Ági hívott játékra, íme a szabályok:


-add tovább a listaírás feladatát további hét blog írónak
-linkeld ki őket
-értesítsd őket
-írd meg a karácsonyi kívánságlistád
-küldd el a listát erre az email címre: radmila.morgan@gmail.com
-szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid
-legyen boldog a Karácsonyod!

 

Sajnos nálam ez a játék valószínűleg zárul, mivel már majdnem minden  általam olvasott blogban találkoztam kedves blogíró barátaim kívánságaival - viszont aki mégsem kapott felhívást - Bea, Kriszta, Marika, Ingrid - és kedve van játszani, rajta!

Az én kívánságaim:

1. Közhely, de igaz: egészség. Mert az a legfontosabb

2. Jövőre is a szeretteimmel ünnepelhessek!

3. Ez nem fog teljesülni, de a nap állhatna több órából is, hogy legyen legalább minden gyermekemre annyi időm, amennyi a háromra jut, emellett magamra is jutna talán egy kis idő. Nem beszélve arról, hogy apával is jó lenne kicsit kettesben lenni, többször elmenni étterembe, csak úgy nyugodtan beszélgetni, hogy eközben nem kell száz egyéb dologra figyelni.

4. Több könyvet elolvasni, mint az idén tettem, és kisebb százalékban szerepeljen benne gyermekirodalom.

5. Otthonunk tovább szépüljön, kerüljenek el minket a mekkmesterek és az irigyek...

6. Sokkal több türelem, gyakorlatilag minden területen.

7. Egy családbarát munkahely, jó lenne napi 4-6 munkaóra (nyolcórás fizetéssel)

8. Gyerekeimnek sok sikert az iskolai munkához, a legkisebbnek pedig nagyon könnyű ovis beszokást egy nagyon jó csoportba, kedves óvónénikhez.

 

Hirtelen ennyi jut eszembe, ha ez mind teljesül  elégedett leszek.

 

 

Szerző: gneke  2010.12.24. 09:54 1 komment

Címkék: játék karácsony

Minden kedves blogolvasónknak és szeretteiknek békés, boldog Karácsonyt kívánunk!

G.család

 

 

 

Szerző: gneke  2010.12.24. 01:26 2 komment

Címkék: karácsony

Néhány hete még azt mondtam, hogy most nem várom annyira a Karácsonyt. Kicsit elfásultam. Valahogy nem is foglalkoztatott az idén annyira mint máskor, tavaly például nagyon vártam, szép is volt. Szerencsére azért az idén is  - azt hiszem, de ez majd napok múlva derül ki -  sikerült hogy mindenkinek örömet tudok szerezni, nem tucatdolgokkal hanem egyedi megoldásokkal.

Az ünnepi menüvel már tavaly úgy voltam, hogy arra még várni kell. Az igazira. Mert természetesen kerül az asztalra kacsa, hal, mézeskalács (már a második adag, ami egy kiló lisztből készült, mert az első már a múlt héten elfogyott), ünnepi húsleves (mégpedig gyöngytyúkból), de még mindig értelmetlennek látom hogy ennél extrábbaknak álljak neki. Lényeg, hogy együtt leszünk, ötösben, olyan kevés ilyen nap van az évben.

Aminek előre örülök, és amitől igazán szép az ünnep: a gyerekek mosolya. Néhány hete már az ünnepi díszbe öltöztetett városban döbbentem rá, mikor Áronunk a feldíszített fenyőfát meglátta és örömmel mondta, hogy karácsonyfa: hogy megismeri! Hogy emlékszik rá, amit egy éve nem látott. Aztán azt is tudta, hogy otthon a Karácsonyfához hozzátartozik a fa alatt futó kisvonat is.

Az adventi gyertyák gyújtása sem igazán ünnepi még. Próbálkozok, próbálkozunk, de még mindig kicsik hozzá a gyerekeink. Ha égő gyertyát látnak, azt mindenáron el kell fújni. Hiába győzködjük őket, hogy majd, hadd égjen még. De bízok benne, hogy minden évvel kicsit közelebb kerülünk a méltó ünnepléshez.

Tegnap délelőtt végre kijutottunk szánkózni is. Megint egy újabb csoda, hogy Áron is húzza a szánkót, nem csak őt kellett húzni: és nem az üres szánkót húzta, hanem Andor is ült rajta. Felváltva, veszekedés nélküli örömóra volt, mindenki ült, mindenki húzta, az összes verzió volt, ami három gyerek közt előfordulhat.

De ez sem fárasztotta le eléggé kisfiunkat, akivel mostanában bizony elég kemény altatási gondjaink vannak (bezzeg mamáéknak nem). Volt már olyan gyermekünk, aki 3 évesen már rég nem aludt délben, de az legalább este nyolckor belezuhant az álomba. Hát kicsifiunk nem ilyen.

És volt még tegnap mézeskalács díszítés is, az első adag elfogyott enélkül, de a szombaton sültet (meg kell említsem  Adrika segítségét, aki minden egyes darabot kent, majd szedte ki a kisűlt és kihűlt darabokat a tepsiből) tegnap már muszáj volt feldíszíteni. Itt persze ismét a  gyerekekre lehetett számítani.

Iskola még két nap, szerdától szünet, Apa is szabadságon lesz, hátravan a díszítenivaló vásárlása, és még egy kiadós takarítás. Kezdem is.

 

Szerző: gneke  2010.12.20. 11:39 2 komment

Címkék: család ünnep karácsony advent

- Anya, mi az a klasszikus mese?

- ????? :O:O:O:O (és egyebek, el nem tudom képzelni mire gondol, hol hallotta, gondolkodom)

- Válaszolj már nekem!

Szerző: gneke  2010.12.17. 15:53 Szólj hozzá!

Címkék: gyerekszáj áron

Évek óta a kedvencünk az alábbi videó, nem tudjuk megunni.

 

 

 

 

Szerző: gneke  2010.12.16. 11:46 2 komment

Címkék: karácsony

Ismét Áronunk...

 

Este leveszem a szemüvegem. Kérdés:

- Anya, miért vetted le? Fázni fog a szemed!


Megint szemüveges ...

Apa farral áll be a parkolóba, autó hátulja tiszta pára, alig lát ki, meg is jegyzi:

- Semmit nem látok!

Mire Áron:-

- Apa, nincs szemüveged?


Mama puszilgatja, szeretgeti, majd mondja Áronnak:

- meg tudnálak enni!

Áron válasza:

- nem engem kell megenni, hanem a reggelit.

 

 

Szerző: gneke  2010.12.09. 00:18 2 komment

Címkék: gyerekszáj áron

Az első adventi gyertyát szűk családi körben ötösben gyújtottuk meg. Áronunknak nem volt emléke még arról, hogy nálunk hogyan is zajlik ez a szokás. Nem értette miért kapcsoljuk le a villanyt és csak a gyertya fénye világít. A sötétet űjabban nem szereti. Majdnem minden este elhangzik a kérdés, miért van sötét? Nagyon egyszerűen elmagyarázzuk azzal, hogy napocska elment aludni, a hold pedig felkelt.

Szombaton munkahelyi mikulásünnepségre mentünk, szokásos hely, színház. Mikor pár éve először mentünk Andor még csak 2 éves volt, Adrika 3. Nagyon szépen végignézték a műsort, kevés járkálással megúsztuk. Hát ez most nem így ment. Mire összeszedtük magunkat már elég késő volt az induláshoz, gyanús volt, hogy nem igazán lesz 5 ülőhely egymás mellett, vagyis ennyire eddig sem volt szükség, mert eddig még Áront nem vittük és elég volt 2 ülőhely mindig. Gyanú beigazolódott, iskolásaink az első emeleti egyik páholyban ültek, mi apával, Áronnal a karzaton. És lőn sötétség, és Áronunk kérdése egyből el is hangzott, hogy miért van sötét? A következő másfél órán át hiperaktív volt (csakúgy mint előző este Andor szülinapján, ahol teljesen jogosan meg is jegyezte az egyik szülőpár, hogy bizony eleven a gyermek). Az előadást így végülis csak Adrika és Andor élvezte, igaz ők tegnap az osztályaikkal újranézték, bérletes előadás keretében. A műsor végén volt természetesen a mikulás által átadott csomag. Itt viszont Áron mégiscsak jobban viselkedett, mint egykor Adrika, aki évekig félt a Mikulástól, míg Áronnak ez eszébe sem jutott. A csomag mellé kapott plüssmacinak hatalmas sikere volt, és nem csak a gyerekek körében, hanem  a színházból kifelé jövet a járókelők közül is többen megszólítottak, hogy honnan vannak ezek a macik, mert mindenki ezzel jön velük szembe. (persze mert mindenki ugyanott parkolt és a színházból a parkoló felé vette mndenki az irányt). Tényleg érdekes lehetett többszáz macival összefutni:-). Csak hogy megmaradjon az utókornak a Csizmás Kandúr című előadást néztük. (évek múlva ne kelljen gondolkoznunk, hogy melyik évben mit láttunk...)

Délután aztán szülinap, majd séta a Piac utcán keresztül. Ami ugye a belvárosunk és tényleg nagyon szép megint. Pár hete még kivilágítatlan volt mikor arra jártam, most már javában tartott az adventi vásár. A gyerekek megint kértek mézeskalácsot, jobban mondva mézesbábot, a mézeskalácsot én vettem hozzá  a város leghíresebb mézeskalács sütőjétől, és természetesen a kürtös kalács sem maradhatott el.

Vasárnap meggyújtottuk a második adventi gyertyát is, ezúttal nem öten, hanem kilencen ültük körbe.

Közben nem csak lélekben készülünk a karácsonyra. Gyakorlatban részemről szinte minden be van csomagolva, jólelrejtve. Az évek óta szokásos általam készített adventi naptárban minden nap valami csokiféleség van, (minden zsákban 3,)  tudom nem így kellene, de bevallom, hogy így van, pedig voltak ám más terveim. A mi mézeskalácsunk szombaton fog sülni előreláthatóan, 3 kiskorú segítségével.

Pénteken az iskolában lesz adventi műsor, ahol Adrikáék osztálya is előad egy színdarabot, és persze nagyon várjuk. Ott a helyünk!

 

 

Szerző: gneke  2010.12.08. 23:28 Szólj hozzá!

Címkék: család ünnep advent andor áron adrienn

Kezdődött pár hete azzal, hogy Andort meghívta egyik osztálytársa szülinapra. Folytatódott azzal, hogy Andor is 7 éves lett. Őt többször köszöntöttük, először a szülinapja utáni nap mamákkal, papával, dédivel. Pár nap múlva az osztálytársai köszöntötték, 5 kisfiút hívott meg igaz nem hozzánk, hanem ismét az egyik itteni mcdonaldsba. Másnap megint szülinap, ezúttal Adrika osztálytársa hívta meg a két iskolást, majd vasárnap a unokatestvéremék, fiaim keresztszülei jöttek köszönteni.

Képeket újabban ritkán készítek, néhány készült a családi szülinapon, de a mekis ünnepre elfelejtettem magammal vinni a gépet.

Nagyon jó hangulatban teltek ezek az ünnepségek. Az osztálytársas szülinapok nagy beszélgetésekbe csaptak át, mármint a szülők részéről. Jó volt kicsit megismerkedni pár anyukával, apukával az Andor osztálytársainak szülei közül és jó volt mélyebb beszélgetésekbe merülni  Adrika néhány osztálytársának szüleivel is.  Előző témához kapcsolódva  - természetesen ha osztálytársas szülők összegyűlnek mi másról is esne szó, mint iskoláról, tanárokról. Mégis jó kis kikapcsolódás volt péntek este-szombat délután. Főleg, hogy előtte délelőtt is programunk volt, majd utána jót sétáltunk a hidegben, de megérte és másnap jöttek az unokatestvéremék, tehát jó zsúfolt hétvégénk volt.

Szerző: gneke  2010.12.08. 22:55 Szólj hozzá!

Címkék: születésnap iskola andor

Van három dolog ami nagyon nehezen megy amikor egy posztot  megírok. Az első a cím, a második a hogyan kezdjem el,  a harmadik pedig a hogyan fejezzem be.

Itt most a címen nem gondolkoztam, de be kell valljam többször is végigmondtam magamban hogy amiről írok hogyan is vezessem be. Elöljáróban ezt most közzé is teszem.

Az első kezdésem az lett volna, hogy bár naplóról van szó és naponta illene vezetni, azért szerencse, hogy mégsem ezt teszem. Mert ha egy héttel ezelőtt, hétfőn este írom meg amiről itt szó lesz, akkor bizony füstölgött volna a gép, átvéve a hangulatomat.

A második kezdés szólt volna arról, hogy nekem valamiért az a sors jutott, hogy Andort kell a legjobban féltenem, aggódnom miatta. Vagy egyszerűen ő a legpechesebb fajta. Már 7 éve pár napos babaként szembesültünk egy nyelvfelvágással, azzal hogy a baba extra bukós, hat hetes korára két hemangiómával,  alig 3 évesen következett a szemüveg, kicsit sem megijesztve minket, miszerint mekkora baj is lehetett volna ha nem időben derül ki a baj (ma már semmi különös). Az oviba beszokás és az ott eltöltött évek kudarcairól pedig bőven számoltam már be e blog lapjain. Az iskolai életéről meg ezután fogok. Közben volt a logopédia, az aggódásom hogy nem lesz-e diszlexiás, emiatt nevelésibe jártunk, a magatartása miatt nem lesznek e gondjaink - emiatt is állandó aggódás. 

A harmadik kezdés valahogy úgy lett volna, hogy lehet egyszer nekem is fel kell adnom az elveimet, tévedhetek én is. Jelen esetben a pedagógust válasszuk (iskolát, óvodát stb) avagy tagozatot, csoporttípust. Pl ovis csoportnál én ragaszkodtam a homogén korosztályoshoz, míg másoknak  a vegyessel vannak jó tapasztalatai. Iskolánál egyértelmű volt melyiket választjuk, ott a tanítóválasztást az nehezítette, hogy a három osztály három különböző tagozatot jelent és úgy gondoltuk 2 évet kibírunk bármelyik pedagógussal de mondjuk nem nehezítjük meg azzal a gyermek életét, hogy heti több órában tanuljon azért művészetet mert mondjuk ott jobb a tanítónő, holott a gyermek sosem volt nagy képzőművész-alkotó, netán nem a német nyelvet erőltetjük neki a jobb pedagógus reményében mikor mai világunkban az angollal azért még mindig jobban lehet érvényesülni.

Itt jutottunk el odáig, hogy a mai témámról írni kezdjek.

Múlt héten fogadóóra volt az iskolában. Én még eddig olyanon nem voltam, mint rendszeres olvasóim tudják nagyon hűen járok szülői értekezletre, de fogadóórára sosem kellett mennem. Adrikáéknál tavaly mondták is hogy csak az menjen, akinek gondja van. Andornál viszont úgy gondoltam, hogy mivel erősen érzem még mindig a kommunikáció hiányát iskola és szülő közt így  megyek. Konkrétan nem volt nekem semmi gondom sem a gyerekkel, hisz a két hetes feketepontszerzési időszak után is bevonultam megbeszéltem a tanítónővel, hogy ismerem a fiamat millyen eleven. Azóta magatartásbeli gondok nincsnenek vele, inkább egy kis félreértés volt (gondoltam én) írásból. Szóval csupán érdeklődési szinten mentem be. Matematikából kérdésem sem volt, egyszerűen csak rákérdeztem minden rendben van-e, mert azért az előzmények miatt mégiscsak aggódtam, hogy érdemes volt-e a pedagógus kontra tagozat miatt a matematika tagozatot erőltetnem nála is. Úgy tűnik itt rendben vagyunk.

Elég sok hasonló gondokkal küszködő szülő jelent meg, így először minden anyuka (apuka) beült kiselsőse padjába és végignézte a füzeteit. Andorék iskolaotthonos rendszerben tanulnak, hétvégi házikkal ellátva. Van egy írásfüzetük, amibe írásbeli házit szoktak csinálni. Ez általában másolást jelent. Andor ezt a füzetet úgy hozta először haza, hogy ki volt belőle tépve az első lap. Valamit le kellett volna másolni újra, de mivel az üzenőben nem volt semmi üzenve, így az áthúzott szavakat írtuk le. Legközelebb megint volt egy kitépett lap, illetve hazaküldve egy osztálytárs kislány füzete, arról másolja be a hiányzó dolgokat. Meg lett csinálva kérés szerint.

Aztán jött haza a másolandó lapokkal, amit mi szigorúan aszerint másoltuk le ahogy volt. Kiderült, hogy az elválasztva leírt szavakat egyben kellett volna. Legközelebb, egy hét múlva ezt pótoltuk, az új házival együtt. Múlt hétfőn a fogadóórán azzal szembesültem, hogy a füzet aljára ráírva hogy miért nem csináltad meg, pedig már kétszer hazaküldtem a füzeted (gondolom ezt a gyermek el sem tudta olvasni), következő lapon majdnem ugyanez a szöveg, hogy most már csináld meg egyedül. Feketepont. Közvetlen a pótolt lecke alatt.

Házi feladat készítés nálunk: Adrika megcsinálja egyedül, én a végén ellenőrzöm. Andor mellett ülök, bár egyedül is megcsinálná, de látni szeretem az írását, miután rájöttem majdnem minden betűjét valamiért rosszul írja. Andor házi feladatát igyekszek Áron alvásidejére beilleszteni, de volt már, hogy az utolsó betű leírása után Áronunk épp felkelt. Szóval épp betartott míg aludt (a házi).

Visszatérve a fogadóórára. Egyből lett indokom is mivel lépjek a tanítónő elé. Rögtön azzal kezdtem, hogy nem értem mit kellett volna csinálni, hisz itt van a kész házi feladat. (arról nem szóltam, hogy miért kapott érte fekete pontot, mikor kész). Hát pedagógusunk nem vette észre, hogy épp a pótolt házi után véste be a hiányosságokért járó feketét, szóval ott szembesült vele, mikor én mondtam neki. Hát innentől már jól nem jöhetett ki egyikőnk sem a beszélgetésből, azt hiszem. Mindegy, bebizonyítottam, hogy kész a házi. De nekem mégsem lehetett igazam. Lapozgatás a füzetben, miszerint az írása olvashatatlan lesz ha így folytatja (?). Otthon férjemnek mutattam, mit szól ehhez? Mármint megmutattam neki azt az oldat, ami hűde ronda. Férjem: mi a baj ezzel, ez nagyon szép. Hát mondom, emiatt lesz pedig pár év múlva olvashatatalan a fiunk írása. Tehát naponta két sor betű írása a házi. Kibírható. Azért nem több, nehogy megutáljon írni. (már késő)

Aztán rátértünk az aznap írt dolgozatra. Ismerős volt, tavaly Adrikáék is írták. Két dolgozat egy nap alatt. Mert volt A  és B csoport mindkettőt megírták. Az elsőben egy hiba volt (39/40 pont) a másodikban 5 (35/40 pont). Ez utóbbival kezdtünk, nehogy már elbízzam magam. 87,5%. tanítónő: ez nem rossz, ezzel csak egy gond van. Legrosszabb lett az osztályban. (ez különösen nem vert le). A másik majdnem hibátlan dolgozatért sem kapott dícséretet. Bár el kell mondani, hogy azért annyira nem is bántott, mert mondta, hogy kevés a pont, nyilván egy hibapont nagy százalékesést jelent. És egy mondatot rosszul értett ami rögtön 3 hibapontos, könnyű volt így összeszedni a minuszpontokat. A dolgozat eredménye miatt nem izgultam, főleg mikor kiderült másnap, hogy 11 hibátlan dolgozat lett és eszembejutott, hogy 15 gyerek van az osztályban aki eleve úgy kezdte, hogy olvasni tudott.

Térjünk rá  a magatartásra. Ebben is abszolut következetlenség uralkodik. Mert van aki azért is kap feketepontot, mert beszélgetett az ebédlőben van aki meg azért sem, mert már harmadszor verte meg a társát. Volt hogy szólt a sértett fél a  tanítónéninek, mire azt a választ kapta, hogy majd ha legközelebb rossz lesz kitalálunk valami büntetést. Andort egyszer úgy hátbaverte ez a gyermek, hogy leesett a szemüvege, kiesett belőle a lencse, szerencsére nem tört el. Hát nem kapott érte büntetést a gyermek, bár Andor egész délután szemüveg nélkül volt kénytelen lenni, nem tűnt fel senknek sem, hogy szemüveges gyerek miért is van anélkül.

És itt sorolhatnám a végtelenségig a sérelmeimet.

Még mindig nem egyértelmű, hogy mi a házi. Adrikáéknál minden  be van írva az üzenőbe, pedig már másodikosok. Nem csak a házi, hanem minden iskolával kapcsolatos. dolog. Itt kevésbé. Ők mindennap hazahozzák a tájékoztatót is, Andorét most láttam először. Beleírva egy szeptemberi jó magatartás (miért jó?) és egy piros csillag matekból ami a hibátlan dolgozat jele (mikor írták vajon?). Itt azt sem tudjuk mikor írnak dolgozatot, tudáspróbát, Adrikáéknál mindig be van írva. Maradt a kommunikációs szakadék. És maradni is fog. Mert ha mi szülők kérünk, nincs válasz. Gyerekek elmondása szerint tanítónéni csapkodta a füzetet(?) miután elolvasta anyuka beírását.

Andor egyénként szeret iskolába járni és szereti mindkét tanítónénijét. Olvasásból nagyon szépen halad, hihetetlen, hogy még nem tanultak minden betűt, mégis most már mindent el tud olvasni (Adrika ismerte a betűket nála azért nem lepett meg a dolog) Arra a kérdésemre, hogy írni vagy olvasni szeret jobban azt a választ kaptam, hogy olvasni. Miért? Mert írásnál mindig bemelegszik a keze. Szerintem elfárad, vagy elzsibbad. Szorgalma töretlen, és csak remélni tudom, hogy ő nem érzi azokat a kétségeket, amik bennem megvannak. Ha lesz több próbálkozás, hogy megutálja az iskolát vagy a tanulást, vagy több negatív megkülönböztetés éri, akkor nem leszek tétlen. Egyelőre hagyom a dolgokat  hogy alakuljanak maguktól.

Szerző: gneke  2010.11.29. 14:57 1 komment

Címkék: iskola andor

Sok szeretettel!

 

 

Szerző: gneke  2010.11.28. 13:12 Szólj hozzá!

Címkék: advent

Néhány órával ezelőtt  - na és még 7 évvel - megszületett Andorunk.

Aki ma már egy nagyon jószívű, segítőkész, gondoskodó, önálló, eleven, mozgékony, érdeklődő iskolás nagyfiú!

Jóleső nosztalgiával gondolok a hét évvel ezelőtti napra, a megelőző napokra és az azóta eltelt évek össze közös pillanatára.

Isten éltessen sokáig nagyfiú!

Szerző: gneke  2010.11.26. 11:21 8 komment

Címkék: születésnap andor

Szombaton Andor szülinapi buliba volt hivatalos. Elvittem a játszóházba a kis ünnepelthez, majd anyukámékhoz menet tettem egy kis sétát. Nem volt több mint félóra, de olyan jól esett! Debrecen belvárosa készül az Adventre, hétvégén kezdődik, a díszek már felrakva, de a világításra várni kell. Áll a főtéren a Nagytemplom előtt a karácsonyfa de a díszítését még csak hétfőn kezdték el (épp láttam azt is hétfőn). Volt egy-két virágárus, akik már adventi koszorút árulnak, egyet ki is néztem ami tetszik, és végül hétfőn meg is vettem. Mert megint nem én készítem:-(

A Nagytemplom és a Kollégium közt van egy emlékkert. Annyira szerettem "fiatalkoromban", történelmi helyen, ösvényekkel, padokkal teli kis nyugalom szigete. Most nyílt meg több hónapnyi felújítás után, (persze több fa ki lett vágva. Debrecenben ez a szokás, ha valami készül az pár fa életébe kerül). A felújítás a templom mögötti részt érintette, de az egész park megújult. Talán amiatt is, mert debreceni vagyok, egyik kedvenc írónőm Szabó Magda. Ő említi talán az Ókút című regényében hogy ebben a parkban a gályarabok emlékművénél a felsoroltak közt szerepel az ő rokona is. Év elején mikor olvastam a regényt rögtön meg is akartam nézni, de akkor már zárva volt a park a munkálatok miatt. Most szombaton persze első utam az emlékműhöz vezetett és tényleg ott a név (miért ne lenne ott?), a Jablonczay.

Egyébként is szeretek sétálni, de a szombat délutáni csendes belvárosban való séta most teljesen kikapcsolt. Kellett már. Nagyon.

 

Szerző: gneke  2010.11.24. 09:07 4 komment

Címkék: debrecen szabadidő

Áronunk aranyköpéseiből egy kis ízelítő

1. Levert egy polcról egy díszt, ami el is tört. Nem nagyon esett kétségbe, összefoglalta a történteket: leszédült a dísz.

2. Miért korszak zajlott a héten is. Egy idő után kifogytam a válaszokból és a tőle eltanult választ adtam (kíváncsi voltam a reagálására): azért.

Ő pedig a tőlem tanult válasz mondta: az nem válasz, hogy azért.

3. Este Adrikát fektetjük, esti puszi. Áron mellettem, ő is ad puszit. Közben mondogatja, hogy ez az  Adrika ágya, párnája, stb. Mondom neki, feküdjön Adrika mellé. Mire Ő: ezt nem próbálnám ki.

4. Ajtót nyitogat, zárogat, megunom. Mit csinálsz??? -kinyitom, hogy jöjjön be a levegő!

5. A héten már vettem szaloncukort, persze nem tudunk ellenállni a kísértésnek, eszünk belőle. Áronunk fogára való az édesség, kér is még egy kis szalonnacukrot.

6. Köhögött nagyon a héten, adtam neki lándzsás útifűszirupot. Ez persze nem ízlett neki, szóvá is tette:

-Anya, én nem kérek olyan vizet, ne adj nekem fekete vizet.

7. És mit gondoltok milyen műsort nézünk mostanában szombat esténként? Hát az X-traktort!

Szerző: gneke  2010.11.20. 11:00 2 komment

Címkék: gyerekszáj áron

Mikor elkezdtem e blogot írni nem sokkal Áronka születése után még elsősorban naplójelleget, dokumentációs lenyomatot szántam a dolognak. A picibaba fejlődése, minden grammjának dokumentálása, hogy melyik nap mit evett, mikor jöttek ki a fogai, milyen jópofiságokat mond - ez már későbbi terv volt - lett célul kitűzve. Persze emellett a napló mellett van egy papírformájú is, biztos ami biztos, de azt mrá Adrika születésénél is láttam, hogy az nem lesz teleragasztva mondjuk minden évben a szülinapi tortával készült fényképekkel, nem lesznek beleragasztva az első rajzok.

Aztán ahogy olvasgattam mások naplóját, láttam mennyi minden belefér, nem csak az első szavak lejegyzése, hanem ettől több is: közös kimozdulások, nyaralások, ovis és iskolai élmények, ünnepek emlékei is beleférnek - majd kicsit át is fordult ebbe az irányba, mert az Áron fejlődése szinte mostanában ki is maradt. Mármint itt lejegyezve.

3 gyermek és több mint 8 év anyaság után azonban látom, mi az ami napló nélkül is örök emlék marad, mi az ami még ezzel is felejtődhet. Ha mindent le akarnék írni, akkor állandóan magamrakötve kellene lenni a gépnek, mert volt olyan, hogy szinte 10 perc alatt felejtettem el olyan jópofa bemondásokat rögzíteni, amit azért érdemes lett volna.

Talán e napló nélkül is fogok emlékezni az alapjellemükre, ami annyira más. Hogy melyiket mi maitt lehet jobban szeretni mint a másikukat, hogy melyikük mitől egyedi. Mert azok.

Sokszor el is csodálkozom a biológián. Hogy mi az érdekesebb: ha két sejt találkozik és abból pár év különbséggel nagyon hasonló egyed jön létre, mikor annyi kombináció lehet, vagy épp az a szépsége a dolgoknak, hogy érvényesül a sokféle kombináció és teljesen különböző egyedek jönnek létre, ugyanazon két emberből?

Hogy kinek írom a naplót? Elsősorban a gyerekeinknek. Azt hiszem mindenki nekik írja. Illetve a családnak.

Elsősorban a nagyszülőknek gondoltam, a távolabb élő nagyszülőknek. De szerencsénk van, mert napló nélkül is tudunk egymásról. Épp néhány hete beszéltünk róla, hogy milyen jó viszonyban  vannak a gyerekek mindkét részről a nagymamákkal, nagypapával. Hogy a távolabbi nagymama  mennyire be van kapcsolódva a mindennapjainkba, ha hetek telnek el egy-egy telefonbeszélgetés közt akkor is ott folytatódnak a beszélgetések ahol előtte abbahagyták. Amikor elutazunk a mamához, egymás szavába vágva mesélik az élményeiket, iskoláról, barátokról, játékokról, ami épp fontos. Jól esett G.mama azon mondata, amiben megköszönte hogy így neveljük őket, hogy őt ennyire szeretik. Ez így természetes.

Közelebbi mamáékkal napi kapcsolatban vagyunk,  az ő segítségük szintén felbecsülhetetlen. Olyan ideálisan jó minden.

A személyes találkozást azért nem pótolják a telefonos beszélgetések. Sajnos itt egyre távolabb kerülünk egymástól, önhibánkon kívül. Mióta iskolásak  a gyerekek, azóta nem akármelyik hétvégén tudunk menni, maradnak a hosszú hétvégék, szünetek. Ezt csak nehezítik a munkahelyi kötöttségek, mint a legutóbbi őszi szünetnél, a férjem munkahelye és a G.mama munkahelye egyaránt "keresztbetett". A legközelebbi ünnep,  Karácsony utáni "két ünnep közötti" találka  is úgy fog összejönni, hogy anyósomnak dolgoznia kell. És innentől kezdve a helyzet fokozatosan romlik, már amikor én is munkába állok és még a szabadság kivétele is kötött lesz.

Örömmel hallom viszont azokat a visszajelzéseket, hogy a "távolabbi rokonok" - nagyszülők testvéreinek családjai is szívesen olvasnak rólunk, és jó hogy innen hallanak valamit felőlünk. Sajnos ez már tényleg nagyon sok szabadidőt igényelne, ha mindenkivel tudnánk tartani a közeli  - láthatósági - kapcsolatot, miután mint írtam, ez már a nagymamával sem nagyon lehetséges. Erre mindenképp jók a közösségi portálok, a virtuális világ, hogy legalább második unokatestvérek be tudják jelölni egymást ismerősként, holott egy  valódi találkozás talán még össze sem jött...Gondolom másnál is így van ez, nem csak nálunk, hogy az országban (netán határainkon túl) szanaszét vannak szóródva a rokonok.

Én amennyire tudom igyekszek tartani a kapcsolatot, férjem unokatestvéreivel és a sajátjaimmal egyaránt. Ha csak évente egyszer találkozunk, már az is jó érzés.

Közeledik a Karácsony...A készülődéssel együtt mindig eszembejut, hogy most minden a gyerekekről szól, most mi együtt vagyunk. Mi lesz ha nekik lesz saját családjuk? Tudják majd tartani egymással a kapcsolatot, vagy hárman háromfelé szóródnak az országban,  netán a  világban? Leszünk-e még együtt akkor is nagycsalád, hányan fogjuk körbeülni az  ünnepi asztalt Karácsonykor, születésnapkor? Én anyaként tényleg azt kívánom, hogy legyünk akkor is együtt, hogy tudjam minél tovább összetartani ezt a kis egységet.

Szerző: gneke  2010.11.18. 15:33 2 komment

Címkék: blog család családi

Ez az egyik olyan hónap, ami családunkban talán a legtöbb nevezetes nappal van tele, ünnepekkel, évfordulókkal.

A héten lesz 14 éve, hogy először randevúztunk (akkor még nem) Apával, és minden itt kezdődött. Mellesleg az első randi hetében nyertem egy ámerikai utat, ahová már pár hónappal később együtt utaztunk el.

3 évvel később egy havas, hideg, novemberi napon láttuk először azt a házat, amelyben most lakunk, bár azóta jókora változáson ment keresztül és e változások napjainkban is zajlanak...( az idei év novembere erről lesz később nevezetes számunkra?)

A legfontosabb, amiért ezt a bejegyzést is ma írom: Adrika pocakbaköltözése épp 9 éve történt. Ahol egy kisbaba természetes úton fogan, még ott is sokan tudják ezt a dolgot naphoz kötni, de ahol hosszú évek várakozása előzi meg, majd orvosi beavatkozások sokasága, ott főleg örökké emlékezetes lesz ez a dátum. Én legalább annyira emlékszem a nap minden részletére, mint a háromszori szülőszobai élményeim minden pillanatára. Melyek közül az egyik szintén novemberben volt, lassan 7 éve, de erről akkor úgyis beszámolok.

Talán csak Áronunkhoz nem nagyon köthető ez a hónap, bár a vele való terhességem idején novemberig dolgoztam, illetve az első "hosszabb" vele való találkozásunk egy 4D-s ultrahangnak köszönhetően szintén novemberben volt.

Nem mellékesen Andorunk névnapja zárja a hónapot, de az anyukám névnapja (egyébként az enyém is, anyukám keresztnevét kaptam) szintén novemberben van.

 

 

Szerző: gneke  2010.11.09. 01:46 2 komment

Címkék: ünnep apa ház családi andor áron adrienn

Arról már késő lenne beszámolni, hogy mennyire vártuk az őszi szünetet - ugyanis már vége is van. Vártuk, mert nyár közepe óta nem voltunk G.mamánál, és most is olyan rövidkére sikeredett a találkozó: péntek délután suli után indultunk, éjjel érkeztünk, szombaton mama dolgozott, mi pedig Pécsre mentünk, temetőbe. Visszafelé utazva megálltunk Orfűn, kicsit sétáltunk a tó partján, a gyerekeknek nagyon tetszett, velük még ott nem jártunk. Hazafelé kérdeztük Andort: hogy tetszett Pécs? Mire a válasz: Nagyon szép volt! Adnék érte  10 pontot! (nézi a  Vacsoracsatát...). A gyorsan múló vasárnap után hétfőn jönnünk is kellett haza, kedden Apa dolgozott. Ráadásul elég húzós hete volt, szabira senki sem jöhetett, nem irigyeltem kisgyerekes kolleganőimet, akiknek ráadásul (nem csak nekik, mindenkinek) a héten 16 óra helyett a 18 óra jelentette a munkaidő végét, ahelyett hogy otthon pihentettek volna a kisiskolásokkal.

Az utazásra visszatérve: most tapasztaltam először milyen jó érzés, hogy 3 gyerek egyszerre énekel. Áronunkból ugyanis újabban dőlnek a dalok. Csendes megfigyelői korszaka lejárt, és most adja vissza mit eddig magában rejtegetett. A sok magyar népdal, gyerekdal és egyéb mellett mostanában többször énekeltette velem a bárányos dalt  amit így ő is megtanult, hibátlanul...(tesók angoltanulásának korszakából ismertük).

Mamához menni pedig nagyon szeretnek. Csak a távolság sok, nem tud rövidebb lenni. Áronnak most is volt egy jó bemondása. Emlegette ugyanis G.mamát. Megyünk hozzá. Majd megismételte: megyünk másik mamához (ez egyszerűen onnan jött, hogy egyik mamát gyakrabban látja). Elmondta harmadik változatban is: d..i mamához megyünk. Apa ezek után mondta, hogy nem kell ezt ennyire cifrázni, rövidre akarta zárni a témát és megkérdezte: szeretsz menni d...i mamához? Válasz: Igen! Messzi mamához!

De a szünetet végülis azért várják a diákok, mert nincs iskola. Szerencsések vagyunk, mert mindkét gyermekünk szeret iskolába járni. Azért szünetre kellően elfáradtak. Sok is volt. Most nem térnék ki Adrikára, kitűnően veszi a másodikos akadályokat, Andornak viszont újdonság a suli. Meg nekünk is. Teljesen más hozzáállást kellett megszoknunk, mint amit tavaly Adrikánál. Először is: nincs két egyforma ember, így két tanítónő sem. Míg Adrikáék ilyenkorra - tavaly - javában tudáspróbákat írtak, az idén Andoréknál még egy sem volt. Nekem szokatlan, nincs visszajelzésem arról, hogy mit tud a gyerek önálló munkában. Elképzelésem van, mert hétvégenként (nem mindennap, ez is más) látom a könyveit, és fel tudom mérni mi az erőssége és mi a gyengéje. És persze teljesen más a két gyerek. Andor mellé le kell ülnöm és figyelnem a munkáját. Nem azért mert nem szorgalmas, azzal továbbra sincs hiba, viszont az írástanulás-olvasástanulás mellé kellek én is. Betűország egyébként lenyűgözi, bár Adrika úgy ment suliba, hogy ismerte az összes betűt és mondjuk olvasni is tudott, Andor néhány betűt ismert csak és épp ezért meglepő, hogy október végére már igazi könyvből is tud olvasni, pedig alig pár mássalhangzón és a magánhangzóknak is alig felén túl.

Az írással is vannak kisebb gondok. Ha nem látom, nem tudom mikor és ki veszi észre, hogy nem jól formálta az o betűt, az  a betűt (kifejezetten csak kapcsolásnál), az viszont látszik, hogy rövid "kampót" ír a betűk végére és így nagyon közel esnek a betúi egymáshoz. Vagy az l és a t szára nem függőleges, mint ahogy az ékezetes betűkön az ékezeteket is úgy írta, mint ahogy a nyomtatott betűkön látja, vagyis ferdén. De ezeket javítottuk, és persze erre való a gyakorlás, és nem is kellett sokszor elmondani, hogy a helyes módszerrel tanulja meg írni, kapcsolni a betűket, szavakat.

Andornál tehát még mindig csak órai munka, házi feladat piros pontok- csillagok-matricák gyűlnek. És volt két hetünk, mikor feketepont gyűjtésre állt rá. Olyan büszkén mondta, hogy kapta, mintha érdem lenne. Szigorú elbeszélgetés és enyhe zsarolás következett (közeleg a szülinapja, szeretné baráti körben is ünnepelni...), lám eredményesen, azóta talán 3 hét telt el csupa jóságszivecske hozásával.

Adrikánk pedig úgy jött haza szünet előtti utolsó pénteken, hogy még egy matekversenyre lett benevezve, egy négyfős csapat indul az osztályukból és ő lesz az egyetlen lány a csapatban, hát erre nagyon büszke volt (mi is). Verseny márciusban, lehet rá készülni.

És végül egy kis rossz hír: szünet végére sikerült a család minden tagjának megfáznia, senki nem lázas, de többé-kevésbé mindenki köhög, náthás és/vagy a torkát fájlalja. Remélem hétfőre teljesen rendbejövünk.

 

Szerző: gneke  2010.11.06. 01:03 Szólj hozzá!

Címkék: család utazás betegség gyerekszáj iskola matematika andor áron adrienn

az elmaradásaim tartanak. valamikor pár héttel ezelőtt bejelentettem, hogy mikről szeretnék írni, most visszaolvasva láttam, hogy bizony nem mindenről írtam.

Védőnői látogatás, nagyszülő-unoka kapcsolat? Az első olyan rég volt, hogy már nem is tudom mit akartam írni róla. Azért visszaemlékezve jóleső érzés volt hallgatni, ahogy Áron csacsogott és ahogy közben kapta az értejáró dícséreteket. Annyira közvetlen volt, semmi félelem - nem tudom ez esetleg csak a korral jár, vagy annak is köszönhető, hogy mostanság elég sokan megfordulnak nálunk (ó, nem vendégek, mesterek...erről majd később, szokás szerint) és hozzászokott talán a sok idegenhez, ráadásul a védőnő nem is idegen.

Amire emlékszem, hogy rákérdeztem a szobatisztaság volt, nem is írom, hogy állunk vele, úgy mint a 2ésféléves bejegyzésnél...Egyszercsak az lesz, egyszer csak az lesz. A védőnő mindenesetre "megnyugtatott" hogy az nagyon rossz, hogy a dackorszak és a szobatisztaságra szokás ennyire egybeesik, saját tapasztalata sem túl jó e téren.

És ha már megemlítettem a mesterjárást. Aminek augusztus végéig kész kellett volna lennie még most sincs igazán kész. A benti munkáknak nagyjából neki sem kezdtünk, sőt amit mindenképp szerettem volna még mielőtt munkába állok, nos az tuti nem lesz meg. Imádni fogom a helyzetet, mikor nyolcórázás (vagy ki tudja) mennyi után hazajövök és szét lesz robbantva a fürdőszobánk, de ez ellen most nem tudok már tenni, fűtésszerelés nem mehet fűtési szezonban. Sajnos a kinti munkák elhúzódása miatt  ez egyszerűen nem fért be, de jobb későn mint soha.

Nos Áronunk viszont nagyon kezd tisztába lenni mestereink nevével. "Kintimunka - vállalkozóról" már messziről megállapították a gyerekek, hogy ő a főnök (nem csak azért mert ő nem dolgozott, mert ilyet elvileg a szakmunkások közt is láttak...). Beosztottak folyton csrélődtek, nem meglepő ez az építőiparban, délutánonként amikor távoztak, Áronunk összefoglalta: elmentek a Lacik. (Laci volt a főnök).

Kedvenc (ez szó szerint) mesterünk, az egyetlen eddig akire tényleg azt mondjuk, hogy ha csak egy mester maradhatna, az ő lenne,  10 éve számítunk rá és nem csalódtunk még, nos Béla, hát nagy haver Áronnal. Már hasonló színű autót ha lát, mint amilyen a Béláé emlegeti is, hogy jön a Béla, itt a Béla. Fogalommá vált  a neve. És a közeljövőben fognak még találkozni, remélem...

 

 

Szerző: gneke  2010.10.24. 21:21 Szólj hozzá!

Címkék: család áron

31hónaposunk egyre akaratosabb, és egyre sírósabb. Már-már Adrikát is megszégyenítő mennyiségben sír, mindenért, főleg ha nem úgy történnek dolgok, mint ahogy azt ő elképzelte. Türelmetlenebb napjaimon aztán ez veri ki nálam a biztosítékot és olyankor azon pillanatban képes lennék bölcsibe adni, holott az ugye több okból is lehetetlen, hisz ennyi idősen már be sem vennék a helyhiányról pedig nem is beszélek. A legtöbb vele törődést persze akkor igényli mikor hazajönnek a tesók a suliból és velük szeretnék foglalkozni. A péntek délutánjaink-szombat délelőttjeink amik a házi feladat megírásával telnének egyre bonyolultabbak, mert akkor biztos hogy Áronnak épp anyára van szüksége, ha esetleg mégis elvan nélkülem, akkor biztos a legzajosabb játékokból választ.

Azt hiszem egy ilyen elgyengült pillanatomban kezdtem érdeklődni volt munkahelyemen arról, hogy épp van-e most hely, vagyis januártól mert azért annyira még józan maradtam, hogy addig semmiképpensem megyek, és utána sem szeretnék mindjárt 100%-os munkaerő lenni. Azt a kompromisszumos megoldást ajánlottam én, hogy az évek alatt összegyűlt 41 nap szabit nem egyben venném ki, hanem heti 3-4 nap járnék be, de mindjárt ahogy vissza tudnak venni, azaz nem állna fenn az a helyzet hogy állományban vagyok, de itthon unatkozok gyerekezek, hanem rögtön számíthatnának rám, de kicsit ritkábban látnának (ez nekik is megéri) eleinte mondjuk jópár hónapig, amikor is előadom, hogy hatórásként szeretnék dolgozni továbbra is ha lehetséges, gyakorlatban továbbra is napi nyolc óra heti 3-4x. Egyelőre várom a visszahívást, hogy mikortól és hová sikerül visszamennem, ugyanaz a munkakör ahol legutóbb voltam nem valószínű, mert természetesen a helyem betöltődött, de szerencsére mindig vannak fiatalok akik férjhezmennek, majd gyermeket szülnek és ilyenformán azért akad majd hely. A bővítésről nem is beszélve, szóval amiatt nem izgulok, hogy nem fognak tudni alkalmazni.

Csak arra kell gondolni, hogy pár hónap és munka világa és máris értékesebbé válnak az itthon kettesben töltött napok, amik így még gyorsabban telnek, talán ezért is jutok kevésbé ide az íráshoz, mert szeretném jobban kihasználni, csak Áronnal tölteni az időt.

Élvezni hogy mennyire nagy már, hogy jó perceiben mennyire aranyos, segítőkész, vidám, ahogyan élesedik az esze, ahogy egyre jobban érdeklődik megint a könyvek iránt, ahogy kezdi felfedezni a mondókák világát, figyeli a dalok szövegét és aranyosan kérdez (anya, mi az a hullahó? mi az a fűtkatlan? mi az a tavasz?) és próbálni válaszolni, és kihasználni, hogy a 2-3 év közötti memória páratlan talán sosem lesz ilyen mint ebben a korban, hogy amit most hall egy életre megjegyzi.

 

 

Szerző: gneke  2010.10.12. 12:02 2 komment

Címkék: munka áron

Ígértem hogy erről is írok, mi mindenre kellett eddig pénzt kiadnunk, miután végre ma egy hónapja telizsákkal érkeztünk az első tanítási napra.

Az első tétel az étkezés. A legevidensebb dolog, hogy kérjük a napi háromszorit. Helyben főznek, nem porból készült levest, tápláló, gyerekek igényeinek is megfelelő. Gyerekenként 6901 ft/hónap, 50 % kedvezménnyel...Ez kb kétszer annyi, mintha nem helyben főzött lenne, de megéri.

Mindkét gyermek jár külön tornára, 2400 ft/hó, 5000 forintból végül 700-at kaptunk vissza, gondolom 10% kedvezmény lehet amiatt, mert egy családból ketten is járnak? Azóta sem kérdeztem rá, majd kiderül e hónapban.

Iskola minden diákja bead 500 forintot fénymásolási költségre. No comment.

Osztálypénz mindkét gyereknek 5000 forint, Adrikának tavaly félévre volt elég, Andorék egyelőre egy tanévre szedték, majd látjuk.

Színházbérletek: kétféle is van, egy bábszínház és egy másik, egyik 2700 ft/fő,  a másik 1500 ft/fő, és már volt is előadás Andoréknak, tehát ezzel sem várhattunk októberig...

Lesz a sulinak egyenpólója, nem kötelező venni, de úgy hangzott el a szülőin, hogy ha egy gyereknek lesz az osztályból a többinek is kell...1200 ft/póló, bár ezt még nem fizettük be. Gondolom ha kész lesz szólnak.

Múlt hét pénteken almaszedés volt vidéken, busszal mentek, buszköltségre 700 ft/gyerek, költőpénz maximálva volt 500 ft/gyerekben. Ez utóbbit nem használtuk ki teljesen, illetve a gyerekek zsebpénzéből ment. Hülyeségre nem áldozok.

Matekversenyek sem ingyen vannak, az egyik amelyikre mindkét gyerek jelentkezett és olyan levelezősféle feladatmegoldás, 1700 ft/fő. Adrikát beválasztották egy országos versenybe, annak díja 600 ft.

Zeneiskola, amiről azt hittem ingyen van, mert nem tudom hol élek: 7500 ft/félév, állítólag ezen is van 50 % állami támogatás,  október 3-ig befizetni, megtörtént. Tankönyvek rá 2300 ft volt, illetve lehetett koncertbérletet igényelni 1000 ft-ért. Ezen sokáig gondolkoztunk, hogy együtt megy a zenetanuló csapat, vagy a család is megy, azóta jött a visszajelzés hogy szülők is mehetnek, tehát ez még 3000 forint lesz mert kellene Andornak is szerintem. Mindegy, eddig ezzel kapcsolatos kiadásunk 1000 ft. Szeptemberben.

 Tappancs újságra előfizetés lehetett volna 400 ft/hó vagy 2000 ft/félév. Ez utóbbit választottuk.

Andorkának a tűzzománc anyagköltsége 2000 ft, ez egy évre szól. Nyilván ezt sem az utolsó hónapban kell fizetni.

Ami eddig nem volt: sakkszakkörre szeretne járni Andorunk, 1800 ft/hó, de ez majd októberben indul, drámaszakkör, melyre Adrika jár ingyenes, hittan ingyenes, de arra is van egy könyv, mely idén már 500 ft (tavaly 300 volt).

Aki ezt így összeszámolja több mint 60ezer (63402) forintnyi végösszeggel találkozik, de ebből nem mindent kellett kifizetni, (sakkszakkör pl még nem volt, póló sincs kifizetve) Sok minden nincs benne, amire  azt lehetne mondani, hogy erre nincs szükség, vagy ne járjon a gyerek külön tornára, ne jelentkezzen versenyre, ne tanuljon zenét, ne olvasson újságot...nem hiszem hogy ezt mindet meg kellene vonni tőle/tőlük.

Ingyenes okatás???? Ha...ha...ha...

 

Szerző: gneke  2010.10.01. 14:31 5 komment

Címkék: pénz iskola andor adrienn

Mondhatni még meg sem száradt a tinta a papíron miszerint büszke vagyok feketepont mentes fiamra, máris beszerzett egyet. Hétfőn. Ráadásul nem magatartásból, hanem tanulás: házi feladat. (vagy anya kapta?)

A következő történt. Kaptak rengeteg házit hétvégére, amit a gyerek becsülettel megcsinált, több sornyi fecskefarok rajzolása, két különböző könyvben egy-egy oldal. És hazahozta a tankönyv (olvasókönyv) mellékletét, amin szerepel mind a 44 betűhöz egy-egy kép, vágjuk ki, gyakoroljuk az összeolvasást. Nem iskolás szülőknek segítség: pl ásó rajza, rajta á és Á betű, sapka rajz rajta s és S betű, összeolvasva a két kép egymás mellett ÁS. Mivel Adrikának tavalyról megvoltak a kivágott betűk, így mi a kivágással nem foglalkoztunk, hisz volt egyrendbeli kivágott betűgyűjteményünk. Andor meg annyira nem hívta fel a figyelmemet, hogy ez fontos, hogy kivágjuk és utána a suliba is vigyük, mert ott is ezen gyakorolnak. Hétfőn jött az üzenőbe a fekete pont, mellett a magyarázat HF. Hívtam gyorsan egyik barátnős osztálytárs anyukát, ő is fekete pontot kapott házi feladat miatt, előzmény a következő:

Vasárnap délután anyuka rámcsörög telefonon, hogy hazaküldtek egy papírt házi feladat gyanánt, rajta g és G betű illetve több kép, melyben a g előfordul. Mi ezzel a feladat? Mivel barátnős kislány olvasni tudó enyém fiam meg nem, így rögtön tudtam, hogy ilyen házink nekünk nincs, segíteni meg nem sikerült, valamit kitaláltak mi lehet a házi az alapján, amit mostanság tanulnak. Elég ideges volt anyuka, hogy egy magyarázat nélküli lap hazakerül, úgy kell kitalálni, mi légyen vele, üzenőfüzetben semmi utalás. Nos, hétfőn délután mikor megtudta a fekete pontot, elmondta mire készül, nem nyugszik míg tanítónő nem törli, mert hogy nem jogos és a gyerekkel rengeteget készültek, végigtanulták a hétvégét.

Ettől én azért nyugodtabb voltam, elszámoltam 10-ig (vagy százig is ), mire csak megírtam ama néhány sort, hogy ezentúl kérhetnénk-e hogy amennyiben a házi feladat nem valamelyik tankönyv valamelyik feladata, úgy egy-két sorban az üzenőbe rögzítsék már. OK, neveljünk önállóságra, de még alig 3 hete iskolások, kell még a terelgetés, segítség nekik. Természetesen Andor előtt nem hangsúlyoztuk, de igazán nem értettem egyet ezzel a fekete ponttal, a lecke 90%-át megcsinálta, rengeteg írásbelije volt, mint említettem is, és értékelve volt a maradék 10%, ami igazából szintén el lett végezve, mert gyakoroltunk, csak nem vágtuk ki a betűket.

Ez lett volna a kevesebb, kedden szintén fekete pont, vigyorogva közölte naffiú, hogy verekedett. Szerintem alig várta, hogy végre legyen neki is feketepont, (hétfőn talán látta rajtunk, hogy nem teljesen tartottuk jogosnak a dolgot, túlélte)  mert  úgy örült neki, mint ahogy mások félnek tőle. Aztán persze kiderült (?) hogy mégse verekedett, de hogy mi történt pontosan - nevezzük csak ismeretlen eredetűnek hogy miért is kapta, kapták, de hamarosan kiderítem. Hát ahogy ezt tanítónéni mondta még a tavaszi szülőin, hogy fekete pont esetén azért ne dícsérjük meg a gyereket, így történt, fejmosás volt.

Hab a tortán, hogy Adrika is hozott egy fekete pontot, magyarból ábécé sorrend a témakör, volt 5 vagy 6 szó, amit betűrendbe szedve kellett leírni. Megszámozták és csak a számokat kellett volna leírni, de ő  leírta a szavakat is. Más is így járt, fiúk is lányok is, erre mindegyik sírva fakadt a fekete ponttól:-)

Hát ennyit az írott szóról, óvatosan bánok most már vele.

És hogy Áronról is említést tegyek. Szótagolni ragyogóan tud:D Betűzni is. Szótagolást Adrikáék úgy tanulták tavaly, hogy a tenyerüket összeteszik mintha tapsolnának, és egyik szótagnál balra, a következőnél jobbra lendítik az összezárt tenyerüket. Áron megfigyel és utánoz, gondolom tetszett neki, hogy a tenyerét is használni kell,, ez így olyan játékos. Betűzgetés. A szótagolás után jön a hangokra bontás. Vacsoraasztalnál gyakorlunk, ő meg ismétel. Mi meg nevetünk, mikor mondja hogy tttt  vagy mmmm. Nagyon.

(címmagyarázat: Áron használja, ha mondjuk elindul egy autó vagy bekapcsoljuk a tv-t vagy zene szól és lassúbb rész után gyorsabb következik)

Szerző: gneke  2010.09.29. 22:16 1 komment

Címkék: gyerekszáj iskola andor áron adrienn

Andor:

Szeptember elseje még csak amolyan félig iskolai nap volt, másodikán azonban megkezdődött a tanulás, harmadikán pénteken már házi feladat is járt hétvégére. Még aznap el is készült, aztán rövid hétvége után kezdődött a következő hét. Amikor már nem is hozott haza csak gyakorlatilag üres táskát, vagyis a tolltartót, üzenőfüzetet, benne a mindennapi jóságszívecskével. Kis mellékszál jön, Andor eddig mindennap azt kapott, bár fel voltunk készülve, hogy tele lesz fekete pontokkal, hisz ovis magaviselete alapján arra számítottunk, büszkén jelentem, eddig nincs fekete pontja! Mondhatnánk azért, mert nem is osztanak, de ez nem igaz, szülőin derült ki, hogy ilyen magaviseletű osztállyal rég volt dolguk a tanító néniknek, szeptemberben tényleg nem szoktak fekete pontot osztogatni, de itt már van akinek 6 darab is van. Vagyis volt egy hete. Kitudja azóta hová fejlődött. Szóval különösen büszke vagyok Andorunkra!

Még első nap meg lett az ültetési rend, ami azóta csak kicsit változott, pl ő  a hármas pad középső helyéről szélre került, ennek azért a már említett fekete pont kapás megelőzési célja is van, volt...

Tehát a második hét elkezdődött az üres táskák hazahozatalával, amire számítottam, mert iskolaotthonos rendszer van, csak hétvégén hozzák haza a tanulnivalót, viszont Adrikánál ennek ellenére megszoktam, hogy mindennap haza kerül(t) a táska, mindennap bele tudtam nézni, hogy hol is tartanak, mennyire haladnak. Itt ebből kimaradtam, és mindezt a második hét keddjén untam meg, mikor is mondtam Adrikának, hogy a tavalyi könyveit hozza már ide, és azok alapján Andorral beazonosítottuk, hogy hol tartanak épp, így aztán mindjárt rövid gyakorlás is következett. Továbbá eltelt pár nap és még mindig nem tudtam, hogy mi az órarendjük, tájékoztató füzetük sem volt, vártam a tavaly megszokott újságrendelés cetliket, miszerint miket kérünk miket nem, valamint tájékoztatót a szakkörökről, versenyjelentkezésekről, hittanról, elsős fényképezésről...hiába. Amit tudtam azt Adrikától tudtam, sőt az Adrika tanítónénijének fizettük ki az Andor jelentkezését is az egyik versenyre (levelezős matek, nem nagy dolog, de tavaly Adrikával végigcsináltuk, pár perc logikai feladatokon töprengés nem árt). Mikor aztán egyik nap, másfél hét iskola után mentem Andorért és rákérdeztem hogy mikor lesz elsős fényképezés és tanítónéni úgy emlékezett rákövetkező szerdán és hétfőn még az üzenőbe semmi sem volt róla - na akkor akadtam ki. De ekkor már hála a nagyon jó szülői összetartásnak, jól működik az osztálytárs szülők között a levelezés, megtudtam, hogy a szülőin minden el lesz mondva - melynek időpontjáról mellesleg azért Adrikától hamarabb értesültem, peckünkre egy napra esett a két gyermeké, holott az elsősöké külön szokott lenni, nem a többi alsós osztályéval.

A szülőire aztán apával osztódva mentünk, a tájékoztatás hiánya miatt mentem én az Andoréra, apa pedig az Adrikáéra. Ott aztán tényleg minden kiderült. A fényképezés egyébként jövő héten lesz, csak Adrikáéknak tavaly olyan hamar volt, hogy a szülőin már válogattuk  a képeket, és azért addigra már kialakult, hogy milyen különórákra fognak járni, melyik mikor van.

A sok külön foglalkozásnak nem vagyok híve, de azért csak kijutott mindkettőjüknek egy kicsi plusz. Andor labdajátékok alapjaira jár, ez két plusz tornaóra gyakorlatilag és a röplabda, kézilabda, kosárlabda alapjaival ismerkednek meg, illetve hittan, és talán jövő héttől indul be a sakkszakkör, amire még szeretne menni. Viszont a tanítónénik is lefoglalják a délutánokat, napközi alatt egyikük tűzzománcozás alapjaira fogja őket oktatni,  a másikuk logikai gondolkodásra, lesz bibliaismeret, és még egy kis különsport.

Adrika:

Adrika délutánjai is be vannak osztva, neki a hétfő és a csütörtök zsúfolt, hétfőn hatodik órában szolfézs, majd délután zenés torna, csütörtökön van egyedül 5 órájuk (többi napokon 4) majd szintén hatodik órában szolfézs - és ez ütközik a hittannal, szóval oda vagy csak ritkán megy, vagy egyáltalán nem fog tudni járni az idén a hittanos néni nagy bánatára, aki már 3 éve ismeri Adrikát előbb az oviból majd tavalyról is. És csütörtök délután van a másik zenés torna, tehát aznap gyakorlatilag 7 órája van, házit amit mások  a napköziben készítenek, neki aznap itthon kell megcsinálnia, este, kicsit fáradtabban mint más napokon szokott lenni.

Eddigi szorgalmukkal nagyon meg vagyok elégedve, Andorék még nem írtam felmérést, Adrikának csak ötösei sőt csillagos ötösei vannak. Magyarból minden óra után benne van a három legszorgalmasabban (óra végén mindig megmondja tanító néni, hogy aznap azon az órán kik voltak a legaktívabbak, eddig mindig benne volt), matekból kiválasztva versenyre. Erre nagyon büszke a lányka, múlt héten csütörtökön írtak a csapattagok (5+1 fős csapatok kellenek), 3 forduló után a legjobbak kerülnek az országosba és a 10 feladatból másfél hibája volt - hát ebbe is belekezdtük. Jó érzés hogy matekos osztályban benne van a 12 legjobban, sőt úgy tűnik az 5 legjobban is. Büszke vagyok rá!

Pénteken az egész alsó tagozat almaszedésen volt, na mindenki leszedhetett egy almát a fáról, aztán azt hiszem azt nézték meg, hogy mi lesz az alma további sorsa, mosás, csomagolás. És egy jó szabadtéri programmal zárult a napjuk.

Szülői értekezletek: Tavaly Adrikáék osztályáról hallottuk, hogy milyen elevenek, erős karakterű tanárnak kell jelen lenni mellettük...Ez látszott már az évnyitójukon is. Most Andorékén megállapítottuk, hogy kis csendesek, nem olyan beszédesek... Erre kiderül, hogy csak úgy hullanak a fekete pontok! Egyébként szuper jó eszű társaság, 26 gyerekből 15 került úgy iskolába, hogy tudott olvasni, Andor nem - tavaly Adrikáéknál talán ketten tudtak olvasni, az egyik Adrika volt. Érdekes akkor azon izgultam, hogy nem lesz-e rossz, hogy megtanult olvasni, jó-e hogy saját maga tanult meg, vajon jó technikával-e, most lehet azon izgulni, hogy nem nagy hátrány-e hogy abba a felébe tartozik az osztálynak Andor, akik nem tudnak olvasni. Ők egyébként a bölcs baglyok,  az olvasnitudók pedig a hangyácskák:-) Persze tudom, hogy az iskola a helye a tanulásnak, de  miért ne izguljak, ha egyszer van min? Tanítónénijük nagyon jól megoldja a két csoport egyidejű foglalkoztatását,  le a kalappal előtte...Jut róla eszebe, védőnő mondta, igaza lehet, hogy talán azért nincs Andornak fekete pontja, mert jó a 2 tanítónéni és le tudja kötni a figyelmét, emiatt nem is bánom, hogy nem olvas. Szünetben viszont nagyon eleven, túlságosan is, de inkább legyen így, mint fordítva, valamikor ki kell tombolnia magát.

Összességében a kezdeti információhiánytól eltekintve zökkenőmentesnek mondható az elmúlt pár hét, van két igazi iskolás gyermekünk. Kezdenek alakulni a barátságok Andor részéről, hálisten nem kell attól tartanom, hogy rosszakkal barátkozik, úgy tűnik a kiválasztottak nagyon aranyosak - Adrika azt mondja, neki pedig hiszek, elmondaná, ha nem lenne megelégedve.... Igaz a neveket még nem igazán tudom, ez talán olyan fiús dolog lehet, hogy kb két hét eltelt a suliban, mikor egyszer boldogan meséli a fiam, hogy tudja a két tanítónő nevét:-) Hát a gyerekeknél én segítek, szerencsére van listánk, csak a vezetéknevet kell néha kitatálni, mert persze a 2003-as névadási gyakoriságot követi az osztály és van három Gergely (Gergő), no meg egy akinek ez a vezetékneve, néhány Anna és Panna is, több Dani. Nem is értem miért nem tudja még a neveket?

 

 

Szerző: gneke  2010.09.27. 15:07 Szólj hozzá!

Címkék: verseny tanulás iskola andor adrienn

Adrikát először ovisként hívták szülinapozni. Egyik kislánynál talán egyszer volt, ott a szülők összevonták a bátyja szülinapjával és volt bőven gyerek, hisz mindkét gyerek meghívott kb 5-5 kis ovistársat. Majd egy másik kislány is meghívta, ő kétszer is, egyik alkalommal tavaly, mikor már elsősök voltak, ráadásul egy iskolába de nem egy osztályba járnak, így végülis pár kislányt megismert az évfolyamról. Talán 4-5 kislány volt meghívva. Andort egyszer hívták még ötévesen szülinapra, amit a Mekiben tartottak, mivel a kisfiúnak egy nővére van, mondta az anyuka, hogy Adrikát is nyugodtan vigyem, legalább lesz kislány is.

Ahogy Adrika iskolás lett és az osztálytársak is elkezdték a szülinapi bulik tartását én pedig  egyre többször hallgattam itthon, hogy ő is szeretne és hogy kiket fog meghívni. Közben itthon győzködtem apát, hogy annál jobb dolgot, hogy a lányunk nyári születésű és kertesházban lakunk el sem tudok képzelni, megtartjuk itthon, majd a novemberi születésű Andorét a fiúcsapattal tartjuk mi is a gyorsétteremben.

Meghívás. Az iskolába kísérve belefutottam néhány osztálytársnál ahogy osztogatja becsengetés előtt a meghívókat. Borzasztó érzés, mikor látod, hogy van a kezében 10-15 meghívó, odamegy ehhez is ahhoz is, és a Te lányodhoz nem. Tudtam hogy Adrikát is megviseli, mégha nem is a legjobb barátnőkről volt szó, de jól esett volna neki is kapni.

Aztán itthon próbáltam megmagyarázni és megnyugtatni, hogy majd lesz neki is és azokat hívja meg, akiket szeretne. Nem volt bő a lista, 4 gyerek, ebből 3 osztálytárs, egy pedig a már említett volt ovis csoporttárs, most évfolyamtárs. Viszont abból kiindulva, hogy Adrikának milyen jól esett ott lenni Andor barátjának a szülinapján mi is úgy döntöttünk, hogy jöjjenek  a testvérek is. Így lett a meghívott listán a testvérekkel és a mi sajátjainkkal együtt 10 gyerek neve. Őszintén szólva nem látom értelmét annak hogy 15-20 gyerek legyen meghívva, ennyi igazi barátja nincs, és csak azért mert valaki meghívta, ne hívjuk vissza. Mondjuk ilyen csak egy kisfiú lett volna, aki az egész osztályt meghívta az egyik játszóházba júniusban.

Igen ám, csakhogy Adrika nyári születésű, igyekeztünk olyan időpontot találni, ami mindenkinek megfelel, hisz épp a nyaralós főszezon kellős közepére esik, ráadásul nálunk már zajlottak az udvari munkák, így itthon tartani lehetetlenség volt. Maradt a gyorsétterem, aminek kitűnő játszóháza van, és a hostess révén anyuka is szusszanhat. (bár ha nem lett volna feltúrva az udvarunk tényleg bevállaltam volna, hogy otthon legyen).

Kellemes 2-3 órás beszélgetéses, futkározós, játszós időt töltöttek együtt a gyerekek, illetve egy-két szülő, akik velünk maradtak. Az egész szervezés nagyon szülőbarát és gyerekbarát, szerintem máskor is tartunk ott bulit, leginkább novemberit, mert azért szeretnénk itthon is tartani. Adrika már rá is kérdezett, hogy azért ugye jövőre eljöhetnek hozzánk is a barátai.

Szeptemberben aztán Adrika   lett meghívva egyik legjobb barátnőjéhez, osztálytársához háznál tartott szülinapra. Ott viszont nagyjából a fél osztály hivatalos volt, testvérestől.

Andor is meg volt hívva, de végül ő nem jött el, csak úgy beszéltük meg a szülőkkel, hogy menjek kicsit korábban Adrikáért és vigyem el a testvéreit is. Így is lett, mind a három gyerekem túl egy bulin.

Szerző: gneke  2010.09.25. 22:01 3 komment

Címkék: születésnap adrienn

Kezdhetném ott is, hogy Adrika születésének napján kezdődött minden, de ez nem igaz. Minden sokkal korábban kezdődött, jóval a kismamaságom előtti időkben, még talán egyetemista voltam, mikor először olvastam arról, hogy mikorra esik a Szoptatás Világnapja, vagy arról, hogy egy kisbabának féléves koráig csak az édesanyja tejére van szüksége. Elhatároztam, hogy ezt be fogom, be tudom tartani, mi sem egyszerűbb, minden csak akarat kérdése.

Adrika császármetszéssel látta meg a napvilágot déli 12 órakor. Ahol született az a kórház nem bababarát szemben a másik ugyanezen városban lévővel, amelyik intézmény szülészete elsőként kapta meg az országban ezt a címet. Hogy miért nem ott szültem, ebbe most nem mennék bele. Császármetszés után nem kaptam kézbe a lányomat, műtét után 8 óra megfigyelés jár, mielőtt a kórtermekbe kerülnek az anyukák.

Akkor még azt hittem lejár a 8 óra és este 9-re az utolsó szoptatásra még megkapom a kislányomat, de volt már este 1/2 10 is, mire kikerültem a posztoperatív kórteremből. Sebaj, majd holnap reggel 6-kor megkapom Adrikát, próbálkozunk.

Másnap reggel 6 órakor hozták a kis újszülötteket, és én akkor rögtön szóltam a csecsemősnővérnek, hogy segítsen az első szoptatásnál. Majd ha minden kisbabát kivisznek, visszajön. Annyira féltem, hogy elrontok valamit, hogy szinte nem is próbálkoztam a szoptatással, hanem vártam. Aztán fél óra múlva jöttek és összeszedték a babákat, Adrika egy korty anyatejhez sem jutott.

Legközelebb 9 órakor hozták a babát, (nappali rooming in működik, de császáros babáknál első nap csak 3 óránként hozzák a babát), kérésem ugyanez, fél tízig semmi. Akkor mikor vissza akarták vinni üvöltött a lányka az éhségtől, a csecsemős meg velem, hogy szoptassam már meg, nem látom, hogy éhes????? Mondtam, hogy de, és azt is hogy kértem segítséget, ám nem kaptam...na akkor valami kevés segítséget kaptam, mármint hogy nem is fogok tudni szoptatni a befelé forduló mellbimbó miatt (sosem volt, csak akkor nap, gondolom stressz..) és javasolták a bimbóvédőt, bimbókiemelőt (bár ezen a két csecsemős közt volt némi eltérés, hogy melyiket is). Megpróbáltak, segítettek mellre tenni, nem volt valami felemelő érzés, nem ezt vártam. Majd lesz 12 óra, akkor jobban fog menni.

12 órakor hozták a babákat, Adrika mélyen aludt, fél óra kevésnek bizonyult az ébresztéséhez. 1/2 1-kor jöttek érte, kérdés, sikerült e megszoptatni, mondtam nem is tudtam felébreszteni, mire a válasz, mely belémégett:

"gratulálok anyuka,  mai napja tiszta kudarc".

Már rettegtem a 3 órától, utáltam mindent, mindenkit, haragudtam a kislányomra, magamra, mielőtt hozták már menekültem a teremből, mentem wc-re, csak ne legyek ott mire hozzák, minél távolabb, minél kevesebbszer lássam...Épp látogató egyik barátnőmre borultam és zokogtam, hogy ez nekem nem megy. Férjem bíztatott, hogy ne sírjak, MUSZÁJ megszoptatnom a gyermeket, közben anyósomtól, aki patikában dolgozik mást sem kértem látogatáskor csak bimbóvédőt és bimbókiemelőt.

Azért csak eljött a nem várt 3 óra is, hozták a mélyen alvó gyermeket, kész voltam, féltem megint nem megy az ébresztés, így még egyszer mertem kérni a csecsemőstől: ébressze fel legyen szíves! Visszajött az ajtóból és felébresztette...A gyerek üvöltött, én csak bőgtem. Valahogy el kellett hallgattatnom, a szobában a többi kisbaba békésen szopizott- köztük 2 szintén elsőszülött Adrikától egy nappal korábban, egyik császárral másik spontán született és egy harmadik baba, aki már kb egy hetes volt és másodszülött. Az az anyuka, akinek egy nappal idősebb kislánya volt, ő súgott, hogy próbáljak meg egy csepp tejet préselni Adrika szájába. Hányszor olvastam ezt előtte és eszembe sem jutott!! Megpróbáltam, sikerült. Tovább próbálkoztam és sikerült. Adrika elhallgatott, szépen szopizott. Én csendesen megjegyeztem a többieknek: halljátok, hogy nem sír? És tudjátok miért nem? Mert szopizik!!! (megjegyzem, hogy az egy nappal idősebb kisbabás anyukának a szobatárs segített első nap).

Sem a kórházi napok alatt, sem később nem volt semmi problémánk, illetve 2-3 hetes korában mégiscsak előkerült pár napra a bimbóvédő,  a bimbókiemelőt pedig a tej felfogására használtam.

10 nagyon szép hónap következett, Adrika rajongott a tejért, de időközben kistesó költözött a pocakba, ami sok mindent megváltoztatott. Pl hogy nem szopizott így egy éves koráig amit akkor nagyon sajnáltam.

Megszületett Andor, nem is tudom miért hittem sokszor hogy ő nem lesz olyan sokáig anyatejes. Vele aztán semmi probláma nem volt, bár érdekes, hogy Adrika hiába császáros volt hamarabb volt tejbelövellés, és valahogy sokszor éreztem hogy több tejem is van, mint Andornál. Végül ő volt az, aki a születési súlyát már a kórházból hazatérés előtt visszaszerezte és onnatól kezdve fokozatosan gyarapodott. Aki egyébként nagyon bukós volt. Emlékeim még a kórházból, hogy fekszik a kis rácsos ágyában és akkorát bukott, hogy a hányadékból a rácsok közt kifolyva még a földre is jutott, mondtam is a bejövő takarítónőnek, hogy lesz szives a kiságy alatt is felmosni, mert ott is van anyag...Andornál egyébként előbb a félévig csak anyatejt neki, majd egy évig szoptatás, majd a 2 évig szoptatás volt a cél. Lett belőle több mint 3 év. Nagyon szépen, magától hagyta abba, mégpedig úgy, hogy egyre ritkábban szopizott,volt hogy 3-4 nap is kimaradt, majd egyszercsak már nem kért.

Megszületett Áron, tele voltam tapasztalattal, mégis nehezen indult...nem a szoptatás, vagy a tecnikai tudás volt a gond, hanem a sárgaság. Nem akart szopizni, pár korty és egy hatalmas böfögés után bealudt.A súlya csak esett, tej volt bőven, pótlásról szó nem lehetett, vártuk, hogy 2 hetes korára visszanyeri-e a születési súlyát. Épp akkor napra nyerte vissza, onnantól kezdve problámánk semmi nem volt. Két évig mindenképp szerettem volna szoptatni, ez sikerült és úgy tűnik nem mostanában fog leszokni róla. Majd abbamarad, de egyelőre megy ez, mint az ágybapisilés.

Szerző: gneke  2010.09.25. 14:04 Szólj hozzá!

Címkék: szoptatás andor áron adrienn

Van néhány elmaradt bejegyzésem az elmúlt hetek, sőt majdnem hónapok eseményeiből.

Az egyik nagy téma, amiről írni szerettem volna, még  augusztusi elsejei, ami nálunk két családi ünnepet is érint, de ez a nap a Szoptatás Világnapja is. Nem titok ha előljáróban annyit mondok, hogy a három gyermek szoptatása eddig nálam 6,5 (hat és fél) évet tett ki összesen, Adrika 10 hónappal, Andor 3év 2 hónappal, Áron pedig eddig 2 és fél évvel járult ehhez hozzá. De ez lehetett volna sokkal kevesebb is, néha egy véletlenen múlik a sikere...De lehet erről majd csak jövő augusztusban írok  (ha még akkor is írok blogot).

Adrika első szülinapi buliján is túl vagyunk, mármint ami nem családi, igaz nem itthon tartottuk, sőt ő is volt már szülinapi bulin azóta.

Lassan egy hónapja tart az iskola, Andor beilleszkedéséről, az osztályról,  versenyekről, a várva várt első szülői értekezletről és a nem tervezett nagyjából 60ezer forintnyi összegről amit egy hónapban a suliban hagytunk ilyen-olyan címen...

Áron gyorsan közelgő ( na jó fél év, de eltelik az hamar) 3 éves szülinapja azt jelenti hogy lejár a Gyes, irány a munka világa...

És egy védőnői látogatás, nagyszülő-unoka kapcsolat nálunk remélem szintén blogbejegyzés témája lesz.

Csak tudnám mindezt mikor írom meg?

 

Szerző: gneke  2010.09.24. 09:48 3 komment

Címkék: blog

Sajátos ragozás...

Azt már hallottam több gyerektől, hogy az "enyém" helyett azt mondja, hogy "tiem", az "engemet" helyett "tégemet", de azt még csak Árontól, hogy "téged" helyett azt mondja, hogy "enged". (az apja hirtelen nem is értette mit mond)

 

A ragozás logikus.

Szerző: gneke  2010.09.22. 16:23 Szólj hozzá!

Címkék: gyerekszáj beszéd áron

süti beállítások módosítása