A gyerekszoba rendje siralmas, az ágy és a fal közötti rész teleszórva mindenfélével, íróasztal háta mögött kincsek elrejtve, ami egyszer a padlóra leesik ott is marad. Bevallom szokatlan, patikai rendhez szokott lelkemnek. A mai nap története, hogy reggel el van engedve normális ruhában, farmer, pulcsi, kabát, tavaszi cipő, stb. Délután találkozunk: farmer sehol, helyette fehér lábszárig érő nyári nadrág (biciklisnadrág), á, nem ám harisnyával, bokazoknival. Még jó, hogy nem hagyta el a farmert, de hogy mikor rejtette el a táskájában a nyári nadrágját??? Ezek az apró nüanszok, de tartok tőle lesz még ezeknek folytatása. A napi Oroszlánüvöltést pedig már megszoktuk...

Andor...hát rajta nem igazán a kamaszosodás tüneteit észlelem, nem ez a fő gondunk legalábbis, hanem a szokásos: nem tudunk semmit az iskolai dolgairól. Még úgysem ha tudunk. Szintén múltheti történet, barátnőm dicsekszik, hogy kislánya mennyire örült, hogy 5*-os lett a matek rutinja. Igen, Andor osztálytársáról van szó. Én (még mindig) naívan: Andor nem kapott jegyet. De még másnap sem. Faggatom a fiam. Kapott jegyet mindenki, csak ő nem. barátnőmnél rákérdeztettem, hogy a kislánya mondja már meg hanyast kapott Andor. Mert még úgy sem tudtuk meg, hogy szembesítettük, hogy mindenki kapott jegyet, nem hisszük el hogy ő nem. A jegy maga nem is érdekel, lehet felőlem egyes is, csak tudnánk róla. Végül kiderült a jegy is. De ugyanígy ettől a barátnőm kislányos osztálytárstól tudjuk meg, hogy melyik tantárgyból mit kell tanulni, pl környezetből. Amiből persze nincs házi, mert mint tudjuk házi feladat csak azt jelenti, amit írásban kell megcsinálni, legfeljebb a verstanulás tartozik még bele a körbe, de környezetből megtanulnivaló sosincs. Még szerencse, hogy rémlik régről kolleganőktől, ismerősöktől, bloggerináktól, hogy a fiúk végülis nem tanulni járnak az iskolába.

Más. Mai történet: hegedűórán voltunk ma. Most először Áronka is hazahozhatta a hegedűjét, hogy gyakoroljunk rajta. Áron megígérte, hogy mindennap fog. Óra végén összefutottam egy nagyon régi ismerősömmel, (ex-leendő sógornőmmel) akivel olyan jót beszélgettünk. Majdnem 16 év után találkoztunk, az ő akkori kisgyerekei közül a legnagyobbik már érettségire készül, rég volt olyan kicsi, mint most Áron. Sőt, kisebb.

Néhány kép a közelmúltból:

A  4 éves szülinapon készült a sünitörtával. 

Egy székenelalvós kép is előkerült a múltból.

Andornak is volt szülinapja - még novemberben...

Egy karácsonyi kedvencképes...

És a legújabb, az Áronszülinapos testvéres.

Áronka ma 4 éves lett.

Ennek apropóján írok pár sort, mi van vele, velünk mostanság.

Áron is természetesen beleesett a köhögős betegségbe Andorral együtt. Egyszerre hiányoztak oviból-iskolából én pedig két napot a munkahelyről, velük táppénz miatt.

Makacsan köhögött az Áron, a héten azonban már elmúlt szerencsére.

És hogyan töltötte be a 4 évét? Várta már nagyon, hónapok óta téma, hogy vasárnap lesz és tizenegyedikén és az volt a fő játékunk, hogy mondjuk ezt rosszul, ő meg kijavítja.

Ma aztán meglepődés volt, szerinte nincs is ma szülinap, mert nem vagyunk szép ruhába öltözve, neki is inget kell felvenni.

Ugyanis még ünneplés előtt vagyunk. Úgy tudja, hogy még nincs tortája, pedig az már elkészült tegnap este egy sünitorta formájában, aminek ötletét APG könyv (és egy barátnőm) adta: elkészítése roppant egyszerű, én hat tojásból készítettem hozzá kakaós piskótát, csokipudingot két csomagból leírás szerint és az elkészített piskótát beleaprítottam a pudingba, fóliázott tálba tettem pár órára hűtőbe, majd a tálból kifordítva kicsit süniformába hoztuk, tortadarával megszórtuk, majd ropikat szúrtunk a hátába és színes drazsét választottunk orrának, szemének:-) Remélem tetszeni fog az ünnepeltnek.

Aki még mindig nincs 100 centi:-) A súlyáról nincs most infóm, valahol a 15-18 kg között van, de hogy mennyi? Orvosi rendelőben rossz volt a mérleg, ott 24 kg -t mutatott ha jól emlékszem, de az kb. Adrika súlya...24-25 körüli cipőmérettel rendelkezik (mindjárt itt a tavaszi cipő vásárlás ideje, akkor tudok pontosabbat). Az ovis csoportban nemcsak korban legfiatalabb, hanem centiben is a legkisebb. erről jut eszembe egy aranyos történet. Farsangkor macinak öltözött. Még egy maci volt a csoportban, a legidősebb és egyben legmagasabb gyerek a csoportjukban. Annak a kisfiúnak az anyukája lefényképezte őket a telefonjával, ahogy egymás mellett állnak. Nem túlzás, Áronka a mellkasáig ér annak a kisfiúnak. De nagyon édesek egymás mellett!

Áronról továbbra is az a kép van bennem, hogy folyton olyanokat mond, amin nevetni kell. És hogy olyan igazi megmondóemberke, még mindig. Most például ebéd közben tudtuk meg, tőle, hogy neki nincs szülinapja (amit említettem, mert nem vagyunk kiöltözve), és majd alszik és utána mindenki öltözzön fel, én készítsek addig neki tortát. Reggel mamáék köszöntötték telefonon, mondta nekik, hogy még egy kisvonatot sem kapott. Mama mondta milyen sokszor emlegetik, erre az volt a válasz, hogy ne emlegessék őt, mert ő akkor csuklik és azt ő nem szereti. Ilyen ő.

Amit kisebb korában hiányoltam, hogy nehezen kezdett el énekelni, elég soká (tesókhoz képest) mondókázni - ez már a múlté. Már nem kell könyörögni, hogy énekeljen valamit. Amiket tanult boldogan mondja, énekli itthon is.

Rajzolni, festeni, kifestőzni nem szeret, legózni, kirakózni, memória játékozni, puzzlellel játszani annál inkább. És persze autózni. Nagyon jó megfigyelőképessége van.

Étvágya változó, de az még mindig igaz, hogy a gyümölcsöket nagyon szereti. És a gumicukrot. És az "olvadós rágót". És a teát. És az üdítőt. És még mindig utálja a töklevest:D

Szeret köztünk aludni. este, délután szinte sosem választja a mi ágyunkat, inkább a sajátját, már ha egyáltalán alszik. Hétvégén leginkább az a módi, hogy szombaton délután nem tud elaludni, viszont vasárnap délután sikerül. Este nehezen altatható, de ez főként abból adódik, hogy késő érünk haza napközben, későre nyúlik a vacsora, a fürdés. És valamikor játszani is kellene.

Fényképeket majd készítek, rég tettem fel. És egy kis technikai dolog már megint...Pár nap múlva lesz 4 éves a blog, de még mindig tud meglepetést okozni a szerkesztése. Most például az a gondom, hogy az oldalt lévő dolgokat (linkblogokat) nem tudom szerkeszteni. Vannak pl az "akiket olvasok" közt, akiket már szinte sose olvasok, vagy már nem írnak, vannak viszont újabbak akiket igen. Csillagbaba nevét is szeretném átírni Eszter Helénára, és Bea egyelőre pocakban lévő harmadik kisbabáját is szeretném feltüntetni. Mióta megint változott a blog.hu-n a szerkesztés, azóta ezeket nem tudom végrehajtani. (nem tudok menteni, hiába írom át). Ha valaki tud ebben segíteni, és megosztja velem, megköszönöm! Addig is elnézést az érintettektől! Elég kevés posztot írok mostanában, másik blogban nem gondolkozom, nem  érné meg újat nyitni.

Adrika két hete kezdett köhögni, aminek az lett az eredménye, hogy pár napot otthon töltött iskolaidőben. És antibiotikumot fogyasztva. Nem vagyok ellene, hiába próbáljuk a házi praktikákat, népi gyógymódot bevetni, mindig ez a vége. Szerencsére nem gyakran, évi egyszer, kb. Múlt héten aztán Andor is elkezdte a köhögést, még láza is volt. Ma már nem bírtuk tovább, csak eljutottunk vele is orvoshoz, és a héten már nem megy iskolába.

Anyukám azzal fogadott, hogy óvó néni mondta, hogy alig tíz gyerek (nem emlékszik, hogy 9 vagy 11) volt ma a csoportban, 27-ből. Ő maga is beteg, mármint az óvónéni, fáj a torka, de...csütörtökön már említette, hogy pénteken sok gyerek csak a farsang miatt fog menni. Állítólag ma alvásidőben már Áron is köhögött, ébren viszont nem. Most hogy elaludt, hallom hogy néha köhög, olyan ugató...Kész, ebből már hiányzás lesz. Andorral ma mikor elmentem a doktornőhöz rendelés vége előtt negyedórával  voltunk benn a rendelőben: azt mondták, ő  ma a 37. beteg. Még hárman voltak utánunk, három család két gyerekkel, mondjuk azt nem tudom, hogy minden gyerek beteg volt-e, néha mi is hárommal vagyunk a váróban, de csak egy beteg.

A farsangokról. Pénteken volt mind a három gyereknek. Ez újdonság, míg az iskolások ovisok voltak, sosem volt pénteki farsang. És akkor még egy hétig tartott a mulatság, most csak két napos volt. Egyik nap a tornateremben, nem beöltözve, csak valami műsor volt tartva - ez is új, mert régen ilyenkor minden csoport egyformába "öltözött" ami egy papír fejdíszt jelentett. Amire emlékszem, hogy Adrikáék kiscsoportban kutyák voltak, tanultak egy kiskutyás-nagykutyás verset és azt elmondták a tornateremben, hasonlóan a többi csoport is valaminek beöltözött és ahhoz kapcsolódó verset mondott. Tehát most nem volt ilyen, csak a pénteki egyedei jelmezek, ahol Áron magára öltötte Andorka egykori maci jelmezét. (képek majd egyszer...).

Az iskolában a farsang délután zajlott, osztályszinten. Andor valamilyen hős volt, talán Ninja harcos(?) - nem túl kreatív anyukaként szétnéztünk a kész jelmezek közt és ez volt rá jó, vagyis ezt választotta a rávalók közül. Azt viszont magam sem hittem volna, hogy Adrikának sikerül készen kapható Hello Kittys jelmezt vennünk!!! Sikerült, így ő tényleg az lett, ami az idén szeretett volna lenni, illetve már két éve ezt mondja - az osztálytársak és a tanítónők szeme se rebbent csak vigyorogtak, mikor meglátták.

Egy szülői értekezlet még vár rám a héten. Tiszta deja vu érzés: azért tartják, mert Áronka egyik óvó nénije nyugdíjba vonul. Most, márciusban. Volt már egy ilyen szülői, novemberben, Andor tanító nénije ment nyugdíjba, azt viszont nem éreztük meg mint változást, mert továbbra is ő tanítja tanév végéig, szeptemberben pedig úgyis másik tanítónőket kapnak. Viszont Áronka óvó nénije nem marad tovább, a másik óvónéni viszi a csoportot egymaga, egész naposként a tanév végéig, szeptembertől lesz talán új óvó néni a nyugdíjbavonuló helyett. Szóval izgi lesz, az itt maradó óvó néninek mindenképp 27 darab 4-5 éves gyerekkel! De elvállalta. Áronka szerencsére nagyon szereti.

Még mindig ott tartok, hogy nehezen adok címet a mondanivalómnak, pedig lassan négy éves lesz Áronukkal együtt a blog is.

Kezdésnek kétfélét terveztem.

Az első válasz egy kommentre: megígértem, hogy beszámolok ha biztosat tudunk arról, hogy mennyi pótszabit kapunk  a gyerekek után. Ma töltöttem ki a papírt, úgy tűnik mindkettőnknek jár. Az idénre biztosan...

A másik amit kezdésnek gondoltam szintén egy Áron bemondás. Még péntekről.

Adrika matekversenyre ment. Reggel a suli előtt elhangzottak a következő szavak, mondatok, mint ne izgulj, szorítunk neked, lassan, ügyes vagy. Szurkolunk! (erről meg egy régi szakállas vicc jut eszembe, mármint a jó reggelt jó szurkolásról...). Áronkát is kérdi Adrika, hogy szurkol-e neki. Persze Adrikacica, szurkolok!

Ahogy elhagyjuk az iskolakaput és apával és Áronnal hármasban maradunk, bandukolunk az ovi felé Áron első kérdése: miért fog Adrika fellépni az x-faktorban????

Hát igen. Azoknak szurkoltunk...

Ha már így megemlítettem a versenyt, nem sikerült túl fényesre és a szívem szakadt meg ahogy néztem a feladatokat és láttam a megoldásait és tudtam, hogy ez sem jó meg az sem jó...két feladatnál előbb bekarikázva a jó megoldás majd mégiscsak beírva egy másik megoldás, ami rossz...Nem gond, hogy nem úgy sikerült, mint vártuk, de ő sokat várt ettől. És amit kezdek észrevenni, hogy nem önmagával versenyzik hanem másokkal. Csak az érdekli, hogy xy-t legyőzze, mert csak akkor mehet egy másik versenyre.

Közben még a múlt héten lezajlottak a szülői értekezletek az iskolában. Adrikáék osztálya elindult a kamaszosodás útján, mint előző posztomban írtam én is tapasztalom ezt a lánykánál (és a nagyfiúnál is...). Andoréknál még nem lett ez megemlítve. Közben Adrika hiányzott pár napot betegség miatt, szerencsére pótolnivaló alig volt, vagyis ami engem érintett, nem igazán kellett mellette lenni, hogy tanuljon, szépen magának pótolta amit a többiek a suliban tanultak.

A következő program a pénteki farsang lesz. Mondhatnám, hogy a gyerekek mellett mi is felöltözünk mégpedig karácsonyfának, merthogy természetesen egy napon lesz mind a háromnak. Látom magunkat előre, ahogy fel leszünk cuccolva jelmezzel, üdítővel, süti, rágcsálnivaló mindenhová.

Közben hétvégén meglepetésként meglátogatott bennünket G.mama. Áronka leendő negyedik szülinapjára úgy tűnik nem tud eljönni és ezért jött most köszönteni - tortát és ajándékot hozott  - a torta kissé össze is zavarta Áront. Ugyanis hetek óta tudja, hogy a születésnapja vasárnap lesz (idén vasárnapra esik) és mama épp vasárnap látogatott meg minket:D

És ez a majdnem négyéves kisfiú megint rendkívül nagy fejlődési ugrásban van (de rég használtam ezt a kifejezést!). Rengeteg dolgot elles, megtanul a testvéreitől -Andorék környezetből most tanulták az érzékszerveket, hallom ám egyszer, hogy Áronunk magában mondogatja, " a fül a hallás,  az orr a szaglás..." és így tovább...20-ig simán megszámol tárgyakat, tisztába van a bal-jobb fogalmával  - nem csak a saját magán találja el, hogy hol van mondjuk a bal keze, hanem velünk szembefordulva rajtunk is jól megnevezve mondja. Bátor, talpraesett kisgyerek.

...beszámolok az elmúlt hetekről is.

Tegnap Adrika ránézett a blogra és megjegyezte, hogy rég írtam. Hát igen.

A hóhelyzetről nem számolok be, pedig izgalmas hogy az ország második legnagyobb városában nem lehet hókotróval találkozni, a tömeg tolja a buszt, de ez gondolom máshol is így van. Minket nem a tömegközlekedés része érint, hisz öten megtelítjük az autónkat, gyalog messze lenne az iskola, ovi, munkahely. Azért ma jót mosolyogtam, mikor oviból kifelé jövet egy bölcsisforma kisgyerek műanyag játéklapátkával lapátolta a havat:-). És fél kilencre értünk a munkahelyi parkolóba! Szerencsére a gyerekek időre beértek a suliba, nekünk meg bőven van pluszóránk, volt miből törleszteni...

A legtöbb beszámolót biztos a sulival kapcsolatban tudnám írni. Hétvégente tanulgatunk. Hol többet, hol kevesebbet.

A legizgalmasabb volt, mikor két-három hete szépen végigtanultuk Andorral a hétvégét, mégpedig nem a nyelvtanon volt a fő hangsúly,a hanem a matekon. Amit nem értett és magától neki se tudott szagolni a matekházinak. Ez szokatlan.

Mi történt? Kinyitotta  a matekkönyvét, ahol két üres oldal után a harmadik oldal alján be volt jelölve a házi feladat. Kicsit volt csak gyanús, hogy semmilyen feladat nincs a témakörből megoldva, de a legnehezebb, utolsó feladatok háziként vannak megjelölve. Gyorsan mozgósítottam Adrikát, hogy vegye már elő a tavalyi ugyanilyen könyvét, mert gyanús volt, hogy ők is ezt a témakört füzetből tanulták. Hihetetlen, de Adrikának ugyanígy nem volt kitöltve ez a két oldal, így mindjárt meg is nyugodtam, hogy ezt füzetből tanítják ebben a suliban. Csakhogy Andornak a füzete a suliban volt, így Adrika tavalyi jegyzete alapján tanultunk. És hogy mit? Osztás, bennfoglalás. Ezt a témakört tavaly Adrika matekot tanító tanítónénije elmagyarázta szülőin (jövő héten szülői!), hogy mindenki érezze a különbséget osztás és bennfoglalás közt - mert van különbség - én pedig gyönyörűen leoktattam Andort a témakörből, minden feladatot megcsináltunk, azt a két oldalt is kitöltöttük, amit nem kellett volna.

Csakhogy emlékezzek rá évek múlva is, így leírom, mi az osztás és mi a bennfoglalás. Osztásra példa: 12 almát elosztunk 4 gyerek közt, hány alma jut egy gyereknek. Osztás jele/

Bennfoglalás: Egy tojástartóba 10 tojás fér, 50 tojáshoz hány tojástartót kell elővenni? Bennfoglalás jele:

Persze miután ebből kiművelődtünk családilag és a gyerek megértette mi melyik, hát persze hogy nem ez volt a házi, hanem egy pár oldallal arrébb hasonló feladat, szorzás bevezetésével kapcsolatban. Azért büszke voltam magunkra.

Újabb kihívás: helyesírás. És megvan az első pozitív eredménye: 4/5-ös dolgozat!!!!! Csak így tovább.

Közben múlt hétvégén nagylányon  a kamaszodás jeleit észleltem. Magamon meg az agybajét. Hétvégén már igen gyanús volt, hogy ahányszor elkértem az üzenőjét valahogy az sosem ért hozzám. Csak sokadik felszólításra, mikor már emelt hangon közöltem, hogy most azonnal látni szeretném, hogy mi az a semmi  ami nincs beírva...Minden pénteken kapnak magatartásból, szorgalomból értékelést. Hát ezzel nem volt gond, mert ötös volt mindkettő, de még hétfőn közölték velünk szülőkkel, hogy a hétvégi házija nem volt kész. Aztán kiderült, hogy előző pénteken nem volt ugye suli és csütörtökön akkor kapták a házit mikor szolfézson volt, de azért az összes többi zenét tanuló osztálytársa tudta, csak  ő nem mi a házi. Szóval félt a beírást megmutatni.

Közben a tájékoztató is előkerült, benne technika négyes, rajz hármas - hát ezekért nem haragszom, ezek csak azt bizonyítják, hogy tőlem is örökölt pár hibás gént, tehát nem csak apja lánya. Inkább az volt rossz, hogy hirtelen ért sokként a sok rossz hír, hazugság.

Aztán következett egy matekdoga, amire itthon egy percet nem tanult, ráadásul mértékváltás témakör, ez emlékeim szerint olyan mumus szokott lenni, nem nagyon értik a gyerekek. Hát szerencsére vannak kivételek, egy 5* és egy 5 a témazáró eredménye (két jegyet kaptak rá).

Közben gőzerővel készülünk egy matekversenyre. Minden héten oldogatjuk az elmúlt évek versenyfeladatait. Ez ugyanis házi feladatként van feladva a versenyen indulóknak. Szerintem a feladatok nagy része józan paraszti ésszel megoldható, de könnyen el is számolható. Ez utóbbit tapasztalom a legegyszerűbb feladatoknál is Adrikánál, szóval reménykedni lehet csak, hogy összeszedi magát arra a 45 percre...

Mindeközben Áronunk aranyköpésit igyekszünk megjegyezni, de ez lehetetlen. Mert mindenről van véleménye, mert még mindig megmondóember, mert még mindig öntörvényű. És persze ha fáradt, hisztis, visongató ördögfióka:-)

És pár aranyköpés tőle:

Tanuljuk a bal-jobb fogalmát. Mutatja hol a bal keze, a jobb lába, ilyesmi. Néha bonyolítunk is, hogy a mi bal-jobb testrészeinket mutassa meg, általában nincs ezzel gond. Egyik ilyen bal-jobb alkalommal megfogja a kezével pár hajfürtjét és mondja: ez a bal hajam!

Hétvégén apa egy egeret szedett le a padlásról...Áron kommentálja nekem a dolgot: Apa egy egeret tartott fenn a padláson!

Mostanában ha valamiért rászólunk a következő a kérdése: anya, (apa, mama, ) te nem szeretsz engem? Jónéhány napja kicsit erélyesebben rászólt valamiért az apja, mire nem kérdezve, hanem kijelentve jött a válasz: apa, Te NEM szeretsz engem!

Hmm. Valamikor mostanában le lettünk hülyézve. Anya és apa is hülye hallom a gyerekszoba felől, legkisebbünk szájából. Adrika meg is dorgálta, hogy ilyet nem szabad mondani, de rá is kérdezett, hogy miért hülye anya, miért hülye apa. "Apa azért, mert ráütött a fenekemre, anya meg azért mert azt mondta menjek aludni".

Ovis sztori az alapja. Van az a bizonyos egyéni fejlesztési lap, amin évente kétszer vagy háromszor felmérik hol tart a gyermek, különböző mai divatos szóval, kompetenciák terén. Egyik ilyen dolog, hogy a testrészek fel vannak sorolva, vannak köztük amiket egy hároméves gyereknek is "tudnia kell" de vannak amiket mondjuk elég hatévesen tudni (pl fülcimpa - szerintem kevés oviba beeső gyermek tudja hol van). Nos a kérdés az lehetett hogy hol a csuklója, mire Áron kinyitotta a száját és a torkára mutatott. Onnan jön a hang, ha csuklik, tehát az a csukló.

Bevásárlás, Pénztárnál vagyunk. Mindenki kap valami desszertet, csokit, rágót,tiktakot,  amit persze alig lehet elengedni addig míg a pénztáros beüti az árát. De meg lehet győzni, hogy amint a pénztáros néni beüti az árat, rögtön oda is adja a kezedbe amit épp kap. Legutóbbi vásárláskor még a pénztáros az előző vevő áruit üti be, Áron jó előre szól, kedvesen, illedelmesen megszólítva a pénztárost: nénike kedves, majd azt  a tiktakot az én kezembe tessék adni! ( mondjuk nem volt még nénike korú, de csak így tudta megszólítani, hisz a nevét nem tudta).

Aznap másik boltban is jártunk, ahol kinézett egy éjjeli lámpát. Ment a nagyhiszti, hogy vegyük meg. Végülis nem vettük meg, de meg lett ígérve, hogy majd megkapja. Múlt héten apával kettesben vásároltunk, megvettük az éjjelilámpát, de nem kapta még meg. Ezt feltételhez kötöttük. Egyik esti lefekvés, persze jönne  a mi szobánkba aludni. Mikor fogsz már a saját szobádban aludni Áron? Félrefordítja a fejét, huncut mosollyal megszólal: ha megkapom az éjjelilámpát:-)

Jött hozzánk aludni...

Egy kis görbetükör.

Valamin veszekszik Andorral. Végül, magának megjegyezve: "hát nem érti ez a gyerek, hogy mit mond az ember"

Ismerős mondat volt...

És még számtalan azonnal elfelejtett kifejezés, mondat, bemondás. Sajnos nem jegyzünk meg mindent, de nem is lehet.

Reggel indultunk az oviba, kiszállunk az autóból mikor észreveszem, hogy Áronka táskájában nincs benne az alvókája. Mondja Áron, hogy az ágyon maradt, ő látta, a takaró alatt. Kérdem tőle, miért nem rakta be a táskájába? Á: mert az a felnőttek dolga!

Bizonyítványok kiosztva. Kb erre számítottunk. Adrikáé hibátlan, bár angolból csak szövegesen lettek értékelve és az nem annyira volt kimagasló dicséret.

Andoré nem annyira tökéletes, igaz sok meglepetés nem ért. Szövegesen lett értékelve, szorgalom maradt jó, viszont magyarból már nem jól megfelelt. Igazából nem sokat változott az értékelése tavaly óta, magyarul a hibái megmaradtak. Van min javítani.

Beszéltem a hegedűtanárnővel. Nagyon meg lettek dicsérve mindketten, arra kért minket is, hogy nyugodtan dicsérgessük őket, mert nagyon ügyesek voltak. A jegyük így egyértelmű, bár megkért ne áruljam el nekik, majd ő megmondja. Így tettem:-)

Tegnapi történet, csak elfelejtettem megírni. Apa még az év első napján elment fogorvoshoz, időpontot kérni tömésre. Mikor hazajött mesélte,  hogy volt ott egy apuka, három gyerekkel, mint nálunk, lány-fiú-fiú sorrend és kb mint a mi gyerekeink minusz egy év, a kicsike volt talán még több mint egy évvel fiatalabb Árontól. Az az apuka is időpontot kért fogászatra. Apát hamarabb behívták, de mondta, hogy előre engedné a másik apukát...Elmesélte hogyan viselkedtek a gyerekek, gyakorlatilag a padlót felnyalták addigra mire sorra került apuka. Hogy jön a tegnapi naphoz? Vártuk hogy a gyerekek sorra kerüljenek a vizsgán, Apa beszélget egy férfivel, vele egy kisfiú, kb másfél -két év körüli. Aranyos kis csöppség volt, aki elment mellette mindenki megsimogatta a buksiját. Kérdem otthon, ki volt az a férfi, akivel beszélgetett? Na, ki volt? Itt is volt egy népnevelő jelenete, épp valamit intézett, mikor  a kicsike szökni akart és apukája a  lábával fogta vissza:D

Andorka tegnap szerelmes levelet írt egyik osztálytársnőjének, akibe szinte az első iskolai nap óta szerelmes. Kérdem ma tőle, hogy átadta-e a levelet? Nem, nem adta oda.

És most a levéltitok megsértése következik, de muszáj leírni, mert annyira aranyos. Bár nem került bele az a mondat, amit Adrika javasolt, hogy ez milyen szép lenne egy fiútól: "hajad, mint a búzakalász". Ehelyett: "szemed, mint a tulipán" "hajad mint a felhő" hasonlatok kerültek leírásra. Továbbá egy rajz, amin felismerhető 5 emberalak, kisebb-nagyobb, a kiszemelt hölgyike is egy öttagú család középső gyermeke. A rajz alatt: "a te családod". Igen, minden szülőnek a saját gyermeke a leglegleg, de Andorka drága az anyja rajztehetségtelenségét örökölte, (a rossz tulajdonságok dominánsan öröklődnek). Szóval a rajz láttán lehet megsértődött volna a kislány és lett volna vége egy szépen induló románcnak.

Mostanában családi vacsora-hétvégi közös ebéd alatt szoktunk olyat játszani, hogy gondoltam egy számot. Nem én találtam ki, hanem az iskolásaink. 0-100 közötti szám. Persze Áron is figyel és ő is mondja, hogy gondolt egy számra. A játékba így őt is belevettük, 0-10 közötti számmal. Figyeli  a nagyok kérdéseit és ő is kérdez. Vagy ő gondol és mi kérdezünk. Ez előbbire egy aranyos példa máról:

É: Gondoltam egy számot

Á: 2-nél nagyobb?

É: Igen

Á: 5-nél kisebb?

É: igen.

Á: Kisebbnél nagyobb?

É: :D:D:D

Á: Nagyobbnál nagyobb?

Itt fejeztük be. A négyre gondoltam, mert hamarosan négy éves lesz és most ez nagyon foglalkoztatja. Tegnap pl azt kezdte el emlegetni, jobban mondva határozottan kijelenteni, hogy neki Thomasos tortája lesz! Ma reggelre meg azt mondta, hogy ő azt álmodta, hogy piros tortája volt, Roarys. Mostanában egyre többször elmondja, hogy éjjel mit álmodott. Aranyos nagyon:-)

Az álmaink...Bár nem szoktam januárban, szilveszterkor újévi fogadalmakat kötni (minek egy újabb stressz mert nem tartom be?), de most egy ki sem mondott fogadalmam mégis kezd megvalósulni. Nem kell nagy dolgokra gondolni: majdnem minden nap társasjátékozok a gyerekekkel! És jut rá idő! Igaz ennek reggel van ára, mikor hatkor csörög a vekker és az este 10 körüli elalvás (gyerekeknek) kicsit késői. Áronnal a Karácsonyra kapott memóriaforgónak a sima memóriajátéka a menő (12 pár megtalálása), iskolásainkkal Cluedozunk, nyomozunk ki ölt meg kit a luxusvilla valamelyik helyiségében? Imádjuk.

Közben persze a hétköznapok is telnek. Pénteken véget ért az első félév, bizonyítványt holnap kell várnunk, Adrikáék biztos meg is kapják. Andoréba nem vagyok biztos. Zeneiskolai vizsgájuk ma zajlott, nem tudjuk a jegyet, mint megérdeklődtem ma mentek a vizsgák, utána döntenek a jegyről a vizsgáztató zenetanárok, majd következő órán tudjuk meg hányast kaptak. Érdekes volt ez a szervezés. 4-kor kezdtek, fél négyre legyünk ott. Ehhez gyerekeket 3-kor elhoztuk a suliból, ehhez nekünk 1/2 3 körül indulni kell a munkahelyről. Többet vártunk, mint ameddig a vizsga tartott. Barátnőmék ugyanezt végigjátszották azzal a különbséggel, hogy 5-kor kezdődött a vizsgája a kislányának, de nem első vizsgázó volt, mint a mi gyerekeink, hanem a tizedik...

Itthon aztán újabb szórakozás kezdődött. Áronék óvó nénije ma adta ide átmásolásra a csoportról készült fényképeket, mikulásműsor, karácsony, advent, mézeskalács készítés...Kíváncsi voltam nagyon a képekre, na meg arra, hogy Áron hogy reagál majd rájuk, magára, és vártam, hogy végre megtudom a csoporttársai nevét. Hát, igen, harmadik gyerek, alig ismerek pár gyereket a csoportjukból, azoknak is csak a keresztnevét nem a teljes nevet. Na de most! Áron szépen sorolta a neveket, vezetéknévvel. És ha magát látta felkiáltott örömében: jaj, de cuki ("cuti") vagyok!

Apropó, k hang. Pár hete elcsíptem egy szónál hogy szépen ki tudta mondani, így mostanában gyakorolgatjuk. Nem minden hang mellett ejti ki, helyette t hangot mond, vannak szavak ahol nem megy még, de van ahol nagyon szépen ejti. Ráérünk még, de jó lenne ha ennyivel is kevesebb hang javítása várna majd a logopédusnőre.

Azért mégiscsak nehezen indult ez az év. Az első 10 nap majd mindegyikén volt valami negativum. Első nap azt mondtam, ez nem lehet hogy ennyire hisztisek lesznek egész évben...másnap Áronka volt beteg, még szerencse, hogy egyébként is szabadságon lettem volna itthon, majd a munkahelyen is nehezen indultak be a dolgok, Apának rögtön túlórás héttel, azaz minden nap volt túlórája, sőt már hétvégi munkanapja is. Ó,  a technika. Egyik általam olvasott blogban a napokban olvastam, hogy más sem szereti a folytonos változásokat. Nálunk (munkahelyen) most új a nyomtató és új lett a számítógépem, tudom ez másnak nem nagy dolog, de nekem szokni kell az új dolgokat. Pedig még azt sem mondanám, hogy régimódi vagyok, mert ez tényleg egyáltalán nem jellemző rám, meg a modern dolgokat is igazán szeretem, de ha a mindennapokban a megszokott rutinomban valami hátráltat, azt nem szeretem. De majd megszokom, csak közben értékes időm vész el.

Idő. Tegnap olvastam, hogy a gyerekek utáni pótszabadságot ettől az évtől mindkét szülő igénybe veheti. Annyira örültünk neki! 7-7 nap mindkettőnknek. Ma hallottam, hogy a közös munkahelyünkön már próbálják felülírni a munka törvénykönyvét...Gondolom nem tehetik meg, de addig sem felhőtlen az öröm.

Mai örömhír. Egyik nekem nem közvetlen munkatársam mesélte ma, hogy a férjem tegnap nagyon dicsért neki, most nem részletezem de egy 15 éves történetről van szó, amit elmondott annak a kollegának. Aki ma nekem ezt elmondta, hogy ott sem voltam de milyen szépen, lelkendezve mesélt rólam a férjem. Más kolleganőtől is hallottam már, hogy mielőtt visszajöttem dolgozni és tudták hogy ide kerülök, ahol most vagyok, már nagyon vártak, mert az én férjem mindig olyan szépeket mondott rólunk, a gyerekekről. Olyan jó volt hallani mástól is, ma is ezt:-). Házasságunk 14. évében.

Körömvágás előtt vagyunk, Áronka mutatja a nagylábujját:

- Anya, ez a hüveglábujjam!

Karácsony óta nem jelentkeztem, feltöltődtem azóta.

A szenteste a lehető legjobban telt. Mindig túlizgulom előtte a dolgot, persze feleslegesen: a gyerekek 2/3-a azt kapta mait kért, de az egyharmad Andor sem panaszkodott.

Adrika megkapta hőnáhított mobilját, élete első telefonja ez, mondanom sem kell (ha már mondtam, bocs az ismétlésért), hogy H.K-s...Kb 2 hónapja ha nem több, hogy a hülyeazértnemvagyokban kinézte, onnantól kezdve könnyű dolgunk volt...Kivéve mikor több hét után elfogyott és vártuk, hogy új szállítmány érkezzen. Megint megállapítottam, hogy a jövő generáció technikai dolgokban, ismeretben jóval felülmúl minket, olyan dolgokat fedez fel a telcsin, amit még mi sem a sajátunkon. Mindenesetre mondtam, hogy csak úgy állítson át valamit rajta, hogy jól nézze meg mit és hogyan, mert miránk ebben nem számíthat, hogy vissza tudjuk állítani.

Áronunk fő ajándéka a vonat volt. Megmondta hogy mit kér: ha megnyomunk egy gombot, akkor menjen. Ezt szerencsére jóval olcsóbban sikerült megoldanunk, mit elsőre gondoltam. A kívánság hallatán ugyanis először szétnéztünk egy hétvégi bevásárlás során néhány hiperszupermarketben és megállapítottuk, hogy mindenütt csak Thomas van. Gyorsnak nem mondható itthoni kutatómunka után kiderült vigyázzak hogy milyet veszek, mert nem biztos hogy az egyik készlet a másikkal kompatibilis, azon kívül méregdrága. Legovonat szintén. És közben csak olyan kis hagyományosra gondoltunk, ami megy körbe-körbe,olyan békebeli kisvonat, mint a mi gyerekkorunkban volt. Mint ami a fa alatt fut, kering minden karácsonykor, de mégse az legyen, mert az  a karácsonyhoz tartozik, ezt pedig Áron kéri az ő szobájába. Összejött.

Andorunk kívánsága sajnos nem úgy sikerült, mint gondolta. Kért legot. De azt most épp tőlünk nem kapott, de kapott pár hete a névnapjára tőlünk is, mamájától is, keresztszüleitől is. Ott jót csocsózott, így alig két héttel karácsony előtt azt kezdte el emlegetni, hogy csocsót szeretne. Nos, ezen többször is gondolkodtunk, mert tavaly és idén is szerettem volna már nekik, de hogy milyen legyen, mekkora, hol legyen  a helye - az mindig újabb kérdéseket hozott, szóval az sem. Azért a travel chess szerintem mégiscsak jó húzás volt tőlünk.

Még mindig karácsony. Aznap már írtam, hogy sikerült a főzést minimálisra és elfogyasztható mennyiségűre redukálnom. Másnap anyukáméknál ünnepeltünk, másodnap pedig anyósomhoz utaztunk, ahol szilveszter napjáig dőzsöltünk és pihentünk. Az év fáradalmait pihentük ki, nem túlzok.

Mert volt mit kipihenni. Én azt hiszem ez egy nagyon nehéz év volt, lelkileg, egészségileg, munkailag.

Az egészséget most önző módon magammal kapcsolatban értem. Három kisebb-nagyobb műtét rögtön az év első felében. Írtam róluk, nem ismétlem. Három haláleset. Egy fiatal anyuka, egy fiatal családtag és a kutyusunk karácsony előtti napokban...Áron oviba ment. Nem túl nehéz kezdés, de mégsem egyszerű beszokás, egy kis áprilisi egy hetes hiányzás nehezítette a dolgot majd a nyári szünet, amit nagyrészt anyukámékkal töltött. A legkisebbként a csoportban azért értelmileg jól helytáll, szerencsére jó kis társaságban van, és már tényleg beszokottnak tekinthető.

Nekem a munkakezdés. Megint új munkakör, új kollegák, mégha némelyiket régről ismertem is. Nem mondhatnám, hogy megkönnyítette a kezdésemet egy-két dolog, a márciustól májusig tart két hónap maga volt a pokol, érzelmileg nagyon labilis hanglatban telt. Nyárra én is "beszoktam", munkahelyen  már rendben volt minden, gyerekeknek megoldódott a nyári szünet minden hete, kezdődött itthon a perpatvar. Vagyis házfelújítás, fürdőszoba jobban mondva, le sem írom, még nem használjuk...Szeptember óta megint iskola, zsúfolt hétköznapok különórákkal tarkítva. Állandó idegeskedés Andor tanulmányai miatt, kész-e a házi, mit nem tanult(unk) meg, miért kap feketepontot, egyest, miért nem figyelt, be lesz-e írva hogy mi  a házi, stb. Mégis kikapcsolódás a felújítás-munkahely pörgésében. Apa munkahelyi dolgai sem egyszerűek. tele hétvégézéssel, kifizetetlen túlórákkal, éjszakába nyúló műszakokkal, és ilyen lesz az idei év is. Ezt már tudjuk.

A jóról is. Szerencsére évek óta nincsenek hiteleink. Talán itt is írtam már, hogy csak annyira vagyunk gazdagok, hogy nem kell hitelt fizetnünk. Egyelőre az így összegyűlő pénzecskéből jut felújításokra, igen, folytatódik még jónéhány évig. Terveink vannak, csak egészség legyen!

A szilveszterünk, mint év utolsó napja? Utazással telt a nap első fele, jöttünk haza G.mamától. Itthon anyukámék vártak. Velük töltöttünk pár órát, majd ők hazamentek, mi maradtunk. Én valamikor 10 óra körül Áronnal elvonultam aludni, Adrika ébresztett éjfél előtt 2 perccel...Rövid ébrenlét után folytattam az alvást. Ma reggel tudtam meg, hogy majdnem éjjel kettőig volt ébren a két iskolásunk és az apjuk:-) A mai nap a szokásos, de istenmentsentőle, hogy ilyen legyen az egész évünk...

Egy év múlva kiderül.

Addig is minden kedves olvasómnak nagyon boldog 2012-es évet kívánok!

Eljött az idén is ez a nap. Készültünk rá, vártuk, bár nem voltam annyira lelkes  mint máskor, nehezebben jött a hangulat, az ajándékok egy része az utolsó héten lett meg.  A menü - ami sokkal rövidebb, mint máskor, de talán elfogy anélkül, hogy ráunnánk -a héten állt össze a fejemben. Az éjszakai karácsonyfa díszítés egyre nehezebben kivitelezhető, valahogy a gyerekek is érzik, hogy mi olyankor valami fontosat csinálunk és nem igazán tudnak 23-án este elaludni...Így aztán az idén először egy kis segítőtárs is akadt, Adrika először díszített velünk karácsonyfát, amit apa tegnap vett meg...

És most az utolsó pillanatban minden olvasónknak nagyon kellemes, békés, nyugodt Karácsonyt kívánunk!

Az alábbi dalocskát a gyerekek választották, nekik ez tetszett a legjobban. Nagyjából, összességében, mert természetesen még ezen is volt egy kis összeveszés, túl egyszerű lett volna, ha mindenki rögtön ezt választja. Jó, nagy volt a választék, csak ezért:-)